Petrarcai és Shakespeare - i szonettek Finta Éva költészetében Néhány sajátos nyugat - európai versforma itáliai, francia vagy angol forrásból, illetve minták alapján terjedt el a magyar költészetben. Ezek egyike a szonett, melynek alapformája 14 jambikus tízes - és tizennégyes sorból áll. Az itáliai változatot Petrarca, az angol szonettet Shakespeare tette közismertté. Mindkettő zárt és szigorú forma, többnyire a hagyományokat ápoló, klasszicizáló, míves" költők használják, mert szemlélet - és gondolkodásmódot fejeznek ki a hagyomány által. Minthogy náluk a Nyugat költői a petrarcai formát kedvelték, József Attila ezt örökölte és tökéletesítette: A kozmosz éneke című szonettkoszorúja 15 szonettből áll, mindegyik kezdősora megegyezik az előző szonett záró sorával, s a 15. - a mesterszonett - a megelőző 14 szonett kezdősorából adódik össze. Finta Éva költészetében mindkét változat élő. Harmadik kötete - A lét dicsérete (1991.) - címadó verse nagyszerű szonettkoszorú, amelyet 1988-ban írt. Kisfia születése és édesanyja halála ébresztette rá az élet és halál nagy körforgására, s ekkor szembesült azzal is, mennyi teendője van a nőnek, hány szerepet kell párhuzamosan futtatnia. Dühös és kétségbeesett volt benne a költő, ezért rántáskeverés, bébiétel főzés és második gyermekére való várakozás közben született verseiben azt tudatosította, hogy a nő számára, aki új életet teremt, az élet sohasem válhat értelmetlenné. S a helyzetét feldolgozni akaró dac hozta ki belőle azt a formai bravúrt, amely nemzedékéből elsőként az ő nevéhez kapcsolódik Kárpátalján XV. A fény felé az éjből felmerül, És megtudod, ahogy karodra ül, A fény felé az éjből partot ér, sugárban kúszik át testén a vér - A szonett(ek) titkát tulajdonképpen Juhász Mária fejtette meg, amikor azt írta: Finta Éva természetesen, magától értődően vállalja női mivoltát, a női sorsot, mert csak így élheti meg az annyira áhított teljességet, miközben a lírai meditációt olyan filozófiai magaslatra emeli, ahol az már az egyetemessel érintkezik. A lét dicsérete a születés és halál, az újrakezdés és lehullás, az elrendelés és szabad akarat, a szükségszerűség és életalakítás jogának, az élet örök körforgásának megindítóan szép himnusza. A költői vallomás szerint a mesterszonett, az egész gondolati foglalata készült el legelőször, s ebből fejtette vissza - mint egy modern Pénelope - a többit. A szonett szerkezete tömör, gondolatszövése vizuálisan is követhető: az élet értelme s egyben a lét dicsérete a születés, a folytatás, a világ roppant vérkörét tápláló folyam, mely nélkül megszűnne az anyag és az élet örök körforgása. Formailag a petrarcai szonettet követi két négysoros, és két háromsoros strófájával, akinél az első két versszakot jelentő oktava és a második két versszakot magába foglaló szextett csak 2 - 2 rímre épül. Finta Éva azonban csak a külső szerkezetet tartotta meg, a többit egyénítette. Az első 12 sor hordozza nála az objektív gondolatot: a születés szépségét. A fény az értelmes élet közismert jelképe, de mert Finta Éva számára ez a Drávai - örökséget is jelenti , természetes, hogy a születendő új életet is ehhez kapcsolja. Finom hasonlatával - "még áttetsző és könnyű, mint a tüll..." - egyszerre érzékelteti a születésben rejlő csodát és annak törékenységét. Tudja, hogy az új élet keletkezését nemcsak az anya, a magzat is megszenvedi: ...teste sajdul, míg szárnyat ereszt... de a metaforával azt is jelzi: a mélységből a magasságba indul el a gyermek. S nemcsak ő, hanem minden, ami élő, mert Finta Évánál a természet is "lélegző": ...