Olvasóim írták

Vélemények könyveimről

Dévényi Ildikó felhívására megosztom a FB-on ötödik kedvenc könyvem borítóját, melyet Martinák Jánosné, édesapám testvére, született Szász Enikő Zsuzsanna írt, aki szintén gazdagította a magyar, pontosabban Zemplén, illetve Sátoraljaújhely irodalmát. Múzsákat keresett szűkebb hazájában, de emberi sorsokat talált. Ez a mű tisztelgés az itt élt ősök előtt, akik alakították Sátoraljaújhely szellemiségét, arculatát. Tisztelem és nagyon becsülöm érte, mert bizony nem kis munka volt, de csodálatosra sikeredett. Schneicherné Szász Anna

Szia, már régen elolvastam a Sorsok áradását és a Hékulát is, csak közben volt egy strookom, most már jobban vagyok. El kell mondanom, nagyon élveztem az írásaidat. A Molnár Borbála részt különösen, azon gondolkodtam, honnan tudtad így ábrázolni a sorsát, a paraszti életét, te, a városi. A regény második fel már nem volt számomra ilyen érdekes, túlságosan helytörténet lett. De nyáron voltam azokon a helyeken, amiről írtál, sokat beszéltek Mikes Anna grófnőről, s örültem, hogy tudom, kiről van szó. A Hékulát is szerettem, és élveztem, milyen gazdag életed volt. Igazat adtam neked, nem tudtunk mi gimnazistaként semmit egymásról….Nagyon várom a következő írásodat, szépen írsz, jó olvasni, s nagyobb körben kellene terjeszteni. Pál Tini

Múzsák a Magas-hegy tövében – Ajánlás (2009)

Egy pedagógus kolléganő nemes vállalkozásának eredményét tartja kezében az olvasó. A szerző megtalálta azt a lehetőséget és formát, hogy választott életpályája, hivatása nyugdíjazása után is folytatódjék: régi és új ismereteit – amelyekre gondos kutatómunkával tett szert – közkinccsé tegye. Az évszázadokat átívelő dolgozat azzal válik érdekessé, olvasmányossá, hogy történelmi hűsége, realitása mellett mondákat és történések szubjektív értelmezéseit, az idézett irodalmi alkotásokhoz való viszonyulásokat és értékítéleteket is tartalmaz.

A szakszerű leírások Sátoraljaújhely történelmi fejlődéséről, rebellis jellegéről, a városlakók életének mindennapjairól hiányt pótolnak: a szerző mozaikszerű ismereteket igyekszik egységbe fogni. Rávilágít például arra is, hogyan tudott ez a közigazgatási szempontból mindig jelentős város a trianoni békeszerződés után talpra állni, a magyarság és a nemzetiségek békéjének megteremtésében, formálásában helytállni.

Hiánypótló ez az alkotás abban is, hogy bemutatja azokat a személyiségeket, akik Zemplén irodalmi értékeit gazdagították. (A költői sorsok arra is rávilágítanak, hogy a város nem minden esetben bánt méltó módon – a közepes vagy annál tehetségesebb – költőkkel, pedig ők alkotásaikkal kellőképpen bizonyságát adták a zempléni tájhoz és városunkhoz való szoros kötődésüket.) Lokálpatriotizmusuk büszkesége a könyvben idézett művekből ma is lelkesítően hat.

Városkönyv ez a mű, tisztelgés az itt élt ősök - hősök , mártírok, áldozatok, egyszerű emberek – emléke előtt, akik tehetségükkel, igaz lokálpatriotizmusukkal alakították Sátoraljaújhely szellemiségét, arculatát. Szerethető ez a város épített öröksége miatt is. Az olvasó tán még nagyobb figyelmet fordít e történelmi városka műemléki épületeire, szobraira.

Jó szívvel ajánlom ezt az élvezetes időkalauzt mindazoknak, kiknek otthont ad ez a város, vagy szeretnek hazajönni, ha messzi távolban is élnek, mert „részei a tájnak”, „sugarai az itt villózó fénynek”, de azoknak is, akik átutaznak, vagy turisztikai céllal ide látogatnak, s a látható értékeken kívül arra is kíváncsiak, miért lakhelye »ÚJHELY« a múzsáknak.

