Görög - Római mitológia
(Zamorovsky alapján)

A-Á

 

Aeneasz (gör. Aineiasz): Ankhiszész dardaniai király és Aphrodite fia, a trójai háború egyik hőse, aki Trója eleste előtt Itáliába menekítette atyját és a házi isteneit.Útközben találkozott Dido, karthagói királynővel, szerelmi történetük tragikus témája a mítoszoknak. Latiumban királyságot alapított, s ezzel a rómaiak ősévé vált.

Agamemnón: Mükéne királya és a szövetséges hadak fővezére a trójai háborúban. Fennkölt, büszke, erőteljes, de ugyanakkor öntelt és önző. Apja Atreusz, testvére Menelaosz volt. Hatalmi harcok miatt el kellett menekülniük otthonról Spártába, mindketten Tünderaosz lányait vették feleségül. Klüteimnesztrától négy gyereke született: Oresztesz, Khrüszothemisz, Élektra és Iphigéneia. Ő lett a trójai háború vezére, még a lányát, Iphigeneiát is feláldozta a siker érdekében. Akhilleusszal való vitája sokat rontott az akhájok esélyein, ráadásul amíg a háborúban volt, felesége beleszeretett unokaöccsébe, Aigiszthoszba, akik a gazdag zsákmánnyal visszatérő hőst meggyilkolták. A család életben maradt tagjainak sorsát további tragédiák árnyékolták be.

Akhilleusz: Thétisz tengeristen és Péleusz fia, a trójai háborúban az akhájok legnagyobb hőse. A monda szerint anyja a Sztüx folyóba mártva láthatatlan páncéllal borította, egyetlen pont kivételével sebezhetetlenné tette. Phoinix, a bölcs aggastyán és Kheirón, a kentaur nevelte, egyformán ismerte a fegyverforgatást, a sebek orvoslását és a lant pengetését. Mivel nem volt halhatatlan, választhatott a hosszú, unalmas és a rövid, dicső élet között, az utóbbit választotta. A trójai háború elől anyja lányruhában elrejtette, de Agamemnón felkutatta, s hogy csatlakozott a háborúhoz, elfogadta végzetét. Az akhájok őt tekintették a legbátrabb és legsikeresebb harcosnak, apja páncélja -melyet Péleusz nászajándékba kapott az istenektől -még jobban megnövelte hírnevét. Agamamnón azonban féltékeny volt, s amikor gyűlöletét szabadjára engedte, pusztulásba sodorta a görög hadakat. A háború 10. esztendejében elvette tőle Briszéiszt, emiatt a haragvó Akhilleusz visszavonult a harcoktól, s a katasztrófa elkerülhetetlennek látszott. Patroklosz, a legjobb barátja megkérte, hogy legalább a fegyverzetét adja neki kölcsön, hogy azzal ijessze el a trójaiakat, de Hektor észrevette a cselt és lándzsájával leszúrta. Akhilleusz fájdalmában csaknem eszét vesztette, Új fegyvert kért anyjától, s kívánságát maga Héphaisztosz teljesítette. Kibékült Agamamnónnal, rettenetes küzdelemben legyőzte Hektort, akinek testét kocsijához kötve a görög táborba hurcolta, hogy a kutyák elé vesse. Éjszaka azonban Priamosz király eljött hozzá könyörögni, s úgy megindult sorsán, hogy visszaadta a tetemet. A sors rendelése szerint Trója alatt végezte életét: még legyőzte az amazonok királynőjét, a trójai sereg új főparancsnokát, de a Parisz által kilőtt nyíl -Apollón irányításával -fedetlen sarkába fúródott. Holttestéért is nagy csata dúlt, de végül az akhájoknak sikerült megszerezniük. Hatalmas máglyát raktak, melyet maga Hephaisztosz gyújtott meg, s hamvait - Patroklosz maradványaival együtt -temették el a Hellaszpontosz partján.

Alkinoosz: a phaiakok királya, aki a hajótörése után partra úszó Odüsszeuszt szívesen fogadta, megvendégelte és ünnepi játékokat rendezett tiszteletére anélkül, hogy kiléte felől érdeklődött volna. Amikor kalandjairól értesült, gazdagon megajándékozta, és hajót bocsátott a rendelkezésére, hogy hazatérhessen.

Amor -Cupido néven is -a szerelem római istene, azonos a görög Erósszal.

Andromakhé: Thébai királyának lánya, aki a trójai fővezér, Hektór felesége lett. Szépséges, fennkölt és nemes lelkű hölgy volt, a hitvesi szeretet és az anyai gondosság mintaképe. Férje halála után Akhilleusz fiának lett meggyalázott zsákmánya, aki rabszolgaként magával hurcolta. Bár sok év múlva kiszabadult a fogságból, s Hektór fivérének felesége lett, de egyre csak halott férjét és fiát, Asztüanaxot siratta, akit Trója elfoglalásakor öltek meg. Távol szülőföldjétől, boldogtalanul halt meg.

Antigoné: Oidipusz thébai király és Iokaszté lánya, aki lelki nemességét és az íratlan törvények iránti tiszteletét többször is bizonyította. Amikor Oidipusz szörnyű bűne kiderült, elkísérte apját a száműzetésbe, majd Thébába visszatérve szembeszállt Kreonnal, aki Polüneikésztől -mert a város ellen támadt - megtagadta a temetést. Bár a város népe elismerte tettének jogosságát, de Kreonnal nem mertek szembeszállni, aki Antigonét halálra ítélte. Haimón, a fia - Antigone jegyese - volt az egyetlen, aki kegyelmet kért számára, de apja nem hallgatta meg, sőt: szeme láttára akarta a lányt kivégezni. Théba népe ezzel szembeszegült, ezért Antigonét elevenen befalazták egy királyi sírba. Amikor Theiresziász jóslatára megpróbálta döntését megmásítani, már nem találta életben a lányt, mert halotti ruhája szalagjára felakasztotta magát. Haimón jegyese halálát látva önön torkába döfte a kardját, ami miatt anyja, Eurüdiké királynő is öngyilkos lett.

Aphrodité: (lat. Venus) a szépség és szerelem istennője, akinek származását homály fedi: Homérosznál Zeusz és Dioné, az esőisten lánya, Hesziodosz szerint a tenger habjaiból született Küprosznál, mint Uranosz lánya. Az ő segítői voltak a Khariszok, a Hórák, de főleg a szerelem ifjú istene, Erósz, akinek nyila elől nem volt menekülés. Zeusz Héphaiszthoszhoz adta feleségül, emiatt Arésznál (gyermekeik: Erósz, Anterósz, Deimosz, Phobosz, Harmonia), Dionüszosznál (gyermekük: Priaposz), Hermésznél keresett kárpótlást, s ő lett az anyja Aeneasnak, Ankhiszész király fiának is. Legnagyobb horderejű beavatkozása a Parisznak nyújtott kegy volt, aki az ő segítségével vitte el Helenét Trójába s ami miatt kitört a trójai háború. Ebben ő a trójaikat pártolta, de a harc nem tartozott erősségei közé.

Apollón (lat. Apollo) Zeusz és kedvese, Léto fia, a nap és a világosság istene, az élet és a rend védelmezője, soha nem tévedő íjász és jós. Anyja Héra elől menekülve Délosz szigetén szülte meg őt és ikertestvérét, Artemiszt. Felserdülve bosszút állt anyjáért, s győzelme helyén, Delphoiban szentélyt és jósdát alapított. Anyja gyilkosa, Püthón kígyó megölése miatt évekig szolgált Thesszáliában pásztorként, majd visszatérve megosztotta idejét Delphoi és a hüperboreoszok földje között, ahol örök tavasz uralkodott. Megjelenése jó hangulatot váltott ki az istenek lakhelyén is, ahova a Múzsákkal érkezett, mint azok elismert vezetője. Lantjátékban senki sem vetélkedett vele, ha éneke felzengett, még Arész is elhallgatott. Testvérével együtt Zeusz kedvence volt, emiatt a többi isten féltékeny volt rá. Jóslatai tévedhetetlenek voltak, melyeket Püthia (Delphoiban) és a Szibüllák tolmácsoltak. Ivadékai közül legnagyobb hírnévre Orpheusz és Aszklépiosz tett szert.

Arész: (lat. Mars) Zeusz és Héra fia, a vak düh szította háború istene volt. Élvezte a harci zajt, a fegyverek lármáját, a vér szagát. A pusztulásnak éppúgy örült, mint a győzelemnek. Fiai -akiket Aphrodité szült - Deimosz és Phobosz, a rémület és iszonyat megtestesítői voltak, akik a harcban mindig ott voltak vele csakúgy, mint Erisz, a viszály - és Emüó, a harci mészárlás istene. Ő volt az atyja a harcos amazonoknak is. Az újabb mítoszok szerint ő volt az apja Erósznak, Anterósznak és Harmoniának is, akik anyjukra, Aphroditére hasonlítottak.

Argonauták: az Argó hajósai, a thesszáliai Iaszon vezette kolkhiszi aranygyapjú -expedíció résztvevői. Történetük éppoly regényes, mint Odüsszeusz utazása. Hazatértük után a neves résztvevők - akik közül egy sem veszett el az úton - megfogadták, hogy 4 évenként összegyűlnek és együttes vetélkedésben bizonyítják erejüket és ügyességüket. Ezeket a vetélkedőket Héraklész szervezte a szép éliszi völgyben, melyet Zeusznak szenteltek -így kapták később ezek a versenyek az olümpiai játékok nevet.

Ariadné: Minósz, krétai király lánya, aki egy fonalgombolyaggal és karddal segítette Thészeuszt, amikor az Krétára érkezett, hogy Minótauroszt megölje. A hős -tehetsége és bátorsága révén -teljesítette feladatát. A megmentett ifjakkal és lányokkal együtt aztán ő is elmenekült Krétáról, mert félt apja megtorlásától. Szerette Thészeuszt, de Naxosz szigetén Dionüszosz feleségévé vált. Thészeusz később a hugát, Phaidrát vette feleségül. Ariadne azonban élete végéig bánkódott utána, míg Artemisz meg nem szánta: nyilával megölte s az istenek csillaggá változtatták.

Artemisz: (lat. DianaZeusz és Létó lánya, a vadászat és vadállatok, a természet termőereje és a Hold istennője. Apollon testvére, aki születése után nyomban segített anyjának testvére világra hozásában. Soha nem ment férjhez, szenvedélyes vadászként tartották számon, s egyes vidékeken ő lett a háború istennője is. Szívesen időzött Delphoiban, ahol a Múzsákkal dalolt s a Khariszokkal táncolt.. Mítoszai kemény szívű nőként mutatják: Agamamnonak nem tudta megbocsátani, hogy elejtette kedvenc őzsutáját, csak a lánya, Iphigéniának feláldozása után kezdődhetett meg a trójai háború, s amikor Niobé megsértette az anyját, bosszúból megölte összes gyermekét. A görögök szemében ő volt a női szépség eszményképe.

Aszklépiosz: Apollón fia, híres orvos és később az orvostudomány istene. Tudását Kheiróntól, a kentaurtól tanulta, nemcsak a betegséget tudta meggyógyítani, de a halottakat is képes volt feltámasztani. Mivel senki nem halt meg emiatt, Thanatosz, a halál istene panaszt emelt ellene Zeusznál, aki mint a világrend megzavaróját villámmal sújtotta. Fiai nevezetes orvosként vettek részt a trójai háborúban, lányát, Hügieiát az egészség megtestesítőjének tekintették.

Até: az ámítás és elvakultság istennője, Zeusz és Erisz lánya, akit az apja kizárt az olümposzi istenek közül és letaszított a földre. Az emberek nem voltak nagyon kiszolgáltatva neki, mert őket segítették a kérlelés jóindulatú istennői.

Athéné (lat. Minerva) Zeusz lánya, a bölcsesség és a győztes háború istennője, a jog, az igazságosság és a művészetek oltalmazója. Hesziodosz szerint apja, Zeusz fejéből pattant elő, miután az isten felfalta anyját, Métiszt, az értelem istennőjét. A legfőbb isten ezzel akarta megakadályozni, hogy megszülje azt a gyermeket, aki a jóslat szerint értelem szempontjából túlnő apján. De Métisz elfogyasztása után szörnyű fejfájás lett úrrá Zeuszon, ezért Hephaisztosz segítségét kérte, aki kettéhasította koponyáját, s ekkor apja fejéből teljes fegyverzetben pattant ki Athéné. Zeusz összes gyermeke közül őt szerette legjobban, minden kérését teljesítette s lánya értékelte is ezt: mindig apja közelében tartózkodott, sem istent, sem földi halandót nem kívánt meg soha. Ő ajándékozta az athénieknek az olajfát, mellyel megteremtette a mezőgazdaság legfontosabb ágát. Gyakran és hatásosan avatkozott bele az istenek és hősök életébe.