élet lakik benne legbelül, Abban is eltér Petrarcától, hogy gondolatilag a szextett első tercináját is az oktavához kapcsolja: a születés lényegét úgy összegzi benne, hogy a kép egyszersmind filozófiai igazságot is megfogalmaz: mutatkozik a mindenség előtt sugárban kúszik át testén a vér – Mert a születés nemcsak az élet kezdete, hanem az emberi halhatatlanság hordozója is: a vér - az élet jelképe - az az "örök sugár", mely az egyes nemzedékeket összekapcsolja. A szonett utolsó két sora tartalmazza a vers második, szubjektívebb üzenetét az anyai felelősségről: s már feladat, hogy védened kell őt Objektív és szubjektív gondolatát nagykötőjellel választotta el egymástól, ami kedvelt értelemtükröző eszköze a költőnek. A lét természetes rendjét és szépségét rögzítő filozófiai meditációjának egésze elégikus hangvételű, de ez a 15. szonettből eltűnik, mert az anyaság - élmény reményt sugalló. A gondolat általánosítása pedig minden kétségét eloszlatta: az anyát és a költőt így egyszerre nyugtatta meg a vers. Petrarca általában a négy - és a háromsorosok között osztotta el gondolatait. Ez a szimmetria eltűnik Finta Éva verséből, s ezzel azt is jelezni tudja, hogy századunk zaklatottabb, mint amilyen Petrarcáé volt. De mégsem billen meg a verse, mert a formai harmóniával kiegyensúlyozza, s a tercinák könnyedségét pedig a szimmetrikus enjambement használatával még fokozni is tudja. Petrarcától eltérően mindvégig keresztrímet használ versében, s abban is különleges, hogy az oktavák rímei egymás tükörképei: felmerül - karodra ül / kezd - ereszt / a tüll - legbelül / földi mezt - szőlőgerezd A 14 sorban 11 ige van, amelyek dinamikussá teszik a verset. A születéssel kezdődő élet képét így egyaránt hordozzák azok a tartalmi és formai elemek, amelyekkel kialakítja a vers sajátos gondolatritmusát. A Párkák című művében angol szonettek találhatók. A mű első része a Magyar Rádió és a Hatodik Síp közös pályázatára készült, s a későbbiek során ezt bővítette. Megjelenése - mely a pályadíj része volt csak úgy, mint bemutatása a Bartók Rádióban - 1993-ban csak néhány héttel előzte meg magyarországi bemutató kötetét, a Földközelben-t. Finta Éva ezzel a művével tisztelgett Drávai Gizella és Horváth Anna előtt, akik meghatározó szerepet játszottak életében. 12 és 21 éves kora között Drávai Gizellánál lakott. Kapcsolatuk hangulatát Óda csukott szemmel című - szívből érkező - vallomásával már korában felidézte. A darab megírásának idejére azonban az a miliő, mely körbevette őket, már csak néhány tanítvány lelkében élt. Világosság asszonyaként idézte meg alakját, szellemiségét, közös életük színterét. Horváth Anna festő - keramikus volt másik mentora, a darabban Főnixként találkozunk vele, ő juttatja el az önéletrajzi elemeket is hordozó főhőst legfontosabb felismeréseihez. De a Párkák nemcsak róluk szól. "A szerző kétévi önkínzó szórakozásaként" megszületett művében a társadalomból kiszoruló vagy kimenekülő ember életlehetőségeit kutatja az időben. Olyan emberét, aki nem egyszerűen csak túl akarja élni a jelen kisszerűségeit, de az élet fontos értékeit is át akarja menteni a jövőbe. A darab sajátos vázát az a 9 angol szonett adja, amire felfűzte a története a költő. Szemmel láthatóan ez a forma jelenti itt a megfelelő választást: egytömbűségével tagolja a jelenetek folyamatát, és sajátos szerkezetével segíti a felvállalt költői feladat kiteljesítését. Az angol szonettben összekapcsolódó három négysoros (quattrain) és az azokat lezáró kétsoros (couplet) ugyanis többszörös érzelem - és gondolatváltási lehetőséget ad a költőnek. Finta Éva darabjában - csakúgy, mint Shakespeare Rómeó és Júliájában - a szonettek hordozzák a líraiságot, miközben a drámai sűrítés eszközeként is jól működnek: a belső és külső szembeállításoktól sürgetett cselekmény ezek révén lendül előre. E kecsesen hajló formáknak tehát a költő fontos szerepet szán színjátékában: általuk fogalmazza meg érzelmeit, gondolatait, élményeit, s ezekkel biztosítja a mű szilárd szerkezetét is. Az alkotói