Kedves Olvasó, aki » része lettél a századoknak, melyek itten múlnak«, nem biztos, hogy betérsz az egykori Zemplén vármegye híres levéltárába, s az még kevésbé valószínű, hogy belenézel azokba a levéltári dokumentumokba, amelyek forrásul szolgáltak e könyv tényanyagának. Szerzője „múzsákat keresett és és emberi sorsokat talált.” Így vall erről: „ A megismert sorsok áradásából igyekeztem minél többet felvillantani, mert így él velünk a történelem: az eseményeket emberek hordozzák – hol jól, hol rosszul. Így volt ez előttünk is, és így lesz majd utánunk is.”

A város jelenét és jövőjét is érinti a fentebb ajánlott könyv: új szellemi műhelyek, intézmények (pl. a Magyar Nyelv Múzeuma, a Kazinczy Társaság, stb.) biztosítéka annak, hogy a 750 éves Sátoraljaújhely tovább gazdagítja, erősíti a magyarságtudatot a Kárpát-medencében, s a szűkebb hazában, Zemplénben.

Palásti József

Múzsák a Magas-hegy tövében - Az olvasóhoz (2010)

Újabb értékes kötettel gazdagodott a Sátoraljaújhelyről szóló irodalom, amely bővíti a városhoz kapcsolódó általános ismereteinket, segíti tájékozódásunkat, erősíti a város iránti szeretetünket, tiszteletünket és önbecsülésünket.

Sátoraljaújhelyről, az 1261-ben városi rangot kapott településről, Zemplén fővárosáról sokan sokfélét írtak. Több könyv, számos publikáció foglakozik a város 750 éves történetével. Hosszú sorokat, oldalakat igényelne a sok-sok kiváló személyiség felsorolása, akiknek élete és munkássága elválaszthatatlan Újhelytől. Gazdag és sokszínű a település-múlt, mely az évszázadok forgatagában számos esetben túlmutatott a város határain, országos, esetenként európai jelentőséget tulajdonítva az újhelyi történéseknek.

Napjaink társadalmi változásainak – köztük az európai gondolkodás lényegének – egyik legfontosabb, másoktól alapvetően megkülönböztető sajátossága az ún. „couleur locale”, a „helyi színek” elmélete. Az az elmélet, amelyben egyrészt kifejeződik a múlt, a saját hagyományok ismerete, az általános emberi érték, másrészt mindez találkozik természetes módon a konkrét helyi értékekkel és szemlélettel. Ez a szemléleti / gondolati együttes adja meg – egyebek mellett – Martinák Jánosné Szász Enikő Zsuzsanna kötetének értékét is, amely dicséretes és követendő kutatói teljesítmény.

Finta Éva Múzsatoborzó verse nyomán, a kötet szerzőjével együtt, múzsakereső útra indul az Olvasó. Az évszázadok távolából tűnik fel Losárdi Zsuzsanna, Molnár Borbála, Kazinczy Ferenc, Nicolas Lenau, Szemere Miklós, Borúth Elemér, Sárosy Gizella, Németh Pál, Szépkúti Miklós,Sáfáry László, Finta Éva, hogy csupán néhányukra utaljak, Sorjáznak egymás után az ismert és kevésbé ismert nevek, életutak, versek, prózaszövegek. Közben találkozunk Sátoraljaújhely múltjával, megismerkedünk lakóival, épületeivel, intézményeivel, a bor és a szőlő kultúrájával. Mindezekkel együtt új ismereteket szerzünk, gyakorta rácsodálkozunk a várost formáló, évszázadokon átívelő törekvésekre. A kötetet a megidézett költők verseiből összeállított szöveggyűjtemény és bibliográfia teszi teljessé.

A Múzsák a Magas-hegy tövében egyszerre elmélyült irodalomtörténeti / művelődéstörténeti elemzés és ugyanakkor helytörténeti kézikönyv is. Hiányt pótol, megismerése és elolvasása további gondolkodásra, a városért való cselekvésre késztet.