Atlasz (lat. Atlas) az égboltozatot vállán tartó óriás, Iapetosz titán fia. A titánoknak az istenek elleni sikertelen lázadása után büntette Zeusz azzal, hogy örök időkig vállán kell hordania az égboltozat roppant terhét. Egyszer vette át terhét Héraklész, hogy Atlasz lányai, a Heszperiszek kertjéből megszerezze neki az aranyalmákat. Miután ezt megtette, Héraklész csellel visszatette vállára az égboltot. Halála bizalmatlansága miatt következett be. Perszeuszt, Zeusz fiát, aki a Medusza elpusztítása után arra érkezett, nem engedte belépni országába, s tettét is hazugságnak nevezte. Perszeusz azzal bizonyította igazát, hogy felmutatta Atlasznak Medusza levágott fejét, aminek láttán kővé dermedt. Így vált az óriás Atlaszból is sziklás hegység, fejéből pedig égbe vesző hegycsúcs, melynek örök időkig támasztania kell az ég boltozatát.

B

Boreasz Asztraiosz titán és Éósz hajnalistennő fia, az északi szél istene, maga az északi szél, a legszilajabb és a legerősebb a szelek között. Feleségét, az athéni király lányát elragadta apjától. Fiainak szárnya volt, s részt vettek az argonauták expedíciójában, lánya a thrák király felesége lett.

Briszéisz: a pédoszoszi király lánya, aki rabságában Akhilleusz, férje és testvérei gyilkosának lett a kedvese. Amikor Agamamnon elvette Akhilleusztól a rablányt, visszavonult a harcoktól, s csak Patroklosz halála után került vissza szerelméhez. De nem sokáig örülhettek egymásnak, mert Akhilleusz hamarosan elpusztult Párisz nyilától.

C

Camenák: az ének és a jóslás római istennői, akiket a görög Múzsákkal azonosítottak, görög nevekkel láttak el.

Ceres: (gör. Déméter) a gabona és a szántóföld termésének római istennője, a görög Déméterrel azonosítottak, bár a legrégebbi római istennő volt.

Clio:(gör. Kleió) a történetírás Múzsájának latin neve

Cupido: (Amor néven is) a szerelem római istene, azonos a görög Erósszal

D

Daidalosz (lat. Daedalus) a legnagyobb görög festő, szobrász, építész és feltaláló. Mivel a nála tehetségesebb unokaöccsét az athéni Akropoliszról a mélybe taszította, az athéniek halálra ítélték. Az istenek segítségével megszökött börtönéből, s fiával együtt menedéket nyert Krétán. Ő építette meg Minósz király félig bika, félig ember gyermeke számára a labirintust, mellyel elrejtette őt az emberek elől. De a király megtiltotta neki, hogy elhagyja a szigetet, nehogy a Minótaurusz titkát elárulja. Madártollakból azonban szárnyakat szerkesztett önmagának és fiának, s megszöktek. Ám Ikarosz fiatalos lelkesedésében túlságosan közel került a Naphoz, melynek heve megolvasztotta a tollakat összetartó viaszt, a tengerbe zuhant és odaveszett. A boldogtalan apa Sziciliában ért földet, ahova Minósz hadiflottával ment érte, de esti fürdőjébe Daidalosz lobogó forró vizet vezetett, s ezzel meggyilkolta. Bár ezt igyekeztek titokban tartani, az athéniek mégis megtudták, s mivel megszabadította a várost az ősi ellenségtől, megbocsátottak neki. Visszatért tehát szülővárosába, ahol sok munkás esztendő után halt meg. Halála után honfitársai hérosszá nyilvánították és istenként tisztelték.

Damoklész: Az ifjabb Dionüsziosz szürakuszai zsarnok hivatalnoka és udvari embere, valóságos történelmi személy, aki kardjához kapcsolódó mítosza miatt nagy hírre tett szert. Szolgalelkű és hízelkedő volt, akit a zsarnok asztalához ültetett, de feje fölé egy vékony cérnaszálon éles kardot függesztett. Damoklész kardjából ezután a fenyegető veszedelem általános jelképe vált.

Danaidák: Danaosz király ötven lánya, akik apjuk parancsára - a legfiatalabb kivételével - a nászéjszakán meggyilkolták a rájuk kényszerített férjeket. Emiatt azzal lakoltak, hogy az Alvilágban örök időkre vizet kellett merniük egy lyukas hordóba. Büntetésük a hiábavaló munka jelképe.

Daphnisz Hermész isten fia, az első pásztorénekes és költő. A másik regényes alak, Longosz művének hőse, akit pásztorok neveltek fel, mert szülei kitették csecsemőként egy sziklára. Az idilli pásztorvilágban ismerkedett meg a hasonló sorsú Khloéval, akivel egymásba szerettek. Szüleik keresése közben sok kalandon mentek keresztül, de végül boldog házasokká váltak.

Déméter: (lat. Ceres) Kronosz és Rheia lánya, a föld rtermékyenységének és a földművelésnek istennője. Iasziontól született egy fia, Plutosz, aki gazdagság istene lett, de az apát Zeusz -mert hiába pályázott Déméter kegyeire -egy villámmal halálra sújtott. Ezután Zeusznak is szült egy lányt, Perszephonét, akibe azonban Hádész szeretett bele s az Alvilágba hurcolta. Maga Zeusz sem vehette vissza tőle a lányát, mert már megízleltette vele a gránátalma magját, s aki azt tette, többet nem térhetett vissza a földre. Déméter erre elhagyta az Olümposzt, bezárkózott és terméketlenséget küldött a földre. Zeusz végre kompromisszumos megoldást talált: kötelezte Hádészt, hogy az év kétharmad részére engedje feleségét az édesanyjához, csak a maradék időt élje vele. Mindannyiszor, amikor a földműves ősszel elveti a magot a földbe, Perszephoné leszáll a holtak birodalmába, Déméter pedig fájdalmában elapasztja a természet gyümölcseit, de amikor visszatér hozzá a lánya, virágokkal, zöldellő természettel fogadja.

Deukalión: Prométheusz titán fia, Pürrha férja, a ma élő emberek őse. Amikor az emberek még nem tisztelték az isteneket, Zeusz elhatározta elpusztításukat. A világra özönvizet küldött s az egész emberiség odaveszett. Egyedül Deukalión és Pürrha menekült meg gyermekükkel, Hellénnel, mert Prométheusz elárulta nekik Zeusz szándékát. Deukalión hatalmas ládát ácsolt, megtöltötte élelemmel, és 9 napig abban voltak, s amikor a víz apadni kezdett, kikötöttek a Parnasszus csúcsán. A megmenekülésért bemutatott hálaáldozattal elnyerték Zeusz kegyét, aki megengedte nekik, hogy a világot újra benépesítsék: a hátuk mögé hajított köveket -" a földanya csontjait" -férfiakká és nőkké változtatta.

Diana: (gör. Artemisz) a világosság és az élet ó - itáliai istennője, akit a rómaiak már a legrégebbi időkben Artemisszel azonosítottak.

Dido: Bélosz, türoszi király lányaként egy gazdag főníciaihoz ment feleségül, akit bátyja, Pügmalión meggyilkolt, hogy vagyonát megszerezze. Dido ekkor elhagyta hazáját, egy csoporttal Afrika észak-nyugati partjára költözött, s ott megalapította Karthagót. Sorsával megbékélve élt itt, amíg Aineiasz meg nem érkezett Trójából. Beleszeretett a sokat szenvedett férfibe, meg is vallotta neki szerelmét, amit a férfi viszonzott ugyan, de Zeusz parancsára tovább kellett mennie. Amikor elhagyta Karthagót, a boldogtalan Dido szégyenében és fájdalmában öngyilkos lett.

Diké: (lat. Justitia) Zeusz és Thémisz lánya, az igazságosság istennője.

Dióné: az eső és források istene, Homérosz szerint ő volt Aphrodité anyja, Zeusz kedvese

Dionüszosz: (lat. Bacchus) Zeusz és Szemelé fia, a bor és szőlőtermesztés istene, a gyümölcsfák és cserjék oltalmazója. Még születése előtt a féltékeny Héra rávette Szemelét, hogy kérje kedvesétől, teljes pompájában mutatkozzon előtte. Egy villám azonban meggyújtotta Kadmosz thébai palotáját, a lángok elborították Szemelét is, aki egy satnya gyermeknek adott életet. Zeusz kedvesét sorsára hagyta, de a gyermeket megmentette azzal, hogy sűrű borostyánt növesztett köréje. A lángok elültével saját lágyékába ültette s ott hordta, míg életképes nem lett. Amikor megszületett, Hermésszel elküldte Szemelé testvéréhez, Inóhoz. Héra azonban tébollyal sújtotta Inó férjét, aki megölte feleségét és gyermekeit, de Dionüszosz életét Hermész megmentette. Nüszában a völgy nimfáira bízta, akik egy szőlőtőkékkel benőtt barlangban rejtették el és felnevelték. Dionüszosz itt részegedett le először és innen vitte az első venyigét az embereknek, akiket megtanított a bor készítésére. Hesziodosz szerint Ariadné lett a felesége, akit Thészeusztól csábított el Naxosz szigetén, de ő nemzette Aphroditének Priaposzt, a termékenység istenét.

Dis: a görög Hádésszel azonosított Plútónak, az Alvilág római istenének a másik neve.

Drüopé: nimfa, Zeusz (vagy Hermész) kedvese, a Pán anyja

E-É

Élektra: Az isteni lény Atlasz lánya, aki Zeusztól szülte a föld termékeny belsejének istenét, Iasziónt. A halandó lény Agamamnon király és Klütaimnesztra gyermeke, aki megmentette testvérét, Oresztészt és segített neki atyjuk gyilkosainak -anyjának és nagybátyjának -megbüntetésében. Mikor ez 7 év után teljesült, férjhez ment Oresztész barátjához.

Eósz (lat. Auróra) Hüpérion és Theia lánya, a hajnalpír istennője. Férjeit -amikor megkívánta őket -maga rabolta, leghíresebb fia Memnon volt, Hektór halála után Trója főparancsnoka, akit Akhilleusz párviadalban ölt meg. Az ő holttestére hulló könnye a reggeli harmat.

Erató: (lat. Erato) Zeusz és Mnemoszüné lánya, a szerelmi költészet Múzsája

Erebosz: (lat. ErebuszKhaosz fia, az örök sötétség istene, maga a sötétség. Nüxszel nemzette Aithért, az örök világosságot, és Hémerát, a fényes nappalt.

Erinnüszek (lat. Furiae) a bosszúállás és átok istennői, Hádesznek és Perszephonénak a szolgálói. Feladatuk a véres büntettek és a jogtalan erőszak üldözése volt, de a hontalan idegeneket és árvákat ők védték. Az Alvilágból jártak fel a földre, láthatatlanná tevő sűrű ködbe burkolózva. Félelmetesek és könyörtelenek voltak, szemben az eumeniszekkel, akik engesztelődésre is hajlottak. Latin nevük máig a hirtelen haragú asszonyok jelölésére szolgál.

Erisz: Nüxnek, az éjszaka istennőjének a lánya, a viszály istennője. Az emberek és az istenek egyaránt gyűlölték, kivéve Arész hadistent. Többnyire Arész kocsija előtt futott és viszályt keltett a harcosok között. Mivel az istenek nem hívták meg Péleusz és Thétisz lakodalmába, bosszúból összeugrasztotta a legszebb istennőket, melyből végső soron a trójai háború fakadt. Lánya Até, az ámítás és a vak indulat istennője, Homérosz szerint magától Zeusztól származott.

Erósz: (lat. Amor vagy Cupido) a szerelem istene. A régebbi mítoszok szerint a mindent megelőző Khaoszból származott, s vált a világ teremtő erejévé: ő az, aki a dolgok szétszórt elemeit összefogja, hogy belőlük megszülethessen minden élőlény: isten, ember, állat. Az újabb mítoszok szerint Arész és Aphrodité gyermeke. Nem lehet neki ellenállni, s egyszerre okoz örömet és bánatot. Mindenki felett uralkodik, aranyszárnyakon lebeg, s akit nyilával megsebez, az a szerelem rabjává válik. Zeusz tudta, hogy ő sem tud ellenállni nyilainak, ezért születése után el akarta pusztítani, de Aphrodité elrejtette egy sűrű rengetegben és táplálását nőstény oroszlánokra bízta. Amikor felserdült, visszatért anyjához, bájos és szép volt, mindenki szeretettel fogadta, s Aphrodité segítője lett.