folyamatban is ezek készültek el legelőször, velük szabott a költő erkölcsi -, filozófiai irányt témája kifejtésének. A köréje épített cselekménysorral pedig megrajzolta azt a hétteret, amely ezt a sajátos időjátékot összekapcsolja. A történet tulajdonképpen a főhős felnőtté válásának útja: A Lány fehérben Irénen keresztül válik Nő(vé), aki Irén. Múlt, jelen és jövő fonódik össze alakjában. Sorsa szorosan összekapcsolódik a Világosság asszonyának történetével, akit börtönbe zártak, mert "látni mert". Ezzel azonban Irénben is szembe került egymással a "törvény" és a "rend" - a társadalom így állított számára csapdát: színvallásra késztette. A Világosság asszonyától tanultak alapján az életet választja, melyet a 6. szonett fejez ki. Darabbeli fontosságát azzal emeli ki a szerző, hogy a két főhős, Irén és Dénes együtt mondja el: Dénes A csend nem szólhat. Bárminek lehet Irén bekapcsolódik Nézd az egészet. Míg hallgat a mag, A szonett kiinduló pillére - az első négysoros - a csendet, a várakozást mutatja, mely a mindenség ígéretét rejti magában. Ezt követi az életkezdemény megindulása, mely az egész és rész viszonyát bontja ki: ........................Míg hallgat a mag, A harmadik négysoros a létezés vállalásának pillanata, amelyben az ígéret kiteljesedik. A megszemélyesítés egésze, az alliteráció (létezése lét..), a figura etimológia (látva lássad...) mind azt fejezi ki: a lét már a kezdés pillanatában teljes. Az élet kibontakozásának folyamatát ugyan fázisonként érzékelteti a költő, de a szonett egésze egyszerre láttatja - a mag - metaforával - látványként és filozófiai általánosításként. Finta Éva itt sem másolja szolgaian a Shakespeare -i formát: az általa következetesen használt keresztrímeket minden négysorosa közepén páros rímekkel váltja fel, melyek az élet folyamatát jelzik, és ezzel emeli ki a lényeges gondolatokat is. A keresztrímekkel pedig formailag választja el egymástól a négysorosokat, miközben ezek hordozzák a meditációt is. Végül ez a két vonulat találkozik össze az epigramma tömörségű verszárlatban: ...már befalazta - azaz a kifejlődött élet egyedi részévé vált a világmindenségnek. A versben ellentétes mozgással fejeződik ki mindez: az élet kibomlásának ábrázolása alulról fölfelé, a szemlélődés pedig föntről lefelé halad. Amikor a zárlatban ezek összefonódnak, a szonett a létezésről vallott filozófiai általánosítássá válik. A vers dinamikáját a felszólító módú igék és az ellentétek hordozzák, költői szépségét pedig a szóképektől és az alakzatoktól kapja. A következő szonettek azt is pontosítják majd a főszereplő - az olvasó - számára, hogy ez az egyediség adja az élet sajátos értékét, de nem automatikusan. A tér és az idő csapdái között állandó választásra kényszerül az ember, melyekkel eldönti: léte "formás látszat" vagy tartalmas valóság legyen. Ez a szonett egyébként a Finta Éva versek építkezését is jól szemlélteti: a költő egy konkrétan is érzékelhető képet és egy filozófiai gondolatot futtat párhuzamosan, melyek a vers végén összetalálkoznak. Ezért is válnak verszárlatai költői világának fontos lenyomataivá. - A fentiek lapján megállapíthatjuk, hogy tartalmilag szoros kapcsolat van a formailag eltérő szonettek között. A lét dicsérete XV. az élet szépségét gyöngéd képekkel teljesítette ki, hiszen az élet vállalásának örömét akarta vele a költő megmutatni. A Párkákban - egy hosszabb folyamatban - a meggyőzés eszköze a gondolatiság, de végül ez a szonett is "a lét dicséreté"- nek a kifejeződése. Hogy a költő a Petrarca - i vagy a Shakespeare - i mintát használja, azt a feladat dönti el. Egy biztos: Finta Éva mindkét változatban otthonosan mozog, s tovább is gondolja a régi forma új lehetőségeit. Az összehasonlításból pedig az is kiderül, hogy egy régi forma is rejthet a költők számára új lehetőséget. A