Egykori újhelyi gimnazista diákként ajánlom e kötetet mindazoknak, akik szeretik Sátoraljaújhelyt, ismerik évszázados történelmét, értékeit terjesztik és megbecsülik. Olvassuk együtt!

dr. Komáromy Sándor

Széphalom – a Kazinczy Társaság évkönyve ( 2011)

Sátoraljaújhely várossá nyilvánításának 750. évfordulója alkalmából örvendetesen megszaporodtak a város értékeivel foglalkozó kiadványok. Közülük kiemelkedik Martinák Jánosnénak, a sátoraljaújhelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola nyugalmazott tanárának munkája, amely a Múzsák a Magas-hegy tövében címmel a város irodalmi örökségét veszi számba. Az alcím „szubjektív kultúrtörténeti időutazás”-ra, invitál a XVII. század rejtélyes költőnőjétől, Losárdi Zsuzsnnától Finta Éváig. Palásthy József és Komáromy Sándor, a kötet lektorai ajánlják az olvasók figyelmébe a művet, joggal utalva annak hiánypótló voltára, s a város iránti vonzalom erősítésében vállalat szerepére.

A könyvben olvasmányosan, de elmélyült kutatómunkára alapozva tárja fel a szerző 19 helyi költő világát, miközben minduntalan megtapasztaljuk azokat a személyes élményeket, amelyek ezt a művet létrehozták. Ezek az élmények részben a költői életsorsok színességéből következnek, részben pedig azokból a művekből, amelyek a táj és a történelem helyi jellegzetességeit tükrözik.

Szól a szerző az országosan ismert nagyokról (mint Kazinczy vagy Lenau), az irodalomtörténetben kuriózumnak számító alkotókról (mint Molnár Borbála vagy Szemere Miklós), s bemutat olyanokat, akik egykor a zempléni irodalmi élet meghatározó szereplői voltak, ezért érdemesek ma is a figyelmünkre (mint Boruth Elemér, Fejes István, Németh Pál). Kiterjed a szerző figyelme az innen elszármazókra, akik más tájon teljesedtek ki (mint Szépkúti Miklós vagy Sáfáry László).

Úgy véljük, sikerkönyv született, amely jól teljesíti mind a helyi irodalom megismertetésének vállalt szándékát, mind az olvasói befogadás sikerét. A 120 oldalas szöveggyűjtemény elfeledett alkotókat és érzésvilágot tár fel az érdeklődők előtt.

dr. Kováts Dániel

Ajándék az utókornak (Magyar Jövő, 2012.)

Sátoraljaújhely várossá nyilvánításának 750. évfordulója alkalmából jelent meg 2011-ben Martinák Jánosné Múzsák a Magas-hegy tövében című könyve. A kötet valamennyi olyan író, költő életét, munkásságát bemutatja a XVIII. századtól a XX. századig, akik Újhelyben éltek, alkottak. Szám szerint 19 meghatározó személyiséget, a helyi irodalmi élet mozgatóit dolgozza fel, életekkel, sorsokkal, történelemmel kiegészítve. Nem csak újhelyieknek válhat érdekes, izgalmas olvasmánnyá. Alapvető ismereteket nyújt az irodalmi életről, a mozgatókról, a korról, melyben éltek.

A város méltán lehet büszke ezen kiváló személyiségekre, akik hírnevét öregbítették. Büszkék lehetnek a szerzőre is, aki mindezeket az ismereteket, információkat egybegyűjtötte, rendszerezte és „fogyaszthatóvá” tette az olvasók, érdeklődők számára. Példa értékű, átfogó munka. Ajánlott olvasmány mindazok számára, akik szeretik a magyar irodalmat, akik szeretnek mélyebben elmerülni egy-egy író, költő életében, munkásságában. Aki ezután részletes, pontos információkat akar a sátoraljaújhelyi irodalomról, az nem kerülheti meg Martinák Jánosné könyvét.