Eteoklész: Oidipusz thébai király és Iokaszté fia, apja bűnének kiderülésekor a thébaikat támogatta, akik száműzetésbe küldték az apját. Kreonnal, nagybátyjával és saját testvérével felváltva akart uralkodni, de hamarosan viszályba került Polüneikésszel, s elűzte Thébából. Amikor aztán testvére a város ellen vonult, apját is maga mellé akarta állítani, mert a jóslat szerint csak az győzhet, aki mellett áll Oidipusz. De csak azt érte el, hogy apjuk mindkettőjüket megátkozta, s párviadalban egymás kezétől estek el. Ezután Kreon egyedül maradt Théba királya.

Európé: (lat. Europa) A szidóni király gyermeke, Zeusz kedvese. Szépsége istennőhöz volt hasonlatos, s úgy is élt apja udvarában fivérei társaságában. Egyszer azt álmodta, hogy két asszony harcol érte, az egyik hazáját, Ázsiát jelentette, a másik pedig azt a földrészt, aminek még nem volt neve. Egy réten sétálva jelent meg előtte egy fényes szarvú, aranyszőrű bika, aki pillantásával arra kérte Európét, hogy üljön fel a hátára. Amikor ez megtörtént, a bika a tengerhez iramodott, belevetette magát és Krétára úszott a lánnyal. Maga Zeusz ragadta el őt bika képében, hogy megtévessze féltékeny feleségét, Hérát. Európé három fiat szült Zeusznak, akik közül Minósz lett a leghíresebb, majd Zeusz feleségül adta őt a krétai királyhoz, s róla nevezték el az új földrészt.

Euterpé: Zeusz és Mnémoszüné lánya, a lírai költészet Múzsája

F

Fáma: Gaia lánya, a megszemélyesített hír.

Faunok: a görög Pánnal azonosított római Faunusz isten ivadékai

Faunus: az erdők, mezők, a jószág római istene, a termés és termékenység védelmezője, a görög Pán római megfelelője

Flóra: a tavasz és a virágok római istennője

Fortuna: a szerencsés véletlen római istennője, akit a görög Tükhével azonosítottak, Ókeánosz titán (vagy Jupiter ) lánya, állhatatlan, aki ajándékait vaktában osztogatja.

G

Gaia: a föld istennője, a mindent megelőző Khaoszból keletkező Föld maga. Először megszülte önmagából férjét, Uranoszt, a végtelen csillagos eget, majd a hegyeket és mély tengert, Pontoszt. Amikor Uranosz hatalmába kerítette a világot, házasságban egyesült vele, s 12 titánt, három egyszemű óriást és három ötvenfejű, százkezű óriást szült neki. Amikor torz gyermekei ellen támadt Uranosz, fellázította a titánokat apjuk ellen. A Kronosz által megcsonkított férje véréből születtek az erünniszek és a gigászok, akiket Zeusz elleni támadásra biztatott, de a Héraklész legyőzte őket és a Tartaroszba zárta. Gaia ekkor Tartarosszal egyesülve a száz sárkányfejet viselő Tüphont szülte, de Zeusz őt is legyőzte és a Tartarosz mélyébe vetette. Pontosszal való kapcsolatából is születtek utódai (Ladón, Thaosza).

Ganümédész: olyan szép földi ifjú volt, hogy Zeuszt is megidézte, magához vette az Olimposzra, s ott az istenek pohárnoka lett. Apja kárpótlásként a világ legjobb lovait kapta a főistentől.

Genius: az ember védszelleme, mely sokban hasonlít a keresztény védangyalhoz

Gigászok: csúf, hosszú hajú óriások, Gaia fiai, akik Uranosz vérének cseppjéből születtek. Nem ismerték el Zeusz uralmát, anyjuk hatására támadást intéztek ellene, de Héraklész, Zeusz földi születésű fia megmentette az isteneket.

Gordiosz: fríg király, akinek kocsijának rúdjához bonyolult csomó volt erősítve. A jóslat szerint a "gordiuszi csomó" kioldója lesz Ázsia ura. A megoldás állítólag Nagy Sándornak sikerült, aki kardjával vágta ketté a csomót.

Gorgók: Phorküsz tengeristen lányai (Sztené, Eurüah, Medusza), külsejük -vénasszony és madár kombinációja -olyan félelmetes volt, hogy aki rájuk nézett, kővé meredt. Csak Medusza volt halandó közölük, akit Perszeusz ölt meg.

Gráciák: a báj és szépség istennői, a Khariszok latin megfelelői

Griff: mitikus szörny, oroszlán és sas kombinációja, Aiszkhülosz szerint Zeusz ők voltak madárcsőrű kutyái, akik nem ugattak.

H

Hádész: (lat. Pluto) Kronosz és Rheia legidősebb fia, az Alvilág (Tartarosz) istene. Komor és kérlelhetetlen természetének ez a feladat nagyon is megfelelt. Birodalma a föld mélyében terült el, a napfény egyetlen sugara sem érte. Öt folyója volt: a mindent megdermesztő Sztüx, a jajveszékelésé az Akheron, a bánaté: Kókütosz, a tüzes folyó Püriphlegetón, a sötét Léthé, melynek vize minden földi tudást kioltott az emlékezetből. Felesége Perszephoné, Déméter lánya volt, akit elrabolt, de Zeusz döntése alapján csak az év egy részét tölthette vele.

Haimón: Kreon, thébai király és Eüridike fia, Antigone jegyese, aki bebizonyította az apjának, hogy van a király törvényénél is magasabb rendű törvény. De mert jegyesét nem sikerült megmentenie, apja szeme láttára a kardjába dőlt.

Harmonia: Arész és Aphrodité lánya, az első thébai király, Kadmosz felesége. Két lánya, Szemelé és Inó Héra kezétől pusztult el, unokája pedig Artemisz istennő haragjának esett áldozatul. A csapások miatt idegenbe költözött férjével s ott mindketten kígyóvá váltak, hogy Kadmosz bűnét feledtessék.

Hárpiák: a tengeristen lányai, félig nő, félig madár alakú, bűzt árasztó szörnyek. Eredetileg a szélvihar istenei voltak, és ők szállították a halottak lelkét is az alvilágba.

Hébé: az örök ifjúság istennője, Ganimédesszel együtt az olimposzi isteneknek töltötte a nektárt. Homérosz szerint Zeusz és Héra gyermeke, a római mítoszok szerint Héra egyedül hozta a világra úgy, mint Zeusz Athénét. Héraklésznek, a mítoszok legnagyobb hősének lett a felesége.

Hekabé: (lat. Hecuba) Priamosz felesége, fennkölt, nemes hölgy volt, 19 gyermeket szült férjének, fiai közül Hektor és Párisz, lányai közül Kasszandrának jutott fontos szerep a mitológiában. Kegyetlen sors jutott neki: túl kellett élnie férje és fiai halálát, az ostrom után Odüsszeusz zsákmánya lett, majd belehalt fájdalmába.

Hekatonkheirek:Gaia és Uranosz ötvenfejű és százkezű óriás gyermekei: Kottosz, Briareósz, Güész. Uránosz nem kedvelte őket, Kronosz is félt az erejüktől, Zeusz a titánok ellen felhasználta erejüket, s velük őriztette őket a Tartaroszban.

Hektór: Priamosz és Hekabé legidősebb fia, az akhájok elleni harc idején ő volt a trójai sereg fővezére. Vitézsége mellett kitünt hatalmas termetével, lelki nemességével és testi szépségével. Az akhájok között is csak Akhilleusz múlta felül testi erővel. Kilenc éven át dacolt a túlerővel, nemcsak védekezett, támadott is. A Patroklosz feletti győzelem után Akhilleusz párviadalra hívta ki, melybe az istenek is beleavatkoztak: Athéne istennő felöltötte magára öccse alakját, hogy bátorságot öntsön hősébe, de halálát nem tudta megakadályozni. A legnagyobb hőshöz méltóan halt meg, Akhilleusz aztán dühében meggyalázta a holttestét, de Priamosz könyörgésére meglágyult a szíve s kiadta Hektor tetemét. Felesége Andromakhé, fia Asztüanax volt, nekik is tragikus sors jutott.

Helené: (lat. Helena) Zeusznak és kedvesének, Lédának a lánya, a halandó nők között volt a legszebb. A spártai király, Tünderaosz saját gyermekeként nevelte, s amikor Thészeusz, athéni király elrabolta, testvérei: Kasztor és Polüdenkész kiszabadították és hazavitték. A kezéért folyó vetélkedés majdnem belháborúba sodorta a görögöket, de ezt Odüsszeusz javaslata alapján elhárították: megengedték, hogy ő válasszon kérői közül. Menelaosz lett a szerencsés kiválasztott, aki Tünderaosz halála után Spárta királya lett. Amikor Eriszt nem hívták meg Péleusz és Thetisz lakodalmára, az aranyalma miatt a legszebb istennők vetélkedni kezdtek. Zeusz nem mert állást foglalni felesége, lánya és testvére között, ezért Páriszra bízták a döntést, aki egyszerű pásztorként élt ekkor az Ida hegyen.. Aphrodité ekkor ígérte neki a legszebb nőt, s Párisz Spártában jártában meg is szöktette Helenét. Emiatt tört ki a trójai háború, melyben Párisz is elesett, de Helenét öccse, Deiphobasz megvigasztalta, akit Trója elfoglalásakor ölt meg Menelaosz. A győzelem után visszakapta férjét, aki úgy vélte, Párisz erőszakkal hurcolt magával. Hazafelé hajózva egy vihar Egyiptomba vetette őket, ahol hosszú bolyongás után találkoztak a királynővel. Ő ajándékozta meg őket egy csodatevő orvossággal, melytől elfelejtették a kiállt szenvedéseket. Spártába visszatérve boldog szerelemben éltek, haláluk után az istenek Élüszionba vitték, ahol örök boldogságban töltik napjaikat.

Héliosz: Hüperion titán és Theia fia, a Nap istene, felesége Ókeánosz lánya, Perszé, tőle való gyermeke Kirké. Neaira nimfától született lányai őrizték gulyáját -hét tehéncsordáját és hét juhnyáját, összesen 350 -350 állatot - melyek a nappalokat és éjszakákat jelképezték. Odüsszeusz társai ezeket hajtották el, emiatt bűnhődniük kellett.

Hellén: Deukalionnak és Pürrhának a fia, gyermekei: Aiolosz, Dórosz és Xüthosz lettek az aiol, dór és akháj törzsek megalapítói.

Hémera: Nüx és Erebosz gyermeke, a világos nappal istene, maga a nappal.

Héphaisztosz: (lat. Vulcanus) Zeusz és Héra fia, a tűz és kovácsmesterség istene, az istenek fegyverkovácsa. Sántának született, emiatt Héra ledobta az Olümposzról, de nem esett baja, mert Thétisz pártfogásába vette és tenger alatt barlangjában felnevelte. Ekkor szép aranytrónt készített az anyjának, mely mihelyt beleült Héra, béklyóvá változott, s Héphaisztosz nem akarta kiszabadítani, csak amikor Dionüszosz leitatta. Héra kiszabadítása után az Olümposzon maradt s elfelejtkezett régi sérelméről. Hérától kárpótlásként a legszebb nőt kapta feleségül: egyik verzió szerint Agláiát, a Khariszok legszebbjét, a másik verzió szerint pedig magát Aphroditét. Átépítette az egész Olümposzt, amiért az istenek kedvelték, de sokat mulattak rajta, Aphrodité pedig nyíltan megcsalta Arésszal, Dionüszosszal, Hermésszel. Megértést csak Héra mutatott iránta, ezért szülei vitájában mindig az ő pártjára állt. Ő készítette Akhilleusz pajzsát, de készített olyat ellenfelének is, nem kivételezett. A háborúktól is távol tartotta magát, s mesterségével ajándékozta meg az embereket.