külső szerkezeti váz hordozza az állandóságot, a folytonosságot, de ezen belül kísérletező kedvük vagy tehetségük szerint "röpködhetnek." Finta Éva sajátos gondolati kötéseivel, egyedien használt rímeivel, soráthajlásaival újította meg szonettjeit, így válhattak ezek is egyénisége hordozóivá. Petőfi Sándor: A XIX. század költői - Orbán Ottó: A XX. század költői - Finta Éva: A XXI. század költői Petőfi Sándor: A XIX. század költői c. vers a Böngészőben olvasható. Horatius óta különös figyelemmel tartjuk számon azokat a verseket, amelyekben a költők saját ars poeticájukat, költői hitvallásukat fogalmazták meg. Ezek közül is kiemelkedik Petőfi Sándor (1823 - 1849) költeménye, melyben nemcsak a költőtársak és nemzedéke előtt vázolta fel az elkövetkezendő évek cselekvési programját, hanem a romantikus költő - apostol eszményt is megfogalmazta benne. Orbán Ottó (1936 - 2002) a Petőfi versben felvázolt távoli jövő gyermeke, aki nemzedéke nevében értékelte a Petőfi - féle eszményt. Írása a Petőfi versre történő tudatos rájátszás, mely a 60 - as években született, de kötetbe csak a 90-es években kerülhetett. Finta Éva (1954 -) műve Petőfi versétől két évszázadnyira, Orbán Ottótól pár évtizednyi távolságra született egy Petőfi - pályázatra, és az Ezredvég című lapban jelent meg 2007-ben. A három vers biztos kiindulópontja a közös cím, lényegük szerint egymást folytatják: a XIX., a XX., és a XXI. század költőihez / költőiről íródtak. A Petőfi vers Finta Éva költeményével van szorosabb kapcsolatban, aki képeivel és a strófa - formájával azt idézte meg, míg Orbán Ottó látszólag csak a vers gondolatiságára figyelt. Közös lett a versek kérdésfelvetése, mely a költő feladatára, az írás céljára, a vállalt sors milyenségére vonatkozott. Ám az ezekre adott válaszok nemcsak két évszázad, de kortárs költőink között lévő bő negyed század távlatában sem azonosak. A folyamatot elindító Petőfi Sándor azt tudatosította, hogy a költő isteni küldött, "lángoszlop", látnok, akinek sorsa emiatt meghatározott: vezesse a népet a Kánaán felé. A költőknek tehát küldetésük van, ami értelmet ad életüknek is: Előre hát, mind aki költő Neki a célért vállalt önfeláldozás sem okozott gondot, mert hitt abban - miként századának emberei - hogy a történelmet alakíthatja, és a kitűzött cél - melyet azért feltételes mellékmondatokkal fogalmazott meg - elérhető: Ha majd a bőség kosarából (A XIX. század költői) Orbán Ottó ebből a feltételezett jövőből tekintett vissza Petőfire és versében a prófétaság hiábavalóságát érzékelte. Mindezt egy generáció szemszögéből, egy bukott forradalom után tette. Egyike volt ő is "a délibábos évek lángoló hajú szabadcsapatának", akik elhitték Petőfi optimizmusát, de a mérleget a túlélőVesztesek oldaláról vonhatta meg, amire Petőfi - halála miatt - nem kényszerült rá: A nemzedékem Viszi vereségeit a századokon át nem gyógyuló bajon (A XX. század költői) De nem jártak sikerrel ők sem, nem tudták irányítani a történelmet, a kor nőtt rá az emberekre. Közben pedig a költői lét is megváltozott, hiszen az irodalom már nincs abban a kivételezett helyzetben, mint volt Petőfi idején. A költők már nem próféták, és a költészet is leértékelődött "önbiztatássá", "mániává". Finta Éva az ezredvégi Magyarországról még komorabb képet festett parafrázisában, mint Orbán Ottó. Érzékelte a Petőfi jövőkép eltűntét ugyan, de őt elsősorban ennek a rendszerváltás után bekövetkezett hogyanja keserítette el: Itt nincs kosár, mert hazavitték (A XXI. század költői) A költő keserű leltárát az irónia hatja át, mely tehetetlenségének látható jele, hiszen a Petőfi jósolta "szellem napvilága" : az alkotói közeg sem ragyogott már ezekben az években. Petőfi szövegének alapvető eszköze az érvelés volt, ez szabta meg - értelmileg és érzelmileg - a vers gondolati