Móricz Zsigmond: Tragédia - Egyszer jóllakni

Móricz Zsigmond: Tragédia - Egyszer jóllakni

A népszínművek és Mikszáth novelláinak hatására makacsul tartotta magát az a hit, hogy a falu a derű, a nyugalom, a meghittség színtere, a parasztok egyszerű élete harmonikus. Móricz, aki paraszti származású volt, pontosan látta ennek a nézetnek a tarthatatlanságát, de sokáig küszködött, míg rátalált saját írói hangjára. 1908-ban, második kisfia halálakor olyan mély megrendülésen ment át, mely felforgatta egész lényét, s ennek hatására el tudott szakadni mindazon megszokásoktól, melyek gúzsba kötötték. Néprajzi gyűjtéseivel tudatosította élményeit, azonosult hőseivel, de nem szépített: olyanoknak mutatta be őket, amilyeneknek látta.

A Tragédia című novellája a Hét krajcár című kötetében jelent meg, az író korai műveinek kiemelkedő darabja. Megírása idején már ismerte Ady verseit, felismerte a társadalom ellentmondásait, s korai novelláiban meg is fogalmazta azokat. A Tragédia főhőse egy jelentéktelen kisember, az élet szintje alá szorított agrárproletár, akit csak mérhetetlen éhsége hajtott. Sorsa azonban nem volt egyedi, a Kis János névvel ezt jelezte az író. Kis János el is jutott addig, hogy lázadjon sorsa ellen, de csak úgy, ahogyan egy vegetatív szinten élő ösztönember lázadhatott:

Egye meg a fene a vén Sarudyt, ma kieszem a vagyonábul...

Hiába jogos ez a lázadás, eltorzult személyisége miatt torzzá vált kísérlete is. De Móricz ezt a tudatlan, szerencsétlen embert a nagy tragédiák magaslatába emelte azzal, hogy megmutatta: milyen nagy energiák mennek veszendőbe benne. Kis János ugyanis maga is megérezte, hogy nem fog tudni megfelelni a feladatnak, amire vállalkozott, s hatalmas küzdelmet folytat a nevetséges célért, ami miközben önmagát semmisítette meg. Mindez a novellát komikussá tette, de ez a befejezésből eltűnt, csak az igazi tragédia maradt:

Senki sem vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, hogy élt..

A novellában az író azt az utat is meglátatta velünk, ami Kis Jánost idáig juttatta. Nincstelen cseléd - zsellér - volt, aki a falu legszegényebbjeihez tartozott. Élete szakadatlan éhezés és munka volt, nem volt egyetlen jó emléke sem. Nevetni csak egyszer nevetett életében, amikor apja őt akarta leütni, de a saját fejét verte a falba, és meghalt. Móricz tragikomikusan ábrázolja hősét: először nevetségessé válik szemünkben, csak utána döbbenünk rá tragikus sorsára. A drámaiság nemcsak az életút reménytelenségében nyilvánult meg, szerkezete is ezt hordozza. A lineáris szerkezeti elemek között Móricz kihasználta a késleltetést, a sűrítést, az nyelvi lehetőségeket. A szabad függő beszéd alkalmazásával tárta fel a hőse belső világát, s ennek segítségével kommentálta és kiegészítette az eseményeket. A komor, agyondolgozott ember tőmondataival világosan megmutatta, miért nem volt Kis János egyetlen pillanatra sem érdekes ember. Minden valóságos, ami ebben a novellában olvasható, de a bemutatottak csak egy részét képezik a valóságnak, mert Móricz azt is tudta, nem az éhség az egyetlen problémája a szegényparaszti létnek.

Ezért is dolgozta fel témáját 24 év múlva újra Egyszer jóllakni címmel. Móricz harmadik írói korszakában tért vissza Kis Jánoshoz - a nevét is megtartotta - amikor jelentős változások következtek be. A gazdasági válság hatására radikálissá vált az író gondolkodásmódja, s a korábbi forradalmak arról győzték meg, hogy az uralkodó osztály tehetetlen. Az új novella azonban nem a régi kibővítése, hanem a téma új feldolgozása más körülmények között, más formában.