Héra: (lat. Juno) Kronosz és Rheia lánya, Zeusz nővére és felesége. A házasságok védelmezője, aki áldó kezét a szülő nők felett tartotta. Nehezen viselte férje kicsapongásait, emiatt sokat vitáztak s a vetélytársakat sem kímélte: megkeserítette a sorsukat vagy elvette az életüket. Három Zeusztól származó gyermeke: Arész, Héphaisztosz és Hébé.

Héraklész: (lat. Hercules) -Zeusz és egy földi asszony, Alkméné fia, a görög mondák legnagyobb hőse, aki harcra mert kelni a végzettel, s képességeit az emberiség javára kamatoztatta. Anyját Zeusz férje alakjában csábította el, de Héra csapdákat állított az utódnak, aki mindent megoldott. Már a bölcsőjében kézzel fojtotta meg azt a két kígyót, amelyet Héra küldött elpusztítására, s nevelőapja ezt látva gondos nevelésben részesítette. Eleinte pásztorként élt, majd Thébában, megházasodott és apja lett 3 gyereknek. Héra tébolyt küldött rá, őrjöngési rohamában megölte fiait és mostohatestvére két gyermekét. Amikor visszanyerte értelmét, elzarándokolt Delphoiba, hogy Apollóntól megtudakolja, hogyan tisztulhat meg bűnétől. A mükénei királytól kapott 12 feladat teljesítésével tehette ezt meg. Megölte a környék rettenetes oroszlánját, a százfejű Hüdrát, megszabadította az országot a sztümphaloszi madaraktól, elejtette Artemisz szarvasünőjét és az erümauthoszi vadkant. Kitisztította Augeiasz istállóját, megszelidítette Minósz vad bikáját, elhozta a trák király emberhúson élő lovait, elhajtotta Gérüonnnak, a háromtestű óriásnak hatalmas gulyáját (Heraklész oszlopai -Gibraltár), elhozta az amazonok királynőjének övét, Kerberoszt, az alvilág őrzőjét, és 3 aranyalmát a Heszperiszek kertjéből. Mindegyik tette óriási erőfeszítést követelt tőle, sok csapdát kellett kikerülnie, de az isteneknek tetszett a bátorsága és többen is segítettek neki. Szabaddá vált ezek után, feleségét, akit távollétében barátja vigasztalt, átengedte neki, s bonyolult harcok közepette új feleséget keresett magának. Közben Nesszosz kentaurt is megölte, mert szemet vetett új feleségére. Nesszosznak azért volt annyi ereje, hogy azt tanácsolja a feleségnek: merítsen véréből, s ha Héraklész nem szereti többet, csak kenje be a hős ruháját vele, szerelme visszatér. Sokáig éltek boldogságban, de Héra újra beleavatkozott életébe, emiatt újra gyilkosságba keveredett. Ekkor Zeusz is megharagudott és betegséget küldött rá. Delphoiban elvette Püthia zsámolyát, amiért Apollónnal került szembe. Csak a rabszolgaság révén szabadulhatott meg betegségétől. Így lett 3 évre a lűdiai királynő rabszolgája, aki azzal alázta meg, hogy a hőst női ruha viselésére és fonásra kötelezte. Időnként szabadságra engedte, egyik ilyen alkalommal vett részt az argonauták expedíciójában. Felszabadulása után számtalan kalandja volt, közben első szerelmével is találkozott, akit annak idején apja megtagadott tőle. Fellobbant szívében a régi érzelem, mire felesége Nesszosz vérével kente be köpenyét. Mivel a vérben levő méreg behatolt testébe, pokoli kínokat okozott férjének -Nesszosz késői bosszúja ez volt. Mire megértette, hogy mi történt vele, hazavitette magát. Felesége addigra öngyilkos lett, mert szerelemből ő okozta férje szenvedéseit.. Barátait kérte, hogy tegyék testét halotti máglyára, hogy megszabadulhasson pokoli kínjaitól, de a máglyáról Zeusz követei elragadták, aranykocsiban vitték fel az Olümposzra. Héra is kivetette szívéből a haragot, Hébét adta hozzá feleségül, Zeusz pedig a halhatatlansággal ajándékozta meg.

Hermész: (lat. Mercurius) Zeusz és Maia fia, az istenek követe, a halottak alvilági kalauza, a kereskedők, vándorok, szónokok, atléták, feltalálók, szélhámosok, kereskedők és tolvajok istene. A legügyesebb és legtalálékonyabb isten: reggel született, délelőtt már kiszökött a bölcsőből, délben feltalálta a lantot, megtanult rajta játszani, délután ellopta Apollón 50 tehenét -farkuknál fogva húzta be őket a barlangba, hogy fordított nyomuk maradjon - , este visszatért, magára csavarta a pelenkát és ártatlan mosollyal az arcán elaludt. Apollónnak olyan éktelen hazugságot tálalt fel, hogy Zeusz elé idézte, aki azonban lelkesen fogadta legifjabb gyermekét. Apollónnak nem adta vissza a teheneket, de megtanította a lanton játszani, s azt tanácsolta neki, hogy tanulja meg a jövendőmondást. A lant helyett egy pásztorsípot faragott magának, feltalálta a tűzhöz a gyújtószerszámot, a számokat, a mértékeket, az ábécét. Aztán megunta a földi életet, s felköltözött az istenekhez. Zeusz kinevezte személyi hírnökének, hamarosan a többi istent is ügyfelei közé fogadta, de ugyanígy segített a halandóknak is. Artemisz istennő egyik társnőjétől született fia Akhilleusz seregének lett alvezére, Carmenlis nimfától született fia Itáliában telepedett le, s Aphroditétól is született egy fia, Hermaphroditosz. További híressé vált gyermekei: Sziszüphosz, Szatürosz, és Daphnisz, a pásztorének feltalálója.

Heszperiszek: (lat. Hesperides) -Atlasz titánnak és Nüxnek, az éjszakai istennőjének lányai: Aiglé, Erütheia, Heszperia. Azt az aranyalmafát őrizték Ladónnal, a sárkánnyal, melyet Héra Gaiától kapott lakodalmi ajándékként. Az almák közül hármat Héraklész szerzett meg Atlasz segítségével, de az almákat Athéne istennőnek áldozta, aki visszajuttatta őket a Heszperiszeknek. Egyet Erisz csent el, s ennek lett következménye a trójai háború.

Hesztia: (lat. Vesta) Kronosz és Rheia lánya, a családi tűzhely istennője. Örök szüzességre határozta el magát, jelképe a tűz lett, minden ünnepi lakoma elején és végén neki áldoztak.

Hórák: (gör. Horai, lat. Horae) -Zeusz és Thémisz, a törvényes rend istennőjének lányai, a természet és társadalom rendjének istennői. Vádelmezték az emberi életet, különösen az ifjúságot, az Olümposzon laktak. Hesziodosz szerint hárman voltak: Eunomia, a törvényesség, Diké, az igazságosság, Eiréné, a béke istennője. Az évszakok megszemélyesítői is ők voltak: Anatolé a tavasz, Thalló a nyár, Karpó az ősz istennője, negyedik évszaknak Déméter lányát, Perszephonét tartották.

Hüdra: (lat. Hydra) kilenc sárkányfejű, kigyótestű szörny, Tüphonnak, a százfejű óriásnak a lánya, akitől Héreklesz szabadította meg a világot.

Hügieia: Aszklepiosz lánya, az egészség megszemélyesítője

Hüperion: Uranosz és Gaia fia, egyike a titánoknak, testvérével, Theiával kötött házasságából született Héliosz napisten, Szelené, holdistennő, és Eósz, a hajnal istennője.

Hüpnosz: az alvás istene, Nüxnek a fia, ő küldi az álomképeket az embereknek. Testvére volt Thanatósznak, gyermekei pedig átalakulással mindenkit tudtak utánozni.

I

Iapetosz: titán, Uranosz és Gaia fia, apja Prométheusz, Epimétheusz és Atlasz titánoknak. Mivel Kronosz oldalán harcolt, a győztes Zeusz a Tartaroszba zárta.

Iaszión: Zeusz és az isteni Élektra lánya, a föld termékeny belsejének a védőistene. Déméter beleszeretett s fiat szült neki, Plutoszt, aki a gazdagság istene lett. Emiatt Zeusz, aki maga is pályázott Déméter kegyeire, villámmal halálra sújtotta.

Iaszon: az argonauták híres kolkhiszi expediciójának vezére, akik Médeia -és az istenek -segítségével megszerezték az aranygyapjút. Maga az expedíció és az utána történt események sokszálú része a görög mitológiának.

Ikarosz: Daidalosz athéni művész és feltaláló fia, az emberi repülés első áldozata.

: Héra papnője, akibe Zeusz beleszeretett, s amikor felesége rajtakapta őket, tehénné változtatta szerelmét.Ió csak nagy nehézségek után szerezte vissza alakját s akkor szülte meg Zeusz fiát, Epheszoszt, aki Egyiptom királya lett.

Iphigenia: Agamemnon és Klüteimnesztra lánya, akit apja feláldozott, hogy a Trójába induló hajók kedvező széllel vitorlázhassanak. Szép volt, és fiatal, beleszeretett Akhilleuszba, aki ellenezte is feláldozását. Végül is maga Artemisz istennő mentette meg a haláltól és egy távoli temploma papnőjévé tette. Öccse, Oresztész megbüntette apja gyilkosait, Apollón parancsára pedig nővére templomába ment, hogy megtisztuljon anyja vérétől. Nővére megmentette és elmenekült vele Tauriszból. Iphigénia ezután egy attikai templom papnője lett, férj és gyerek nélkül élte le életét.

Irisz: Okeánosz titán unokája, a szivárvány istennője. Mivel a szivárvány köti össze az égboltot a földdel, az istenek hírnöke is ő volt. Ellentétben Hermésszel, ő nemcsak közvetítette, meg is toldotta az üzeneteket, de nem hajtotta végre az istenek parancsát.

Iszméne: Oidipusz és Iokaszté lánya, aki Antigonével ellentétben gyengének bizonyult: nem követte apját a száműzetésben, s nem akart segíteni testvére eltemetésében sem. De amikor Kreon király megvádolta, feltámadta lelkében a bátorság, osztozni akart nővére sorsában. Antigone azonban elhárította áldozatát.

Ixión: a lapiták királya, akit Zeusz -mert szemet vetett Hérára akkor, amikor Zeusz elcsábította feleségét -példásan megbüntetett: a Tartaroszban egy szünet nélkül forgó kerékhez kötötte.

J

Junó: (gör. Héra) Jupiter felesége, azonos Hérával

Jupiter: (gör. Zeusz) a legfőbb római istenség, azonos Zeusszal.

Justitia: az igazságosság és a jog római istennője, alakjában Diké és Thémisz olvadt össze. Nemes tartású, bekötött szemű asszonyként ábrázolták, jobbjában kardot, baljában mérleget tartott, hogy pontosan mérlegelje a bűnt és az ártatlanságot.

K

Kalliopé: Zeusz és Mnémoszüné lánya, az epikus költészet Múzsája, Orpheusz dalnok anyja

Kalüpszó: Atlasz titán lánya, nimfa Ógügié szigetén. Az első ember, akivel találkozott, Odüsszeusz volt, aki hazafelé tartott Ithakába. Hét esztendőt töltött a szigetén, mikor az istenek arra kényszerítették Kalüpszót, hogy engedje szabadon, hogy folytathassa útját.

Kasszandra: Priamosz trójai király lánya, nagyhírű jósnő. Olyan szép volt, hogy maga Apollón szeretett bele, de Kasszandra elhárította, amit azzal büntetett meg az isten, hogy jóslatainak többé senki sem hitt. Hiába mondta, hogy Parisz bajt hoz a városra, a falóról, hogy a görögök csele -nem hitték el neki. Trója eleste után először Aiasz, majd Agamemnón tulajdonába került. Mükénében hozta világra Aiasztól való fiait, de az első estén mindannyiójukat meggyilkolták.

Kentaurok: négylábú, félig ember, félig ló formájú mitikus nép Thesszáliában, néhányat név szerint is számon tart a görög mitológia: Kheiron sok dicső bajnoknak volt a tanítója, Phalosz Heraklész barátja volt, az álnoksága miatt közmondásossá váló Nesszoszt Heraklész nyila terítette le, amit az halála után is meg tudott bosszulni

Khaosz: a görög mitológia szerint a kezdete és a forrása mindennek a világon, végtelen kozmikus térség, melyből keletkezett az örök sötétség (Erebosz), az éjszaka (Nüx). Kettejük nászából született örök világosság (Aithér) és a világos nappal, Hémera. Ezek után született meg Gaia, a földanya, az alvilági mélység (Tartarosz) és a mindent életre keltő szerelem, Erósz. Gaia szülte meg az eget, Uranoszt, a hegyeket, Pontoszt, a tengert, és a 12 titánt. Először Uranosz szerezte meg minden fölött az uralmat, melyet Kronosz erőszakkal vett el tőle, akit viszont fia, Zeusz fosztott meg a hatalomtól. A világ és az élet keletkezésének görög mitológiai magyarázata a Khaosszal kezdődik.