Irodalom könyv és történelem könyv egyben. Nincsenek benne általánosságok, mindent pontosan ír meg, mutat be. A fotók, képmásolatok külön érdekessé teszik a kötetet. Egy jó értelembe vett átlagolvasó ennyi információhoz, képanyaghoz egészen biztosan nem jutna e könyv nélkül. Még talán akkor sem, ha újhelyi. A Múzsák a Magas-hegy tövében mindenképpen tudományos munka.

Nem mindennapos, hogy valaki ekkora munkát ilyen körültekintően, precizitással és alázattal adjon közre. Martinák Jánosnét ebben a recenzióban nem mutatom be külön, de azt hiszem, az alábbi idézet sokat elárul a kötet szerzőjéről: »Költőket kerestem tehát a Magas-hegy aljában, és nagyon izgalmas emberi sorsokat találtam. S többet nem is kell tennie az utókornak. Hiszen ha aktivizálja, újraolvassa, a maga életkörébe vonja a hagyományt, ahogyan azt Bori Imre tanácsolja, az felébred Csipkerózsika álmából: sugározza a hely szellemét és bennünket is megtanít egyre s másra….” Örülhetünk, hogy van még, aki értéket őriz, ápol és továbbad. A Múzsák a Magas-hegy tövében egyféle ajándék, nekünk. A munka értékét, komolyságát az oldalról oldalra haladva történő elismerő fejbólintások fejezik ki talán a legjobban.

Szendrei Ildikó

Újhel regénye – (riport) Újhelyi Körkép (2013)

Újabb könyvvel gazdagodott Sátoraljaújhely, a városról regény született. Martinák Jánosné – nyugalmazott középiskolai tanár – Sorsok áradása című művében három újhelyi költő életét követhetjük nyomon, s közben bepillanthatunk a város történelmébe is. A regényt az Újhelyi Diákok Baráti Köre és a Városi Könyvtár mutatta be a Magyar Kultúra Napján.

Harminc évig tanított irodalmat és történelmet Újhelyben. Több tanulmánya és monográfiája jelent meg a városról. Miért kezdett regényírásba?

2005-ben kezdtem el foglalkozni az újhelyi irodalommal, és 5 év múlva jelent meg a Múzsák a Magas-hegy tövében című könyvem. Ebben volt egy kis történelem, egy kis irodalom. Nagyon örültem, hogy az emberek szerették, a diákok forgatták. De az embert valami mozgatja belül, hogy még adjon valamit, ami más, mint az eddigi. Ezért belekontárkodtam az irodalomba, szabadabban akartam bemutatni három poétát és a város történelmének egy szeletét.

Miért éppen Molnár Borbála, id. Bajusz József és Németh Pál a regény főhősei?

Engem mindig izgatott a női nem szerepvállalási lehetősége. Egy nő, akinek még írni sem lehetett megtanulni, maga harcolta ki eredményeit. Molnár Borbála volt az első költőnő, akinek nyomtatásban jelentek meg a versei. Németh Pál Újhely egyik csodagyereke volt, aki költő ugyan, de szerintem jobb újságíró volt, mint poéta. Összegyűjtöttem az írásait. Ő volt a lelkiismerete a városnak, cikkeivel nevelte az embereket. Bajusz József 60 évesen kezdett verset írni, minden rendezvénynek ő volt a szószólója. Az élet és költészet egészen más formában kapcsolódik össze nála. Igazából három típust kerestem három különböző történelmi korban. S nem csupán a költők a hőseim, hanem az a közel 200 szereplő, akik 1760 és 1913 között itt éltek. Ebben a könyvben igazából Újhely története kapcsolja össze a három költő sorsát.

Milyen forrásokra támaszkodott a tanárnő?