Az Egyszer jóllakni sokkal lázítóbb, mint a Tragédia volt. Ezen a kis Jánoson egy percig sem mosolygunk, ő a 30-as évek magyar valóságának szegény embere, akivel már nem egyszerűen csak megtörténnek a dolgok, ő maga is cselekvően vesz rész bennük, bár cselekedeteit ekkor is korlátozza helyzete. A történet helyszíne sem egy falu határa, hanem egy hatalmas birtok, vagy még ennél is több:

A nagy magyar Alföld tenger volt a Jura korszakban. De ma, a nagy Éhség korszakában is olyan, mint a tenger.

Ezek a sorok már jelzik, hogy sokkal általánosabb kérdésről lesz szó. A tenger - hasonlat és az "Éhség korszak" jelzi, a mozdulatlanság, a visszamaradottság a meghatározója az itteni életnek. Már nemcsak egy nagygazda és egy nincstelen cseléd között feszült az ellentét, Kis János itt egy gróffal került szembe. Az Egyszer jóllakni Kis Jánosa is ki akarja enni a vagyonából a grófot, de ez már nem szó szerint értendő. Ez már olyan feszültséget okozó társadalmi kérdés, hogy hőse nem maradhat elszigeteltségben, észrevétlenségben. Kiemelkedik társai közül, anélkül azonban, hogy elszakadna tőlük. Sőt: tisztánlátásával, öntudatosabb voltával, cselekvő lázadásával igazi képviselőjükké válik. A Tragédia Kis Jánosa ösztönösen lázadt, az Egyszer jóllakni Kis Jánosában már a tudatosság táplálta a dühöt. Ő már nem hátul állt, amikor elhangzik, hogy a gróf vacsorát ad a munkásoknak, ha másnap estig befejezik a hatalmas répaföld kapálását. Azonnal arra gondol, hogy egész éjszaka dolgozniuk kell, emiatt gazembernek tartotta munkaadóját, s nem "gavallérnak", mint társa, "egy másik sovány ember".

Ebben a novellában már nem vesznek semmibe a lázadó indulatok, nem is állnak meg az egyszeri bosszúnál, Móricz is egyenesen a nagybirtok megszüntetéséig lép tovább:

     – Hát mennyi kellene? 
     – Minden...amije csak van a grófnak, minden. 
     – Mind lenyelnéd? 
     – Le! Még őtet ráadásul!

Itt tehát már nem a szó szoros értelmébe vett evésről van szó, hanem a nyomor, a szegénység, az éhség okozójáról, a nagybirtokról. S a 30-as évek Kis Jánosa nem önmagát ölte meg a történet végén, hanem gyilkolt: az erőszak egyik képviselőjébe döfte a kést. Így válik az egyedi gyilkosság kendőzetlen, nyílt lázadássá.

A novella terjedelme is háromszorosa az elsőnek, a téma kibővítése igényelte ezt. Az író csak így tudta bemutatni a szemben álló ellenfeleket, csak ezzel tudta meggyőzően eljuttatni hősét a cselekvő lázadásig, amivel az általános érvényű mondanivalót megfogalmazta.

Általában ritka az a helyzet, amikor egy író egy már feldolgozott témáját újra előveszi és megírja. Ennek az egyedi alkalomnak az oka Móriczban keresendő. Ő vette észre azt a megváltozott helyzetet, amiben már kevés az olyan lázadás, mint amit a Tragédia hőse képviselt. A Kis János és Sarudy között meglévő ellentét erre az időre elmélyült, a zsellérek és a gróf között olyan nagy lett a társadalmi különbség, hogy az utóbbi már élet - halál ura volt, mindenki fölött állt. Óriásivá növekedett a vagyoni különbség is, ezért a 30-as évek Kis Jánosának tragédiája mélyebb, nagyobb és általánosabb. Ezt ábrázolta Móricz a téma újbóli feldolgozásában úgy, hogy a megoldás egyik lehetséges útját is felvázolta.