Khariszok: (lat. Gráciák) a báj és a szépség istennői, Zeusz lányai. A közismert triász tagjai: Aglaia , a tündöklő, Euphroszüné, a jókedv, Thaleia, a virágzó. Kedvesek és szeretetre méltóak voltak, segítették és óvták a barátkozást, a vidámságot, azon fáradoztak, hogy az életet szebbé tegyék az emberek számára.

Kharón: Erebosznak, az örök sötétség istenének és Nüxnek, az éjszaka istennőjének a fia, alvilági révész, ő szállította át a halottakat az Acheron vizén.

Kharübdisz: tengeri szörny, a sziciliai szorosban uralkodó veszedelmes örvény megszemélyesítője

Kheirón: a kentaúrok egyike, bölcs volt és művelt, Akhilleusz és Iaszon is a tanítványai közé tartozott. Lánya Péleusz anyja lett, ezért unokájának Thétisszal való házasságát Kheirón rendezte meg a barlangjában, melyet Erisz a Heszperiszek aranyalmájával megzavart. Barátja volt Héraklésznek, akinek mérgezett nyila véletlenül őt is megölte.

Khimaira (lat. Chimaeramesés szörny, Tüphónnak a lánya, oroszlán-, kecske és kígyó kombinációja volt. Bellaraphontész ölte meg a Pegaszosz segítségével.

Kirké: Héliosz napisten lánya, híres varázsló. Megszálltak nála az argonauták, akiket jótanáccsal látott el, Odüsszeusz embereit azonban disznókká változtatta. Odüsszeusz -Hermész segítségével -visszaváltoztatta őket, de cserébe egy évre ott kellett maradnia, s Kirké fiút szült neki. Télegonosz véletlenül majd meg fogja ölni az apját, s holttestét ide fogja hozni Kirkéhez.

Kleio (lat. Clio) Zeusz és Mnémoszüné lánya, a történetírás Múzsája

Klütaimnesztra: Tünderaosz spártai király és Léda lánya, Agamemnon spártai király felesége, az áruló, bűnös asszony jelképe, mert szeretőjével megölte a trójai háborúból hazatérő férjét és feleségül ment a gyilkoshoz. Ezért a tettéért saját fia büntette meg -de mindegyik gyermekének tragikus sors jutott. (Élektra, Iphigénia, Oresztész)

Kreon: Laiosz halála után sógoraként Théba királyává lett, de lemondott Oidipusz javára, aki megszabadította a várost a Szfinszktől. Sok esztendő múlva azonban kiderült róla, hogy fia és gyilkosa az előző királynak, s anyjának, Iokaszténak lett második férje. Száműzetésekor Kreon Oidipusz fiaival foglalta el a trónt, de hogy azok egymás kezétől elestek, egyedül maradt. Polüneikészt -mert a városa ellen támadt -nem engedte eltemetni, s mikor Antigone tilalma ellenére megtette, elevenen befalazta a családi sírboltba. Kreon saját fejére idézte ezzel az istenek haragját, Haimon, Antigone és Eurüdike királynő halálának terhe alatt ő is halált kért magának az istenektől.

Kronosz: (lat. Saturnus) Uranosznak és Gaiának a fia, a 12 titán legfiatalabbja. Ő teljesítette anyja kérését, hogy álljon bosszút Uranoszon, amiért a Tartaroszba száműzte százkarú (és összeférhetetlen) fiait. Kronosz apját egy acélsarlóval megfosztotta férfiasságától, s ezzel a hatalomtól is, s önmagát nyilvánította a jelenben és jövőben létezők urának. Feleségül vette Rheiát, s hogy ne jusson apja sorsára, megszülető gyermekeit lenyelte: Hesztiát, Démétert, Hérát, Hádészt, Poszeidónt. Amikor Zeuszt várta Rheia, elbújt Kréta szigetén, s a gyerek helyett egy követ adott át férjének, aki azt nyelte le. Amikor Zeuszt a nimfák felnevelték, fellázadt apja ellen, kényszerítette, hogy lenyelt testvéreit engedje szabadon és 10 évi küzdelem után -melyet néhány titán, köztük Prométheusz is segített -átvette a helyét. Kronosz segítőivel együtt a Tartaroszba került. Gyermekei megosztoztak az uralmán, de a főisten Zeusz lett..

Küklópszok: szörnyeteg óriások, egyetlen kerek szemmel homlokuk közepén. Homérosz szerint egész népet alkotnak, akik közül legismertebb Polüphémosz, Poszeidón tengeristen fia. Hesziodosz három küklopszot ismert: Szteropészt, Brontészt, Argészt, akik Uranosz és Gaia fiai voltak. Zeusz lázadásakor ők kovácsolták a villámot és mennykövet neki, melyekkel győzött s amelyek innentől jelképeivé váltak.

L

Labdakidák: Théba alapítójának, Kadmosznak a leszármazottai: fia, Laiosz, unokája, Oidipusz, aki a görög mitológia legtragikusabb alakja

Laiosz: Thébai király, felesége Iokaszté. Mivel azt jósolták, hogy fia kezétől fog elpusztulni, nem akarta, hogy gyermekük szülessen, s amikor ez megtörtént, kitetette az erdőbe. Ám a rabszolgának megesett a szíve a gyereken, odaadta a korinthoszi királynak, aki felnevelte s az átok így beteljesedhetett. Oidipusz a delphoi jósdába indult, hogy megtudja, ki ő, amikor véletlenül összetalálkoztak és megölte Laioszt. Az ő tragikus sorsát őrzi a thébai mondakör.

Laisztrügónok: óriási termetű emberevők a görög mitológiában, akik városokban éltek. A Trójából visszatérők hajóját megtámadták, csak Odüsszeusz tudott elmenekülni s adott hírt róluk.

Laokoón: Apollón papja Trójában, a trójai háború utolsó napjának tragikus hőse. Nem hitt a trójai ló meséjében, s megpróbálta szétverni dárdájával a falovat. A tengerből azonban két kígyó kúszott elő, s fiaival együtt megfojtották a papot, mert Trójának pusztulnia kellett.

Léda: különös szépségű földi nő volt, akibe Tünderaosz spártai király beleszeretett s házasságra léptek. 4 gyermekük született: Kasztornak és Klütaimnesztrának Tünderaosz lett az apja, Polüdeukészé és Helénéé pedig maga Zeusz, aki sikertelen hódítási kísérletei után hattyú képében lepte meg a mit sem sejtő asszonyt. Valamennyi gyermeke fontos szereplője lett a görög mitológiának.

Létó: Koiosz titán lánya, Zeusz gyermekeinek, Artemisznek és Apollónnak az anyja. Zeusz szerelme sok szenvedést okozott neki, mert Héra Püthont, a kígyót küldte ellene. Gyermekei születése után a mítoszokban ritkán találkozunk vele. Kegyetlen bosszúja a legismertebb, melyet a thébai királyné, Niobé ellen követett el: 7 fiát és 7 lányát ölte meg.

Lucifer: a Hajnalcsillag megszemélyesítője, Aurórának, a hajnal istennőjének a fia. Ő hozza el az embereknek a világosságot.

M

Maia: Atlasz titán lánya, Hermész isten anyja. Árkadiában élt, amikor beleszeretett Zeusz, halála után csillaggá változtatták az istenek.

Médeia: a kolkhoszi király lánya, aki a varázslás titkát Hekate istennőtől kapta ajándékba. Héra és Athéne rajta keresztül segített Iaszonnak, aki 50 válogatott hőssel az aranygyapjúért indult. Az aranygyapjú Médeia apjáé volt, de az ellenfélnek segített, mert beleszeretett vezérükbe s elment velük, mert félt az apja bosszújától. Iászon felesége lett a phaiákok földjén, 2 gyermekük született, de Iaszon nem volt hozzá hűséges és Médeia bosszúja minden képzeletet felülmúló volt: megölte az apját, a férjét, a gyermekeit. Az athéni király fogadta be, mert azt ígérte neki, visszaadja fiatalságát. Amikor azonban Thészeuszt is meg akarta ölni, száműzték Athénből is, ahonnan egy szárnyas sárkányok vontatta fogaton tűnt el. További sorsáról több variáció is született.

Medusza: egyike a három Gorgónak, Phorkisz tengeristen szörnyszülött : vigyorgó arcú, horpadt orrú, förtelmes agyarú, állatfülű, s fején haj helyett viperákat viselő lányainak. Láttára minden ember kővé dermedt. Perszeusz ölte meg, mert ő -nővéreivel ellentétben -halandó volt. A haldokló Medusza testéből lépett ki többek közt Pegaszosz, a szárnyas paripa, aki nemcsak a görög mitológiában kapott szerepet.

Melpomené: Zeusz és Mnémoszüné lánya, a tragédia Múzsája

Memnon: Éósz hajnalisten földi fia, Priamosz király testvére, Hektór halála után ő lett a trójai főparancsnok, de Akhilleusz őt is megölte.

Menelaosz: spártai király, férje annak az asszonynak, aki miatt kirobbant a trójai háború. Ifjúkorában testvérével együtt el kellett menekülnie szülővárosából, mert nagybátyja megölte apjukat s a fiúk életére tört. Tünderaosz spártai királynál lelt menedékre, s feleségül vette a világ legszebb lányát, akinek valóságos apja maga Zeusz volt. Tünderaosz halála után ő lett a spártai király, s amikor a trójai királyfi meglátogatta, megszöktette feleségét. Mivel kérésre sem kapta vissza Helenét, az akhájok segítségét kérte, s ez lett a 10 évig elhúzódó trójai háború. Menelaosz a csatatéren és a haditanácsban is kitűnt, Trójából győztesként tért haza Helenével az oldalán, akinek nem hánytorgatott fel semmit, mert úgy hitte, Párisz akarata ellenére rabolta el. Hazafelé hatalmas vihar támadt rájuk, s 7 évig bolyongtak. Szerencsére az egyiptomi királynőtől olyan italt kaptak, amely feledtette a velük történteket, boldogan éltek s az átélt gyötrelmekért kárpótlásul haláluk után mindketten Elüszionba kerültek.

Mercurius: (gör. Hermész) a kereskedő és haszonszerző római isten, csaknem azonos a görög Hermésszel, de nem Zeusz, hanem Uranosz fiaként tisztelték.

Métisz: Ókeánosz titán és Téthüsz lánya, az értelem istennője. Lányának, Athénének Zeusz volt az apja, aki Métiszt a gyermek születése előtt felfalta, hogy megakadályozza a nála okosabb gyermek világrajövetelét. Bizonyos idő elteltével így Zeusz fejéből készen pattant elő Athéné, a bölcsesség és legyőzhetetlen erő istennője.

Minerva: római istennő, azonos Athénével

Minósz: Zeusznak és kedvesének, Europének a fia, krétai király. Nemcsak mitológiai személy, a valóságban is létezett ilyen nevű hős, knosszoszi palotája mutatja nagy hatalmát.

Minótaurusz: emberi testű, bikafejű szörnyeteg, anyja, Minósz felesége, apja egy szent fehér bika volt Krétán. Egy labirintusban élt, melyet Daedalusz épített számára, s 9 évenként athéni ifjakat és lányokat küldtek neki. Thészeusz szabadította meg tőle Athént Ariadné segítségével.

Moirák: (lat. PárkákZeusznak és Themisznek a lányai, a végzet istennői: Klóthó megfonta az ember sorsát, Lakheszisz gombolyította, Antroposz pedig bevégezte. Mindhárman fonták a végzet fonalát, miközben a szférák mennyei harmóniáját kísérték énekükkel. A Moiráknak az istenek is engedelmeskedtek, mert ők testesítették meg a végzetet.

Múzsák: Zeusz és Mnémoszüné, az emlékezés istennőjének 9 lánya, a művészetek istennői: Kalliopé, Euterpé, Erato, Thalia, Melpomené, Terpszikhore, Kleio, Urania, Polühümnia. A Múzsák Templomát Alexandriában hozták létre, ami az antik világ műhelyévé vált.