A történelem kézenfekvő. De akik átélik, egészen másképp látják, mint ahogyan azt a történelemkönyvek leírják. Ez izgatott a legjobban. A könyvem történelem és áltörténelem. Sokszor valós eseményhez kreáltam szereplőt, vagy hiteles személyhez gyártottam történetet. Az újhelyi források mindegyikét ismerem. Ezek mellett néprajzi, nyelvészeti, helytörténeti, orvostörténeti munkákat is elolvastam, mert ezekből az emberek mindennapjait ismertem meg. Sok segítséget adott dr. Csorba Csaba monográfiája, Komporday Levente újhelyi személyekről írott tanulmányai, és még sok mindenkitől loptam.

Milyen élményt adott az írás?

Ez egy olyan másfél év volt, hogy a vízen tudtam volna járni. Amikor a férjem elolvasta, azt mondta, hogy 43 éve élünk házasságban, de többet tudott meg rólam a könyvből, mint amit a hosszú évek alatt átéltünk. Önfeledten írtam. Nem tudtam, hogy közben magamról is írok. Én is benne vagyok. Csodás volt minden nap ezzel a feladattal ébredni. Megmozgattam a fantáziámat, minden tudásom belekerült a regénybe, még az is, amiről nem is tudtam, hogy tudom. Az alkotói örömön túl pedig az volt a legszebb, hogy kedves városomnak adhattam megint egy emléket.

A Sorsok áradása című könyv egyelőre még kéziratban várakozik a mecénásokra, hogy megjelenhessen...

Olvasói levélrészletek

Köszönöm, hogy elolvashattam a Sorsok áradását, benne Molnár Borbála történetével. Igaz szeretettel gratulálok. Ünnep volt számomra, mert 1. te írtad, 2. veled a volt otthonom jött el Kecskemétre, 2. az egész történetet belengi valamiféle otthonosság, kedvesség. A korrajz tökéletes, rengeteg munkád fekszik benne. A cselekmény végig pergő, fordulatos, a párbeszédek lendületesek. Elgondolkodtam az „asszonyi alárendeltség” fájó-megalázó-kiszolgáltatott érzésén. Ma már sok tekintetben árnyék vetül rá, de ma sincs ezzel kapcsolatban minden rendben. Nagyon tetszett Molnár István családjának bemutatása, a Szokera ház leírása, de Vácé is színes, érdekes volt. Szép volt a Bessenyeivel való találkozás Bakonszegen, az „erdélyi aranykalitka” 22 éve sok-sok gondolatot ébresztő. Micsoda szeretet élt Borbálában fiai iránt, micsoda szolgálatkészség, hogy az alatt a hosszú idő alatt képes volt a grófnő szolgálatában maradni. Szívet melengető volt a debreceni forgatagban a Klein Náthánnal való találkozás, a hírek otthonról. »Jól rendelték az istenek”, hogy így tudsz írni…

A második rész is érdekes volt, az eseménysorban a jegyző házának bemutatásától Bajusz József szép halálával eljutottunk 1914-ig. A gyermekkoromat hozta vissza a zsúpfedél, a kalácsszentelés (külön kosarunk volt hozzá), örültem a Pavletics háznak, az ott lakó Mari barátnőmnél sokszor megfordultam. Sokat tanultam az írásodból! Rendkívül érdekes volt, ahogy Kossuth a tűzoltást megszervezte, nagyon tetszett Terhes Benjámin 6 parancsolata a kolera ellen, meghatódtam Kazinczy Lajos történetén, döbbenetes volt a Sulyovszky lány megkínzása. Elméláztam Kazinczy születésének 100. évfordulóján, Matolai látogatásán Törökországban Kossuthéknál, Petőfi fiának újhelyi szereplésén. (Most olvastam róla valahol, hogy borért a kabátját is odaadta.) Ízlelgettem az orvosi szakszavakat, de legjobban a kutykora tetszett. Rettentő jó a hangzása, de ha nem írod meg, hogy bugylibicskát jelent, az életben nem jöttem volna rá.

