Itt van az ősz

Petőfi Sándor: Itt van az ősz

A legszubjektívebb és legzeneibb lírai műfaj a dal, melyben a költő közvetlenül szólal meg. A dal költője a maga életfolyamatába vonja be a külvilágot, azt a maga életének tartalmával tölti meg, s ezzel valósítja meg a dalra jellemző bensőségességet. A zeneiség a strófaformában, ritmusban, rímben egyaránt kifejezésre jut. Szerkezetileg nagyon egyszerű, áttekinthető ez a műfaj, melyben a költő a hangulatot néhány - több fordulatban kibontott - érzékletes képpel teremti meg.

Petőfi Itt van az ősz, itt van újra... című dala a népies líra közvetlenségével lepi meg az olvasót. A népiesség Petőfi által honosodott meg irodalmunkban. Olyan, mintha köznapi beszéd lenne, pedig nem az, hanem annak átszűrt, művészileg átalakított változata. Petőfi demokratikus politikai felfogásából egyenesen következett az élet és irodalom ilyen közvetlen összekapcsolása. Ennek köszönhetjük, hogy az ekkorra már kimerülő romantikus líra jelképrendszerét teljesen felújította.

Ezt a verset Erdődön írta 1848. szeptemberében. Már egy éve házasok feleségével, s március 15-e óta Petőfinek országos hírneve is növekedett. Mégsem boldog választási kudarca miatt, s Szendrey Ignác sem békélt meg vele, holott felesége már közös gyermeküket hordta a szíve alatt. A vers egy nyugalmi pillanat szülötte, a fentiekből nem sok minden szűrődött bele. A keretszerű bevezetés az őszi lombhullást mutatja be, de közben önmagáról is vall feleségének:

Itt van az ősz, itt van ujra, 
S szép, mint mindig énnekem. 
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Az ősz az elmúlást jelenti általában, de ebben a meghitt pillanatban nem akart erre gondolni a költő, s a természet lecsendülését is sajátos módon magyarázta:

........................ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg:

A lombhullásban felfedezett enyhe erotika is hozzájuk tartozott még, hiszen az erdődi táj friss élménnyé változtatta az időben még nem olyan régi házasságkötést:

Levetette szép ruháit, 
Csendesen levetkezett;

Ilyen könnyedén össze tudta kapcsolni a természetet a kedvessel, ezt a megszólítás párhuzamával meg is erősítette: szép természet - kedvesem. Tehette, mert a versnek csak az egyik szála a természet, második szála a szerelem, mellyel a meghittséget is belopta a versbe, s ehhez kapcsolta a harmadik szálat, mely a költészet maga:

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem.

Csendes éneke a költészet vigaszát nyújtja a természetnek és a kedvesnek egyaránt, s ezzel fogta össze a vers három rétegét egyetlen egységgé:

Kedvesem, te űlj le mellém
Űlj itt addig szótlanúl, 
Míg dalom, mint a tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

A vers hátrom szála az utolsó versszak természeti képében találkozott össze, s ezzel az egész egyféle csöndes meditációvá vált. Verselései s ehhez illő: a trocheusok lágysága és a felező nyolcasok keresztrímekkel kiegészítve külön - külön is kellő zeneiséget formálnak, de így együtt fokozott a hatásuk. Petőfi kedvelte azt a szimultán verselési formát, verseinek dallamosságát sokszor építette erre.

Petőfi közvetlen hangján nem utánozta a népdalokat, hanem annak formai jegyeit és szemléletét öltötte magára. Egy hétköznapi élethelyzetben a természeti kép párhuzamával egyszerű érzésvilágot mutatott be, melyhez az ütemhangsúlyos verselést, s a szépen csengő rímeket használta. A műköltő nagyon is tudatos alkotása ez az egyszerű vers. Képei a romantika által is kedvelt metaforák, megszemélyesítések, hasonlatok, melyek révén a közbeszéd formuláiból a megszokottnál sűrűbb, képiesebb, többértelműbb szöveg jött létre. Egyik értelmezője emiatt tartotta verést ódához emelt dalnak. Költői eszközei segítségével mindenféle erőltetettség és stílustörés nélkül meg tudta örökíteni a csodálatos őszi pillanat hangulatát, s ezzel számunkra is örök élménnyé vált.