N

Nauszikaa: Alkinósz, phaiák király lánya, akinek szépsége az istennőkével vetekedett, nemes testtartása igazi királylányra vallott, pedig egyszerű volt. Ő vette pártfogásába Odüsszeuszt, amikor hajótörést szenvedett. Bele is szeretett, de lemondott róla, amikor kiderült, hogy 20 éve nem járt otthon és feleségéhez igyekszik. A Homérosz utáni költemények szerint férjhez ment Télemachoszhoz, Ithakára költözött, s olyan egyszerűen élt, mint otthon.

Nemeszisz: Nüxnek, az éjszaka istennőjének apa nélkül született lánya, az osztó igazság istennője.

Neptunusz: római tengeristen, azonos a görög Poszeidonnal.

Nesszosz: (lat. Nessus) Thesszáliában élő, félig ember, félig ló formájú mitikus kentaur, aki díjazás fejében a folyón szállította át az utasokat. Utolsó megbízója Heraklész volt, amikor új feleségével hazafelé tartott. Nesszosznak megtetszett Deianeira, el akarta ragadni, de Heraklész mérgezett nyila leterítette. A haldokló kentaurnak azonban maradt annyi ideje, hogy kiomló vérét összegyűjttette Heraklész feleségével, hogy ha elfordulna tőle férje szerelme, azzal visszaszerezheti. Ezzel állt bosszút halála után gyilkosán.

Nesztor: bölcsességéről híres püloszi király, a Trója elleni sereg legidősebb tagja. A csatában egyedül ő próbálkozott békítő közbenjárással Akhilleusz és Agamamnon vitájában, de Agamemnon nem hajlott a szavára. Patroklosz az ő javaslatára kérte el Akhilleusz fegyvereit, s bár ez Patroklosz életébe került, az akháj had megmenekült. A csatamenőn fia mentette meg életét, aki saját testével fogta fel az apjára hajított kelevézt. Ő maga szerencsésen visszatért s még hosszú időn keresztül uralkodott. Mítikus alak, bár volt egy ilyen nevű királya Pülosznak.

Neoptolemosz: Akhilleusz és a szkhüloszi királylány gyermeke, aki apja halála után került a trójai háborúba. Vakmerő volt, de hiányzott belőle apja nagylelkűsége. Felesége és gyermekei szeme előtt ölte meg Priamoszt, minden ivadékát felkoncolta, Andromakhét megbecstelenítette. Megörökölte nagyapja, Péleusz trónját s feleségül vette Meneláosz lányát, aki pedig Oresztész menyasszonya volt. A későbbi mondák szerint Oresztész emiatt megölte.

Niké: (lat. Victoria) Ókeánosz titán leszármazottja, a győzelem istennője

Nimfák: görög és római vízi, erdei és hegyi istennők, afféle tündérek, sellők

Nüx: (lat. Nox) Khaosz lánya, az éjszaka istennője, maga a megszemélyesített éjszaka. Ivadékai tartották fenn nevét: Erebosz nemzette Aithérát és Hémerát, s magától szülte Thanatószt, a halál -, Apatét, az ámítás-, Nemeziszt, a megtorlás - és Eriszt, a viszály istennőjét.

O

Oceánus: (gör. Ókeánosz) a legöregebb titán, az egész földet körülölelő végtelen vizek istene

Odüsszeusz: Laertész fia, Ithaka királya, a görög mondavilág legismertebb és dicső hőse. Bátorsága, kitartása, elszántsága, furfangos esze ma is él a szállóigékben, a hosszú, szenvedésekkel teli utazásnak ma is "odüsszeia" a legkifejezőbb megjelölése. Ithakát hozományként kapta, amikor feleségül vette Pénelopét. Bölcs volt uralkodóként, s a trójai háború előtt is a tárgyalásos megegyezés híve volt. Parisz hajthatatlansága miatt azonban a görögök nem kerülhették el a háborút, amiben nem akart részt venni, de megzsarolták az akkor született fiával, Télemachosszal. A háború során mindvégig helyén volt az esze, ha Akhilleusz életében nem is jutott szerephez. Az ő agyában született meg a faló ötlete is, mellyel 10 évi ostrom után elfoglalhatták Tróját. Viszontagságos út után, 20 év múlva érkezett haza Ithakára, ahol csak a szükséges vérontással tett rendet portáján. Sorsát azonban nem kerülhette el, Kirkétől született fia -Télegonosz - véletlenül megölte.

Oidipusz: Laiosz thébai király és Iokaszté fia, a görög mítoszok legtragikusabb hőse. Tudtán kívül megölte apját, feleségül vette anyját, gyermekei közül a fiúk (Eteoklész és Polüneikész) egymás kezétől estek el, s lányai (Antigone és Iszméne) sorsa is tragikusan alakult. Mitikus alak, akit Szophoklész teremtett a régi mondák anyagából. A végzet és az emberi hálátlanság csapásai alatt roskadozó ember jelképe, átokkal teli volt az élete, de a végén az istenek nyugalmat adtak neki Kolonoszban.

Ókeanosz: (lat. Oceánus) -a legidősebb titán, Gaia és Uranosz fia, felesége Téthüsz, aki számtalan utóddal ajándékozta meg férjét.

Oresztész: Agamamnon és Klütaimnesztra fia, mükénei király, aki nővére, Élektra segítségével megbosszulta apja meggyilkolását. Alakját más -más megközelítésben láttatta Szophoklész és Euripidesz.

Orpheusz: (lat. Orpheusz) Apollón isten és Kalliopé múzsa fia, a görög mondavilág legismertebb dalnoka, zenésze, aki részese volt az argonauták expedíciójának. Mint művész, csodákat művelt, ha énekelt, az egész természetben harmónia és béke uralkodott. Híressé vált felesége, Eüridiké iránti szerelme miatt, aki virágszedés közben viperára lépett és meghalt. Orpheusz leszállt az Alvilágba, hogy visszakönyörögje feleségét. Varázslatos énekével meglágyította a vén Kháron szívét, Tantalosz megfeledkezett kínzó éhségéről, Sziszüphosz abbahagyta a szikla görgetését, Ixion kereke megállt, a könyörtelen Erünniszek szemében is könny csillogott, Perszephoné elsírta magát, mire Hadész is megenyhült. Eüridiké életre kelését azonban feltételhez kötötte: az Alvilágból kivezető úton Orpheusz egyszer sem pillant hátra a mögötte menő feleségére, csak ha mindketten kiértek. Orpheusz nem bírta ki, s felesége második halálát ezzel ő idézte elő. Mélységesen megtörve tért vissza szülőföldjére, s csak 4 év múlva láthatta meg feleségét, amikor befejezte életét. Thrákiai asszonyok pusztították el mint a női nem ellenségét, amikor látták, hogy felesége halála miatt távol tarja magát a nőktől. Halálán még a természet is elszörnyedt, s minden évfordulón ma is gyászba borul: a Rodope sziklái sírnak s a Hebrosz (Marica) folyó megduzzad.

P

Pallasz: Athéne istennő mellékneve, melynek eredetéről megoszlanak a vélemények.

Pán: Drüope nimfa és Zeusz (vagy Hermész) fia, az erdők, vadászok és pásztorok istene. Kecskelábakkal, szarvakkal, hosszú szakállal született, az anyja megijedt tőle (páni rémület), Hermész azonban gondjaiba vette s felvitte az Olimposzra. Az istenek azonban kinevették, ezért megszökött onnan, s az arkádiai erdőkben rejtőzött el. Teljes magányban nőtt fel, bár a nimfákkal sikeresen mulatozott. Sikertelen szerelmi kalandjairól számtalan történet szól.

Pandóra: (lat. Pandora) Amikor Prométheusz megtanította az embereket a tűz használatára, értelmük olyan hatalmassá vált, hogy nem féltek az istenektől. Ezért Zeusz elhatározta, hogy megkeseríti életüket. Parancsára Hephaisztosz agyagból és vízből készített egy szépséges leányt, akit egy zárt szelencében megajándékozták mindazzal, amitől az istenek maguk is szívesen megszabadultak. Prométheusz testvéréhez, Epimétheuszhoz küldték le a földre Pandórát, aki beleszeretett és testvére intelme ellenére feleségül vette. Végzetes szelencéje sem maradt sokáig zárva, férje vagy ő maga kinyitotta, s baj, nyomorúság, betegség, bánat, keserűség áradt szét a világon. Mire Pandóra gyorsan lecsapta fedelét, már csak a remény maradt benne.

Parisz: (lat. Paris) Priamosz trójai király fia, a háború előidézője. Már születése előtt baljós álom figyelmeztette anyját, Hekabét: lángoló fáklyát szült, ami meggyújtotta Tróját. Emiatt a gyermeket születése után kitették az Ida hegy rengetegébe, ahol egy nőstény medve vette gondjaiba, majd egy pásztor vette saját fiaként felnevelte. Szép és erős ifjúvá serdült, a többiek ezért az Alexandrosz (emberek védelmezője) nevet adták neki. Legeltetés közben ő döntötte el a három istennő vitáját, melyikük a legszebb, kié legyen Erisz aranyalmája. A dolog először nem érdekelte Pariszt, egyformán szépnek tartotta őket, ezért az istennők ígérgetésekkel akarták a maguk pártjára állítani. Héra Ázsia urává akarta tenni, Athéné biztosította, hogy minden háborúban ő lesz a győztes, Aphrodité megígérte, hogy a legszebb nőt kapja feleségül. Párisz Aphroditének ítélte az aranyalmát, s ekkor szerzett tudást valódi származásáról. Priamosz elveszett fia tiszteletére ünnepi játékot rendezett, s a Párisz istállójába tartozó bikát ajánlotta fel a győztesnek. Párisz maga vezette le az állatot a versengés színhelyére, s elhatározta, hogy megpróbálja visszaszerezni kedves bikáját. Hektor kivételével mindenkit legyőzött, a király többi fia ezt szégyenként élte meg, s vitát provokáltak, hogy megölhessék. A fegyvertelen Parisz Zeusz oltáránál keresett menedéket, ahol Kasszandra felismerte. De hiába óvta övéit, hogy Trója romlását okozza fivére, szavára senki sem figyelt, Pariszt a királyi palotába vezették. Innen hajózott aztán el Spártába, ahol Helenét meglátta s első pillanatra beleszeretett. Meneláosz Krétára való utazásakor - Aphrodité hatására -Helene is viszonozta érzelmeit s titokban elhajózott vele és a családi kincstárral Trójába. A trójai háború 10. évében párviadalra hívta ki Meneláoszt, hogy ők ketten döntsék el a háború sorsát. Ám amikor Meneláosz felemelte dárdáját, harci elszántsága elszállt s elbújt a katonák sorfala mögött, de Hektor harcra kényszerítette. A haláltól csak Aphrodité istennő óvta meg azzal, hogy felhőbe burkolta, de Helenét a vereség ellenére sem adták ki. Ezzel azonban még saját szövetségeseiket is Trója ellen fordították. Apollón segítségével sikerült még Akhilleuszt lenyilaznia, azután őt is halálos seb érte. Fájdalmában az Ida hegyére menekült, és teljes elhagyatottságban ott halt meg. Első szerelme, Oinóné nimfa bánatában a halotti máglya lángjai közé vetette magát, míg Helenét egyik testvére vigasztalta, aki aztán a háború után visszakerült Meneláoszhoz.

Párkák: római sorsistenek, csaknem azonosan a görög Moirákkal. Rendszerint görög nevüket használták, a latin None, Decuma és Morta nevek kevésbé gyakoriak. De míg a görögök csak kérlelhetetlennek tartották a Moirákat, a rómaiak kegyetleneknek és könyörteleneknek tartották a Párkákat.

Patroklosz: Akhileusz legkedvesebb barátja, akit a Trója alatt táborozó akhájok legnemesebb alakjának tartottak: mindenkihez volt kedves szava, egyenes volt a beszédben, becsületes a cselekvésben, a serege érdekét tulajdon érdekei elé helyezte. Ellentmondás nélkül szót fogadott barátjának, mindig árnyékában maradt. Egyetlen alkalommal volt ellenkező véleményen, az is életébe került. Amikor barátja páncéljában indult harcba, Hektornak Apollón megsúgta a cserét, de az ádáz küzdelemben csak Apollón segítségével tudta legyőzni. Akhilleusz megbosszulta halálát, s midőn -Hektor halála után -maga is elesett, hamvaikat összevegyítették és közös sírt emeltek nekik a Hellészpontosz partján.