A stíluseszközök használata, a szöveg nyelvi szépsége számomra mindig rendkívül fontos tényező. Visszahozta rég eltűnt gyermekkoromat a vincellér, a stelázsi, a paticsfal. Micsoda szépséges képek: életének igaz tüköre, varrásból csordogáló fillérek, szemlélődés csendessége, szellemi batyu, guzsalyasbeli példabeszéd, szeretetlánc, stb. (jegyzetelve olvasok minden művet). A régi korok megidézéseként: fertályóra - még nagyapám is használta ezt a szót - , olvasókabinét, liktárium, delizsánsz, gubernium, stb. Enikő, nagy mestere vagy a szavaknak! Erős jellem, kemény, tudatos asszony volt Borbála, ugyanakkor rendkívül érző szív lakott benne. Kevés ilyen asszonyszemély akadt. Meghatott, ahogy leírod Borbála öregedésének folyamatát, míg elérkezett az úrvacsorával előkészített útra.

Rettentő sok eseményről értesültem, valahogy otthon voltam olvasás közben. Van néhány könyv, amit mindig úgy olvasok, hogy azt érzem, a szereplők itt vannak körülöttem a velük történő eseményekkel együtt. A te írásod ilyen. (Aztán vannak tisztes távolságtartó regények, hidegen hagynak, noha értékesek) Elismerést érdemelsz, óriási munkád fekszik ebben a könyvben. Csodállak, igaz szeretettel gratulálok.

Kívánom, hogy sok évet kapj a sorstól, hogy sokáig legyen erőd sokak örömére forgatni a tollat, vagy a számítógépet használni manapság, közlendőd tárháza legyen kifogyhatatlan….

Józsa Miklósné

Sorsok áradása című regényed irodalmi, irodalomtörténeti, helytörténeti kincs. Csodálkoznék, ha Újhely városa nem adná ki azonnal a legszebb díszkötésben, s téged nem emelnének díszpolgárrá. ...Ha édesanyám élne, legkedvesebb olvasmánya lennél! Magyar szakosként leginkább a korhű és népi nyelvezetet, a néprajzi elemeket értékelte olvasmányaiban. …

Ahogy írsz, amit írsz olyan plasztikusan mutatja a kort, a hangulatot, a történelmet, a földrajzi környezetet, hogy olvasás közben magam is ott vagyok az epizódok epicentrumában. 35 éve évente egyszer-kétszer-háromszor átutaztam Saújhelyen, ki gondolta volna, hogy ilyen érdekes múltja van a városnak! Most már igencsak ismerős lesz a hely, s nemcsak a főutca a határ és a benzinkút között. Eszembe is jutott, hogy a regény illusztrációjaként pl. a könyvborító belső oldalára nagyon kellene egy olyan régi térkép, amely a regényben szereplő összes utcát megmutatná.

Molnár Borbála számomra élő személy lett. A bevezetőben leírt boszorkány-dráma kiváló korfestő indítás, ráadásul nagyszerű, olvasásra ingerlő kezdet is. Szokera durva primitív ateizmusa egy kicsit elkedvetlenített (akkor is, ha ez hiteles, fontos és roppant szemléletes), mert regényed vallásos olvasójában talán még tovább növeli a materialistával szembeni ellenérzését. Persze, az intelligens olvasónak ez eszébe se jut, s én inkább ilyen olvasókra számítok

Az egész korhű nyelvezet elragadó. Pl. az időmeghatározások: Kisasszony hava, Simon-Juda napja, Böjtmás hava...- nagyszerűen illeszkedik a korszakhoz, és a népnyelvhez is. Fantasztikus a történelmi háttér leírása: válóper a történelem fordulópontjában…. a felekezeti hovatartozás fontossága és konfliktuskeltő hatásai….a zsidó lány önhittérítése….a költővé válás a zsoltár parafrázistól a művésszé érlelődésig. Csupa izgalmas részlet.