ívét. Nála az indulatok nem feszítették szét a verset, mert a bibliai képek párhuzamával a küzdelem értelmét megjelenítő hitét is meg tudta fogalmazni: Pusztában bujdosunk, mint hajdan (A XIX. század költői) Orbán Ottó számvetése keserű, hiszen a prófétai hittel felvállalt Petőfi Kör küzdelme sem ért célba: És viharfelhők villámlás véreres ág Az alliterációval összekötött mondat értékű szavak a vereséget metaforikusan mutatják, mert a vers születésekor arról nem is volt szabad beszélni és a résztvevők egyéni sorsa is kudarcra ítéltetett: ............................................... (A XX. század költői) Finta Éva indulatos a versében, mert veszteségérzete, tehetetlensége erősebb, mint Orbán Ottóé volt, és mert teljesen reménytelennek látja a jelent: Sötét középkor tört reánk itt, (A XXI. század költői) Petőfi versét még átlengte az isteni küldetést vállaló költő - próféta romantikus hite, ami két kortárs költőnk verséből már teljesen hiányzik. Orbán Ottó versében a költő és Isten kapcsolatáról egyetlen utalás, egy keserű megállapítása szól: ............................................ (A XX. század költői) Finta Éva pedig ennél is tovább ment, úgy érezte, ahhoz, hogy megfordulhasson a világ ........ új Isten kéne. A régi (A XXI. század költői) A negatív autós hasonlattal a válság mélységét jelezte, és ezzel a jellegzetes XX. századi képpel is éreztette, milyen messze került a világ Petőfi álmától. Orbán Ottó azzal vigasztalta magát, hogy megmaradt számára az írás, ez a "beszédes csoda" értelmet adhat életének és mások számára is megmutathatja vele a szépséget: Mert ez nem egy az eszközök közül mint hegy csúcsán Ez él Ez az hogy élsz (A XX. század költői) Hogy ez számára mennyire fontos, azt már induláskor jelezte a verskezdő allúzióban rejlő következtetéssel: országomat egy versért! - Pedig számára a vers már nem eszköz, mint volt Petőfi idején, a világ nem változatható meg általa. A vesztes helyzetből kipillantó költő biztos célt sem láthatott maga előtt, emiatt számára a vers maga vált a vágyott világgá. Csak így őrizhette meg önmaga számára reményként és csak így tehette nagyhatású eszközzé: ................................................................ (A XX. század költői) Finta Éva versében Petőfi mindvégig megmaradt hivatkozási pontként, ajánlásával és megszólításaival hozzá kapcsolódott, - "Barátom" - "Bajtárs" - "drága Ifjú" - a vele való képzelt párbeszédben rejtette el monológját. Számára már a költői lét is bizonytalanabbá vált, mint ahogyan azt Orbán Ottó észlelte: "szerzőink némultan nagyok". Az ezredfordulóra az irodalmi élet teljesen széthullott, elveszette mozgósító erejét, a költők hallgattak vagy a fióknak írtak - hiszen a könyvkiadás üzleti kérdéssé vált. Olvasói és bajtársi közösség - nélküli létben arra ítéltettek, hogy egyedül számlálgassák, "mennyi a versben a ficam".Közben a világ megfordult, "elhúzott" felettük, s Petőfi világmegváltó hite eltűnt a mai költőkből. Pedig a vers költői kérdésfeltevése - mely Finta Éva kétségeinek tükre - jelzi, lenne miről gondolkodniuk: Mi volt, ha nem lett semmi szebben, (A XXI. század költői) A Petőfi vers az önfeláldozást is természetesnek tartotta - ahogyan Finta Éva összegezte: semmiért ki mindent adott -, de Orbán Ottó már csak az áldozat értelmetlenségét konstatálhatta. Emiatt aztán Finta Éva ezzel már nem foglalkozott, valamilyen megoldást keresett az előállt helyzetre: Megállnunk kell, és nem rohannunk. (A XXI. század költői) Lehet, hogy irgalmatlan velünk / hozzánk a jelen, a jövőnket sem ismerhetjük, de megnyugtató a megállapítása: "vagyunk, leszünk..." A költőket nem lehet "örökkön a fiókba gyűrve" elhallgattatni: Felírták neved is az égre, (A XXI. század költői) A Radnóti allúzióval - "az égre írj, ha minden összetör!" - lépett ki