Pax: a béke római istennője

Pegaszosz: (lat. Pegasus) szárnyas paripa. Amikor Perszeusz levágta a Medusza fejét, a testéből szökkent elő. A szélsebesen repülő paripa a phókiszi Parnasszuson és a és a boiótiai Helikonban élt, rúgásából fakadt a Hippokrémé forrás. Amikor megszomjazott, Korinthosz fellegvárában levő forrásnál oltotta a szomját, itt fogta el a hős Belleraphontész, hogy segítségével legyőzze a szörny Khimairát. Pegaszosz ezután is a hős szolgálatában maradt. Amikor az a hátán az Olimposzra akart repülni, Zeusz ezt megakadályozta azzal, hogy a szárnyas paripára vad dühöt küldött, mire az levetette lovasát, aki a földre zuhanva eszét vesztette. A későbbiek során a költők nyergelték meg Pegaszoszt, hogy a Parnasszusra vagy a Helikonra vitessék vele magukat ihletet meríteni.

Péleusz: mozgalmas élete, sok hősi tette mellett az tartotta fenn hírét, hogy Thétisz tengeristennő férjeként Akhilleusz apja lett. Thétisz nem örült, hogy halandóhoz kellett feleségül mennie, s fiát a tűz fölött edzette, hogy halhatatlanná tegye. Péleusz azt hitte, meg akarja ölni gyermeküket, s kardot rántott, de az istennő elmenekült, és többé nem tért vissza férjéhez. Trónját unokája, Neoptolemosz örökölte, akiből azonban hiányzott minden emberi vonás.

Pénelope: Ikariosz király lánya, Odüsszeusz felesége. A hitvesi szeretet és hűség mintaképe. Alig született meg fiúk, Telemachosz, Odüsszeusznak a trójai háborúba kellett vonulnia. A háború 10 esztendeig tartott, s további 10 évébe került Odüsszeusznak, hogy hazatérjen. Ez idő alatt Pénelopé szilárdan ellenállt a kérőknek. Apósa, Leartesz halotti ingének megszövésével nyert egy kis időt, mert amit napközben szőtt, éjjel felfejtette. A kérők azonban ott garázdálkodtak, akiket az időközben felserdült Telemachosz sem tudott visszaszorítani. Amikor Odüsszeusz koldusruhában hazatért, bebizonyosodott felesége hűségéről, hiszen kiállt mellette: nem engedte meg a kérőknek, hogy távollétében sértegessék a házigazdát s a koldust vendégként kezelte. Az Odüsszeusz íjával való próbatételt is akkorra időzítette, de a kérők nem bírtak vele, s újabb lakomát rendeztek, hogy megerősödjenek. Ezen aztán a fia segítségével Odüsszeusz leszámolt a kérőkkel, de felesége bizalmatlan volt vele a 20 évi távollét miatt. Csak amikor ágyuk titkát megmondta, akkor fogadta őt teljes szeretetével. A hőssel élt mindaddig, míg Kirkétől született fia, Télegonosz véletlenül meg nem ölte. A mondák szerint aztán Télegonosz feleségül vette Pénelopét, s fiúkról, Italoszról nyerte Itália a nevét.

Perszephoné: (lat. Proserpina) Zeusz és Déméter lánya, Hádész hitvese, a mítoszok negyedik évszakként is emlegetik. Fiatalkorát a nimfák körében élte, táncolt, énekelt, virágot szedett. Amikor egy ízben halálvirágot -nárciszt -tépett le, hirtelen megnyílt a föld, a mélységből felmerülő Hádész felnyalábolta s elragadta. Déméter már csak hűlt helyét találta, s csak Héliosztól, a mindent látó istentől tudta meg, hol van a lánya. Zeusz vissza akarta szerezni a lányát a testvérétől, de az időközben feleségül vette, megétette vele a gránátalma magvát, s aki azt evett az Alvilágban, már nem térhetett vissza onnan. Hosszú tárgyalás után aztán megegyeztek, hogy Hádész feleségeként az Alvilágban él az év egy részében, de az év kétharmadát anyjánál töltheti a földön. A későbbi mítoszok Kóré néven emlegetik, akit a lapiták királya el akart elrabolni az Alvilágból.

Perszeusz: Zeusznak és az argoszi király lányának, Danaénak a fia, akiből a negatív vonások teljesen kimaradtak. Különös körülmények között született, anyját Zeusz aranyeső alakjában ejtette teherbe, születésekor nagyapja -hogy a jóslat beteljesedését megakadályozza -egy faládában anyjával együtt a tengerbe vetette. Egy halász megmentette őket s Szeriphosz udvarába kerültek, aki meg akarta szerezni anyját s ezért eltávolította közeléből a fiát. Azt akarta, hogy emberfeletti cselekedettel bizonyítsa be isteni származását: ölje meg Meduszát és hozza el a fejét. Perszeusz hosszú út után talált rá a Gorgókra, s a jóindulatú nimfák és Hádész segítségével végrehajtotta a feladatot. Hazafelé tartva megleckéztette Atlaszt, megmentette és feleségül vette Andromédát, megmentette anyját. Velük együtt visszatért hazájába és átvette az uralmat. Csak amikor egy sportversenyen véletlenül megölte a nagyapját -s az átok beteljesült -hagyta ott Argoszt. Gyermekei királyokká váltak, unokái közül Héraklész lett a leghíresebb. Halála után feleségével együtt csillaggá változtatták az istenek.

Phaiákok: Szkheira szigetének lakói, boldog életükről a hazafelé tartó Odüsszeusz adott hírt. Alkinoosz király szívesen fogadta a híres trójai hőst, lánya, Nauszikaa is beleszeretett, de amikor megtudták utazása célját -Odüsszeusz a tiszteletére rendezett lakomán elmesélte a kalandjait - gazdagon megjutalmazták és útjára engedték.

Phaidra Thészeusz felesége, de fellángolt szerelme férje első házasságából született fia, Hüppolitosz iránt, aki meghalt s Phaidra is öngyilkos lett. Ezt a tettét többféleképpen magyarázták: vagy mert szégyellte érzelmeit vagy mert azért, amikor visszautasította a fiú, hamisan bevádolta a férjénél, aki emiatt megölette fiát.

Philemón: szegény phrügiai öregember, aki feleségével, Baucisszal megvendégelte az isteneket, amikor a gazdag falu egyetlen házába sem fogadták be őket. Az istenek ezért cserébe házukat templommá alakították, melynek életük végéig őrei lehettek, s amikor lejárt az idejük, fákká változtatták őket a templom előtt, s így is együtt maradhattak.

Phoibiosz: Apollón isten mellékneve, "tündöklő"-t jelent.

Phoinix: a főnixmadár Egyiptomból került a görög -római mitológiába. A Nap földi hasonmásának tartották, aki 500 évenként fészkében elégeti magát, s hamvaiból megifjodva lép elő, hogy új életet kezdjen.

Phorkusz Pontosz és Gaia fia, a tengeri szörnyek őrzője és felvigyázója. Felesége Kétó, gyermekei : Ladón, a sárkány - a Heszperidák aranyalmájának őrzője, Thaósza nimfa, aki Polüphémosz anyja lett, és Szkhülla, a tengeri szörny.

Pleiaszok: Atlasz titán lányai, akik közül Maia Hermész anyja lett

Plútó: az Alvilág istene, azonos a görög Hádésszel

Polüneikész: Oidipusz és Iokaszté fia, aki a testvérével kötött uralmi egyezséget megszegve hazája, Théba ellen vezette a "Hetek"-et. Kreon emiatt nem engedte eltemetni, de nővére, Antigone a tiltás ellenére megtette, amiért halállal lakolt.

Polüphémosz: egyszemű küklopsz, Thaósza és Poszeidón fia, aki a barlangjába betévedt Odüsszeusz társaiból lakmározott. Odüsszeusz leitatta, kiszúrta a szemét, s a juhok alá kötözte magát és társait s így szabadultak ki a barlangból. Poszeidón emiatt akadályozta minden módon Odüsszeusz hazajutását.

Poszeidón: (lat. Neptunusz) Kronosz és Rheia fia, a tenger istene. Nagy hatalmát sorshúzással nyerte el, egyenrangú lett Zeusszal a hatalom megosztásakor, de engedelmeskedett is neki, mert neki köszönhette másodszori megszületését, nemcsak hatalmát. A többi istennel sokat veszekedett, s aki megsértette a földi halandók közül, azokon kegyetlen bosszút állt. (Odüsszeusz). Ő teremtette meg a lovat, s megmutatta az embernek, hogyan fogja hámba, nedvességet adott a földnek, hogy teremjen s ő mentette meg Aineiaszt, aki Itáliában telepedett le s lerakta a későbbi Róma alapjait.

Priamosz: az utolsó trójai király, 50 fiú és 12 lány apja, akik többségének Hekabé volt az anyja. Bátor, nemes lelkű, igazságos király volt, de Zeusz megharagudott rá s azt akarta, hogy nemzetsége se uralkodjon tovább. Zeusz akaratából támadtak Trójára az akhájok, s a 10 éves háború végén Akhilleusz fia, Neoptolemosz az istenek oltára előtt ölte meg az agg férfit.

Prokrusztész: egy hírhedt rabló gúnyneve, aki meghívta az utazókat kunyhójába egy kis pihenőre, kényszeritette, hogy ágyába feküdjenek, s ahhoz méretezte őket: levágta vagy megnyújtotta a lábukat.

Thészeusz athéni hős ölte meg.

Prométheusz: Iapetosz titán fia, a vakmerőség és a kitartás, a büszke dac, szabadság -és emberszeretet megtestesítője. Zeusz segítőjeként harcolt Kronosz ellen, de szembekerült vele, amikor az emberek mellé állt. A Zeusznak szánt áldozatot az emberek javára osztotta el, s az Olimposz szent tűzhelyéről (vagy Hephaisztosz kemencéjéből) ellopta számukra a tüzet, megtanította őket a fémek megmunkálására, a mesterségekre, az írásra, számolásra, a betegségek gyógyítására. Zeusz megharagudott rá emiatt, a Kaukázus szikláihoz láncoltatta Héphaisztosszal, majd a Tartaroszba dobatta. Mivel ezzel sem sikerült ellenállást megtörni, újra felhozatta a földre, s egy hatalmas sassal kivájatta a máját, ami éjjel mindig visszanőtt. Amikor Zeusz rendje megszilárdult, a főisten is megváltozott, s az emberekkel nyájasabb lett. Prométheusszal való megbékélését az hátráltatta, hogy volt egy titok, aminek egyedül ő volt a tudója. A hős Héraklész aztán megszabadította a Kaukázustól, a máját evő sast lenyilazta. Prométheusz ekkor Hermésznek elárulta a titkot: Zeusz ne lépjen frigyre Thétisszel, mert annak születendő fia túlszárnyalja apját. Ezután Zeusz is belenyugodott Prométheusz sorsába, de hogy tekintélye ne csorbuljon, a titánnak a bilincséből kovácsolt gyűrűt kellett viselnie, melyben az ékkövet a Kaukázus szikladarabkája helyettesítette. Az emberek Prométheusz tiszteletére kezdtek köves gyűrűt viselni.

Próteusz: Poszeidón fia, maga is tengeristen, aki jós tehetségét csak erőszak hatására használta. Változékony volt, akár a tenger, mindenféle állati alakot fel tudott ölteni, csak Héraklésznek és Meneláosznak sikerült őt lebírnia.

