Jókai és Verne
Jókai Mór (1825 - 1904) és Jules Verne (1828 - 1905)
Vannak kiválóságok - írta Cholnoky Viktor, a neves földrajztudós - akiknek az a sorsuk, hogy "közfőnévvé", kisbetűvel írandó fogalomjelzőkké alakuljanak át az emberiség gondolkozásában. Két kiválasztottunk is ilyen. Írók voltak, akiknek az egész világot bejárta a nevük, amit leírtak "faltuk, élveztük, okultunk belőle." Verne nem is francia nevével, hanem magyarként, Verne Gyulaként került bele a magyar köztudatba, ugyanúgy illett ismerni, mint Jókait. Nem véletlen, hogy Karinthy Frigyes irodalmi karikatúráiban, az Így írtok ti-ben a külföldiek közül róla írta legsikerültebb darabját.
Jókait a magyar Vernének is nevezhetnénk, mert sok volt a hasonlóság kettejük között. Nagyjából azonos időben éltek, mindkettőjük apja neves ügyvéd volt, akik maguk is sikeresen próbálkoztak a versírással. Mindketten jogásznak készültek, dr. Jókai Móricot előbb a politika, majd az irodalom csábította el, Verne pedig csak addig maradt tőzsdeügynök, amíg az önállósághoz szükséges hírnevet el nem érte. Hasonlóképpen lelkesedtek a 48-as forradalmakért, csak Jókai Pesten élte át márciusi ifjúként, Verne Párizsban. Mindketten maguknál idősebb nőt vettek el feleségül: Vernének saját fia is született neveltlányai mellé, Jókai életét pedig a három Róza - Laborfalvy Róza, lánya és unokája - határozta meg. Mindketten sokat utaztak, élményeiket is megörökítették történeteikben, de Verne egyik mondása Jókait is jellemzi:
Járt már ezen a vidéken?... Jártam bizony! ... Öszvéren?... Nem, karosszékben...
Jókai a Svábhegyen és Balatonfüreden, Verne többnyire Amiensben, a dolgozószoba könyvei között találta ki lebilincselő történeteit. Ezekben a XIX. század minden újdonságát felvonultatták, hiszen az ismeretterjesztés ekkor még az irodalom feladata volt. Mindketten ugyanis abban a korban éltek, amikor a tudomány és a technika egyre látványosabban fejlődött, ami iránt nem maradtak érzéketlenek: komoly földrajzi, csillagászati, őslénytani, botanikai ismeretekkel rendelkeztek és ezt írásaik is tükrözik.
Hatalmas életművet teremtettek, száznál több regényük mellett számtalan egyéb írásuk is fennmaradt. A képzelet és a valóság határán egyensúlyozva az egész világot bejárták és meghódították. Szárnyaló fantáziájukat felgyújtották a technika vívmányai, hiszen a nagy alkotók mindig is nagy álmodozók voltak. S abban is egyek voltak, hogy az írásnak sohasem érezték a kényszerét, mindig csak kellemes és hasznos mivoltát.
A sok hasonlóság ellenére életművük mégis eltér egymástól. Jókai a "lélekcserélő idők" alakítójaként regényeiben is szívesen idézte fel ezeket (Kőszívű ember fiai, És mégis mozog a Föld, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Új földesúr, stb.) De nem valóságos történelmet írt ezekben. A képzelet segítségével a valóságban nem létező jellemeket teremtett, akik azonban nagy szerepet játszottak a magyar nemzeti tudat kialakításában és hírünket is terjesztették a nagyvilágban.
Verne írói sikereit útleírásokkal kezdte, de művei - különösen nagyszerű trilógiája: Nemo kapitány, Grant kapitány gyermekei, Rejtelmes sziget - a szabadságharcos küzdelmekről is szóltak, melyekben azonban nemcsak a franciákat, az egész világot felvállalta. "A szereplőim lesznek azok, ami én szerettem volna lenni!" - írta, és regényeiben bekalandozta az egész világot. Elsodorta hőseit az ismerőssé tett ismeretlenbe, rejtelmes szigetekre, az Északi - sarkra, a föld alá, a tengerre. Csodálatos vitorlásai - melyeknek a valóságban is szerelmese volt - hatalmas, 17 csomós óriási sebességgel haladtak és búvárnaszádokkal, tündöklő flottákkal találkoztak Dél Keresztje alatt. "Beoltott bennünket - írta róla Nemes Nagy Ágnes - egy életre azzal, ami a tudomány romantikája." Őt tekintjük a tudományos - fantasztikus irodalom (sciente - fiction) megteremtőjének.