Finta Éva a versét uraló pesszimizmusból, mert abban megegyezik Orbán Ottóval, hogy a költészet erejébe vetett hitét ő sem vesztette el. Egyetlen bizonyosságuk az, hogy költőként mégis van feladatuk, későbbi verseikkel mindketten ezt a vállalásukat teljesítették. Petőfi egytömbű strófákból építette fel versét, buzdító felhívását ezzel a tömör formával erősítette meg és Finta Éva is ezt őrizte meg költeményében. Orbán Ottó eredetileg beszámozott, kétsoros szakaszokból építkezett, de a számok a kiadásokból eltűntek. A soron belül használt nagybetűkkel azonban ő is rájátszott a Petőfi - strófára, és az írásjelek elhagyásával kiterjesztette azok határát, amivel a vers értelmezési lehetőségét is megnövelte. Szóhasználat tekintetében a Petőfi és a kortárs - költők verse nagyon eltér egymástól, de ennek magyarázata a közöttük lévő 200 esztendő. Orbán Ottó és Finta Éva műve jellegzetesen XX. századi, eltűntek belőlük a bibliai képek és utalások, és - egyéniségük szerinti mélységben - az alantasabb nyelvi rétegekből is merítettek. A közös gondolat azonban igazi Ariadné - fonálként köti össze a műveket, miközben bennük a költők saját arcukat is őrzik. Minden vers önkifejezés, a költő gondolatait hordozza, mellyel kapcsolódnak az elődökhöz és utat nyitnak a jövő felé is. Évszázadokat tudnak átívelni ezek, ahogyan egymást folytatják vagy cáfolják. Hogy ezt mindenki másként teszi, ez bennük az érdekes, és újrakezdésük is örök emberi minta. Ha van olyan gondolat ezekben, ami megfoghat bennünket, akkor ránk találnak, mert a művek nekünk is íródtak, hozzánk is szólnak. Ez a költői zsenialitás titka és érdeme. Petrarcai és Shakespeare...
kiteljesedni vágyik, szólni kezd,
még áttetsző és könnyű, mint a tüll,
de már magára ölt egy földi mezt.
hogy teste sajdul, míg szárnyat ereszt,
hogy élet lakik benne legbelül,
akár madár, akár szőlőgerezd.
mutatkozik a mindenség előtt
a születés, a folytatás, örök
s már feladat, hogy védened kell őt
az anyagok s az emberek között.
akár madár, akár szőlőgerezd.
a születés, a folytatás, örök
az anyagok s az emberek között.
ellentéte vagy épp azonosulhat
hibátlanul mindazzal, ami úgy hat,
mint odakívánkozó felelet.
már kétfelé türemkedik, s amíg
nem jut el a csírája a felszínig,
nem tudhatod, hogy van, hogy megmarad.
Mutatkoznia kell, hogy látva lássad:
a létezése lét, nem formás látszat,
de fúródás a mélybe és magasba, s már nem képzelheted őt semmi másnak:
rögnek, varangynak, mert már befalazta
önnön sorsába mindazt, amit láttat.
már kétfelé türemkedik.............
önnön sorsába mindazt, amit láttat.Petőfi-Orbán-Finta
Orbán Ottó: A XX. század költői c. vers a Böngészőben olvasható.
Finta Éva: A XXI. század költői c. vers a Böngészőben olvasható.
A néppel tűzön - vízen át.
Mindenki egyaránt vehet,
Ha a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán ...
rögeszméjét hogy ő majd igenis segít
mert ő a képzelet és a forradalom
minden érában valakik,
itt nincsen bőség, zsebre vágták,
roskadnak svédasztalaik
a keveseknek, akik éppen
bennünket szolgálnak nagyon.
S mi oly hálásak vagyunk érte,
hogy övék pénz és hatalom.
Népével Mózes bujdosott...
............................................
Újabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket...
Kívül - belül füstölgő vereség
Letűnik a színről egy generáció
szegény, buja és ostoba.
Lefejez, meglop, rosszra csábít,
s házunkban van az otthona.
Egyikőnkből sem lett isten fia.
elgázolt és cserbenhagyott.
ezen fény szikrázik ezen köd ül
Egy porcikájában a végtelen egész
Elbukik föltámad megalázkodva lázad
majd végigver mindent mint a tavasz zöld ostora
a tetszhalott ágat Ne add föl Ne add föl soha
s mi van, ha nincsen rá idő?...
Szétnéznünk, merre is vagyunk.
És tájolóval megkeresni
szétszórt önérzetünk, fajunk.
azt a szélvész el nem kergeti.