Pszükhé (lat. Psyche) Erósz kedvese, majd felesége. Földi lány volt, akinek szépségét Aphroditéjéhez hasonlították, aki ezért megparancsolta fiának, Erósznak, hogy segítségével a legrosszabb férfi iránt gyulladjon szerelemre. A delphoi jósdában azt mondták Pszükhé apjának, hogy menyegzői ruhában vezesse lányát egy magas sziklára, mert a vőlegénye sárkány alakban jön el érte. Amikor a szikla tetején egyedül maradt a lány, Zephürosz, a lágy szellő egy csendes völgybe szállította le, ahol beleszeretett Erósz, aki éppen anyja parancsát akarta végrehajtani. Pszükhét Erósz egy csodálatos palotába vitte, ahol emberi alakban maga is megjelent, s csak azt kérte kedvesétől, soha ne kutassa, ki ő. Boldogan éltek itt, de Pszükhé szüleivel, testvéreivel is tudatni akarta sorsát. Erósz hiába figyelmeztette a találkozás veszélyére, végül összehozta a testvéreket. Ám nénjei irigyek lettek rá, ezért rávették, nézze meg, kivel találkozgat, még egy kést is adtak neki, hogy megölhesse. Pszükhé amikor meglátta, hogy kedvese maga Erósz, a mécsessel közel hajolt hozzá, hogy megcsókolja. De a mécsesből egy csepp égő olaj Erósz vállára cseppent, a fájdalom felébresztette, s el akart repülni, amiért kedvese megszegte fogadalmát. Amikor Pszükhé belekapaszkodott lábaiba, keserű szavakkal vetette szemére árulását, emiatt Pszükhé egy folyóba vetette magát, majd megmenekülve nővérei után indult, hogy megfizessen tanácsukért. Elmesélte történetét, mire a nővérek mindketten elmentek ugyanahhoz a sziklához, s leugrottak onnan, de nem volt senki, aki felfogja őket és meghaltak. Aphrodité is hírét vette fia kalandjának, kihirdette: jutalmat kap az, aki eléje vezeti a lányt. A boldogtalan Pszükhé maga jelentkezett nála, s amikor szépségét meglátta és megtudta, hogy fiától vár gyermeket, rettentő haragra gyulladt. Szolgáival megkorbácsoltatta, majd maga is agyba -főbe verte. Három feladat teljesítése révén azonban megmenthette életét: búzát, árpát, kölest, mákot, borsót válogattatott vele, amiben a hangyák segítettek neki, gyapjút kellett hoznia a vadjuhoktól, amit a susogó nád segítségével teljesített, egy meredek és sikamlós sziklán buzogó forrásból kellett vizet hoznia, amiben Zeusz sas madara segítette. Aphrodité ezután leküldte Pszükhét Hádesz birodalmába, ahonnan egy bűvös arcfestéket kellett elhoznia. Mivel a lány úgy érezte, képtelen a feladat teljesítésére, egy toronyból öngyilkosságot akart elkövetni, de a torony megtanította, hogyan oldhatja meg a feladatot, s arra is figyelmeztette, hogy ne bontsa ki a dobozt. Ám Pszükhé nem tudta megállni, menet közben megnézte, s akkor kiderült, hogy nem arcfesték van a dobozban, hanem halálos álom. De Erósz megmentette a haláltól, s azt kérte Zeusztól, ezt a lányt tegye feleségévé. Zeusz ekkor a halandó lányt az istennők sorába emelte, s örök házastársul Erósznak ítélte. Aphrodité is megbékélt menyével, s hamarosan nagyanyja lett a megszülető kislánynak, akinek a Hedoné (Gyönyör) nevet adták a szülei.

Pügmalión:(lat.Pygmalion) küproszi szobrász, akit annyira elkeserített az akkori nők erkölcstelensége, hogy agglegényként csak a művészetnek élt. Elefántcsontból faragott magának egy tökéletes nőt, akit megszeretett és arra kérte Aphroditét, keltse életre. Mire hazatért, a szobor élt, házasságot kötöttek, s Paphosz nevű gyermeküket nevelték. (Didó testvére is ezt a nevet viselte).

Pürrha: Epimétheusz titán és Pandóra lánya, Prométheusz fiának, Deukaliónnak lett a felesége, akivel együtt a mai emberiség ősévé vált.

Püthia (lat. Pythia) a jóslatok kihirdetésével megbízott papnő neve Apollón delphoi templomában

Rheia: Kronosz titán felesége, Zeusz és a többi isten anyja. Gyermekeit azonban sorban felfalta férje, emiatt örök fájdalomban élt. Utolsó gyermekét, Zeuszt aztán nem adta oda férjének, aki titokban felnevelkedett, megmentette a többi testvérét, s elvette apjától a hatalmat.

S-SZ

Saturnus (gör. Kronosz) a földművelés ősi római istene, akit később a görög Kronosszal azonosítottak.

Százkarúak: Hekatonkheirek

Szemelé: Kadmosz krétai király lánya, akibe Zeusz beleszeretett. Héra azt tanácsolta neki, kérje Zeusztól, hogy teljes dicsőségében jelenjen meg előtte. Zeusz ezt meg is tette, égzengés és menykövek közepette megjelent, de egy villám felgyújtotta Kadmosz palotáját, olyan tűzvészt okozott, hogy Szemelé nem is tudott kimenekülni. Halálfélelmében megszülte csenevész gyermekét és a lángok között kiszenvedett. Fiát, Dionüszoszt, Zeusz megmentette.

Szibülla: Apollon isten jósnőjének neve, a jósnő szinonímájává vált.

Szirének: a folyóisten lányai, a mítosz szerint 9-en voltak (Ragyogóhangú, Elbűvölő, Daloskedvű, stb.) s gyönyörűen énekeltek. Amikor versenyre hívták a Múzsákat, vereséget szenvedtek, s a Múzsák változtatták át őket félig madarakká. Egy sziklás szigeten éltek Szkülla és Kharübdisz közelében, édes énekükkel partra csalogatták, majd megfojtották a hajósokat, és kiszívták a vérüket.

Sziszüphosz: Korinthosz alapítója és első királya, ravasz és agyafúrt alak, aki látta, hogy Zeusz elragadta a folyóisten lányát, s ezért meg kellett halnia. De az érte menő halálistent fogságba vetette, s az emberek ezután nem féltek az istenektől, s áldozatokat sem mutattak be nekik. Zeusz Arész segítségével szabadította ki Thanatószt, aki Sziszüphosz lelkét azonnal az Alvilágba vitte. Ám a király meghagyta feleségének, hogy ne mutassa be érte a kötelező áldozatot, így Hádész és Perszephoné nem kapta meg az előírt adományokat. Nagylelkűen magára vállalta, hogy hazamegy figyelmeztetni feleségét, s élte tovább az életet. Végül Zeusz rettentő büntetéssel sújtotta: örök időkig egy sziklát kell felgörgetnie az Alvilág egyik magas hegyére, de a csúcs előtt a szikla mindig visszacsúszik, s újra kell kezdenie ezt az őrjítő robotot.

Szkülla: (lat. Scylla) 6 fejű, 12 lábú tengeri szörny, egy mély barlangban él, szembe azzal a sziklával, amely alatt Kharübdisz leselkedett a hajósokra.

Szfinszk: Tüphon lánya, asszonyfejű, oroszlántestű, madárszárnyú szörnyeteg, aki Thébai mellett élt s minden arra menőtől követelte, hogy találós kérdését fejtse meg:" Ki az, aki reggel négy lábon, délben két lábon, este három lábon közlekedik?" Aki nem tudta megfejteni, azt széttépte. Oidipusz lett a talány megfejtője (az ember), s a Szfinszk a tengerbe vetette magát, mert a sors rendelése szerint ő sem élhetett tovább.

T

Tantalosz: Zeusz fia, egy lüdiai város királya. Apja nagyon szerette, elhalmozta minden jóval, ez fejébe szállt, s Zeusszal egyenrangúnak tartotta magát, s kezdte rászedni az isteneket. Amikor egy alkalommal saját fiá tálalta megsütve az istenek elé, Hádész birodalmába került, s ott a legszörnyűbb kínokat kellett elszenvednie: tiszta vízben állt, de szomját nem olthatta, gyümölcsök hajladoztak körülötte, de nem érte el őket, feje fölött szikla függött, amely minden pillanatban lezuhanhatott. Tantalosz kínjai ma is a legnagyobb emberi szenvedést jelképezik.

Tartarosz (lat. Tartarus) örök sötétségbe borított, félelmetes és feneketlen mélység, egyszersmind ennek megszemélyesítője és istene. Még a mindent megelőző Khaoszból keletkezett, ez volt először a legyőzött titánok börtöne. Gaiával nemzette Tüphont, a borzalmas 100 fejű szörnyet, hogy Zeuszt elpusztítsa, de az isten őt is legyőzte, s ott hagyta örökre. Alakja gyakran összevegyül Hádészével.

Télegonosz: Odüsszeusz és Kirké fia, aki felnőttként elindult apját megkeresni, el is jutott Ithakába, ahol megölte a fosztogató társaival szembeszálló Odüsszeuszt. Már csak a végtisztességet adhatta meg ezzel az apjának, akinek hamvait Kirké szigetén temette el. Később feleségül vette Pénelopét, s fiúkról, Italoszról nevezték el Itáliát.

Télemachosz: Odüsszeusz és Pénelopé fia, aki akkor született, amikor Odüsszeusz hadba vonult Trója ellen. Sokat szenvedett az Ithakát ellepő kérőktől, akiket aztán visszatérő apjával példásan megbüntetett. Apja halála után Kirké szigetére hajózott, feleségül vette a varázslónőt, sorsa ezután bizonytalan. Más források szerint a phaiák királylány lett a felesége.

Tersziphore: Zeusz és Mnémoszüne lánya, a tánc Múzsája

Téthüsz: Uranosz és Gaia lánya, Ókeánosz titán felesége, sok utóda született

Thanatósz: (lat. Mors) a halál istene, maga a halál. Vagy Nüxnek, vagy Tartarosznak és Gaiának a fia, csak Heraklész és Sziszüphosz győzte le az emberek közül.

Thémisz:Uranosz és Gaia lánya, a törvényes rend istennője, Zeusz 2. felesége: 7 lányt szült neki: a Moirákat, a végzet 3 istennőjét, a Hórákat, az évszakok 3 istennőjét, és Dikét, az igazságosság istennőjét. Egyes források szerint ő volt Iapetosz titán gyermekeinek, Prométheusznak és Epimétheusznak is az anyja.

Thészeusz: Poszeidón feltételezett fia, athéni hős, aki legyőzte Ariadné segítségével a Minótauroszt, és Athén királyává vált Ariadnét akarta feleségül venni, de Naxosz szigetén kellett hagynia, testvérével kötött házassága szerencsétlen volt. Heraklész barátjaként s egyedül is hősi cselekedeteket hajtott végre, mellyel Athén fényét emelte.

Thétisz: a tengeristen lánya, a hős Akhilleusz anyja. Szép volt és jóságos, maga Zeusz is feleségül akarta venni, de Prométheusz jóslata miatt Péleuszhoz, egy földi királyhoz kényszerítették. Nem maradt sokáig vele, de fia a legnagyobb hősök egyike lett.

Titánok: Uránosz és Gaia gyermekei: 6 fiú: Ókeánosz, Koiosz, Kriosz, Hüpérion, Iapetosz, Kronosz, és 6 lány: Rheia, Theia, Mnémoszüné, Phoibé, Thémisz és Téthüsz.

Tükhé: (lat. Fortuna) Ókeánosz és Téthüsz lánya, a szerencsés véletlen istennője

Tüphon: száz sárkányfejű, ember -kutya és bikahangú óriás, Gaia és Tartarosz gyermeke. Zeusz legyőzte és a Tartaroszba vetette. Felesége, Elhida félig nő, félig kígyó volt, gyermekei: Kerberosz, Hüdra, Khimaira, Szfinszk

U

Uránia: Zeusz és Mnémoszüné lánya, a csillagászat Múzsája

Uranosz: az ég istene, akit Gaia apa nélkül szült, házasságra lépett vele. Uránosz aztán magához ragadta a hatalmat. Gyermekei: a titánok, a egyszemű küklopszok, az ötvenfejű, százkarú szörnyszülött. Torz külsejű gyermekeit gyűlölte, ezért Gaia kérésére a titánok letaszították a trónról, de még a véréből is gyerekek (erünniszek, gigászok) születtek.

V

Venus: (gör. Aphrodite) a szépség és a szerelem római istennője

Vesta (gör. Hesztia) a házi tűzhely és a tűz római istennője, a család védőistene

Vulcanus: a tűz római istene, Héphaisztosszal azonosították

Z

Zephürosz a nyugati szél istene, az emberek a növényvilág oltalmazójának tartották

Zeusz Kronosz és Rheia fia, a régi görögök legfőbb istene. Apjától szerezte meg a hatalmat, melyet megosztott testvéreivel. Kezdetben zsarnok módjára uralkodott, két esetben az emberiség kiirtásával is megpróbálkozott. Bár megosztotta hatalmát testvéreivel, azok főistenként tisztelték is, mert második életüket neki köszönhették. A Sors ellen azonban ő sem tehetett semmit. Felesége Héra volt, s nagy tisztelője volt a női nemnek, földieknek és égieknek egyaránt, sok szerelme és számtalan utóda ezt bizonyítja.