Jókai az őt körülvevő világ figyelmes szemlélője, krónikása volt, aki szívesen merészkedett el ismeretlen tájakra. Képzelete a valóságból indult ki és a jövő fejlődésében, a világ átalakításában nagy szerepet szánt a tudománynak, technikának. A jövőt nála - éppen úgy, ahogyan Vörösmarty képzelte az ünnepet - a békés alkotás jellemezte, mely Petőfi világszabadság - eszméjének megvalósulása lett. Az ízig - vérig francia Verne regényeiben kozmopolita, aki egy percig sem vált metafizikussá és szociológusként sem vizsgálta a világot. Saját korából indult ki ő is, de igazán az emberiség jövője foglalkoztatta. Regényeiben a technika uralkodott, nála jobban senki nem tudta kibányászni a tudományból azt, ami festői, ami meglepő. Sok gépet és berendezést álmodott meg hősei sikere érdekében, akiknek útját pontos térképen rögzítette, illusztrációkkal egészítette ki a leírtakat. Ez utóbbiak nagyban megemelték a történeteket és az olvasni még nem tudók érdeklődését is felgyújtották. Kedvtelve fejtegette kedvenc témáit, a Fekete Indiákban például ugyanolyan hosszú leírást olvashatunk a kőszén kialakulásáról, mint Jókainál a Fekete gyémántokban.
Verne felfedezett bennünket, magyarokat is (Sándor Mátyás, A dunai hajós, Várkastély a Kárpátokban), miként Jókainak is voltak francia kapcsolatai (Névtelen vár). Igaz, Brusch Iliából a fordítónak kellett Borus Demetert faragnia (A dunai hajós), és Sandorf Mátyásból is így lett Sándor Mátyás. De a Földközi - tenger partvidékét, ahol ezek a történetek játszódtak, nála kevesebben ismerték jobban, és az ezekben megjelenő szellemiség is dicsőségünkre vált.
Jókai tudatosan utánozta Vernét A jövő század regényében - és még néhány darabjában - melyek utópiának ugyan félresikerültek, de tudományos - fantasztikus regényként beváltak. Tatrangi Dávid, a csavaros eszű székely ezermester - Habsburg Árpád (!) császár bizalmasa - úgy tanulmányozta a légkört, ahogyan ma a műholdak teszik. Villannyal működő repülőgépével pedig Vernét is megelőzte vagy 10 esztendővel. Mégis igazi Jókai regény lett ez is, amiben mese, kaland, ősi hitvilág és sci - fi kapcsolódott össze. Verne másolása miatt azonban nemcsak rosszmájú kritikusai fintorogtak, hanem tisztelői is bosszankodtak, mert egy nála kisebb kvalitású írót utánzott. Mikszáth szerint Jókainak egyszerűen megtetszett Verne, mulatságból kipróbálta, mert - mint a nagyalkotók rendszerint - ő is szeszélye szerint bánt a tehetségével. Mikszáth értette meg legjobban a kettejük közti különbsége is : Verne természet - és földrajzi ismeretek népszerűsítésére épített fel egy - egy történetet, és abban helyezte el alakjait, Jókai pedig a mese bűvöletében csapongó fantáziájával a tudományokat is kiforgatta a maguk valóságából. Verne a tudományt terjesztette, az észre épített, Jókai a képzelet mestere volt, aki - ha szüksége volt rá - tudományos eredményt is hamísított. Gondoljunk csak a formóziai szilva történetére A lélekidomárban, leírásával még a szakembereket is megtévesztette. A Verne utánzatokat és sci - fi regényeit kedvtelésből írta, és ezek éppúgy lenyűgözik azokat, akik szeretik ezt a műfajt, mint Verne könyvei. Mindkettőjüknek közös titka volt ugyanis a hősteremtés, ha Verne vagy Jókai nagy egyéniségeire gondolunk, borzongás fog el bennünket, hogy részesei lehettünk kalandjaiknak.
Jókait azért zártuk szívünkbe, mert olyannak látta és láttatta a magyarokat, amilyenné mindannyian szerettünk volna válni. Verne pedig azért lett kedves, mert ismereteket szerezhettünk tőle a világról, amelyek kalanddal fűszerezve érdekesebbek voltak, mint a tankönyvek. Jókai népszerűsége ma már kicsit megkopott, nehéz olvasmánnyá vált latinos műveltsége miatt, de mindkettőjüket érdemes lenne újra felfedezni, mert az olvasás örömét tőlük igazán megkaphatjuk. Az interneten az Elektromos Könyvtárban Verne 52 regénye mellett ott van Jókai 86 műve, nem beszélve a hangoskönyvekről és az idegen nyelvű fordításokról. A választást megkönnyítik mindenki számára Legeza Ilona nagyszerű ajánlói, aki nemcsak a könyvek tartalmát ismerteti, hanem egyediségükre is ráirányítja a figyelmet. Vernét és Jókait olvasva ma is egy titokzatos, de nagyon emberi világba léphetünk, ahol "Minden mondatukból kicsurog a XIX. század elbűvölő, tipikus egyedisége", ahogyan Nemes Nagy Ágnes megfogalmazta. S azt is érdemes megnézni, mi valósult meg technikai álmaikból, és mennyit fejlődött azóta az emberiség?!