A leíró és a párbeszédes részek plasztikus jellemrajzot adnak. És persze a költészeti szakma vonulata is nagyszerű. Milyen módon tudtál felkészülni erre a regényre az autentikus , kor- és környezethű nyelvezet használatára? Gondolom, ennek a kornak irodalmával alaposan átitatódtál…. A tartalmi értékek mellett ez is nagy erénye a regénynek. Élővé, emberszabásúvá tetted a régi irodalom tankönyveket. (Kazinczy, Széphalom, stb,) Debrecent annak dacára megkedveltetted velem, hogy soha nem szerettem ezt a várost. …. Felcsillant a szemem a szabadkőműveseknél, róluk szívesen olvastam volna többet is, mint ahogyan a lengyelekről, a lengyel zsidókról szóló részek is különösképpen megragadtak…. Azzal együtt, hogy nem zsúfoltad tele a szöveget évszámokkal, mindig lehetett tudni, hol járunk a történelemben, de nem hittem volna, hogy eljutsz a XX. századig. Nagy időtávot öleltél át.

Szilágyi Szabolcs

Nekem Újhely a hazám, itt születtem, itt nőttem egész emberré, ehhez képest szégyenletesen keveset tudok róla…..Micsoda elragadtatottság szállta meg Magát, hogy főszereplőnek az alig ismert parnói Molnár Borbálát választotta? Hiszen nem kell túl sokat olvasni ahhoz, hogy az ember megállapítsa: különleges, érzékeny, fogékony, többé-kevésbé művelt asszony volt, de nincs benne költői erő, nem tudja önmagát adni, nem volt bátorsága az önleleplező alkotásmódhoz. Olvasmányai révén hozzájuthatott a korabeli írók-költők alkotásaihoz, de nem tudott költővé válni. .

..Parnói Molnár Borbáláról jó tudni, hogy belekezdett valamibe, de a világ oly szétszórt volt számára, hogy nem tudott benne eligazodni, helyesebben nem tudott személyessé válni az írásában. A barokk már eltűnőben volt, a rokokó még nem szökött szárba, a kifejezést akadályozta a kötelező manierizmus, avagy a közfelfogás: a költő nem lehet túl nyers, vagy intim. És a szentimentalizmus korcs kinövései arattak sikereket. A Maga tolmácsolásában ő minden elismerést megérdemel, ebben igaza is van, de a legtöbbet mégis a saját életsorsa és egyénisége jelenti. Lehet tisztelni és szeretni.

Az a tény, hogy a könyv történelmi folyamata kinyúlik a XX. szd elejéig, rendkívül érdekes olvasmány, de zavarba ejtő, mert a könyv elején már beleéltük magunkat a XVIII. - XIX. századba. Innentől már Újhely – bocsánat: Zemplén – történelme, s talán más könyvbe kívánkozna.

A könyv műfaját nehéz volna kifejezni. Regény? Talán annyiban, hogy van egy idő-és térdimenzió, amelyre felfűződnek a változások. (Nem is mindig az események). Irodalomtörténet tehát? Csak félig, mert az esztétikai, filozófiai háttér elmaradt….Munkájának kivételes értéke a néprajzi, néptani atmoszféra, amely hitelesíti és változatossá teszi az elbeszélő, leíró, és olykor drámai történéseket. E tekintetben kiválóan alkalmas a szülőföld, a haza, a nép, az időfaktor érzékeltetésére. Bizonyos szempontból kötelező olvasmánnyá kellene tenni az iskolában, ha ehhez nem fűződne annyi sikertelenség. Olvassa, akit érdekel a hely, ahol él….mert a világban valahol otthon kell magunkat érezni. Mi tehát a műfaja? Szerintem tárgytörténeti, szellemtudományi krónika, egyszerűbben újhelyi krónika. A jövőben bizonyára nem lesz ember, aki ebben a nemben megkerülhetné a Maga könyvét… Ízei összetettek, aromásak, benne a vidék vonzerejének titkaival…

Nyirkos Tibor

Elolvastatott! Bámulatosan sok kutatást, levéltári anyag átolvasását igényelte. De biztosan élvezted, mert olvasni is érdekfeszítő és érdekes. Gratulálok! S mi lesz a további sorsa? Szerintem az újhelyiek sem ismerhetik ennyire a városukat, mint te. Köszönöm, hogy elküldted nekem…

Oláh Katica

Folyamatosan olvasom a regényt, és nem tudok betelni vele. Vissza-visszatérek egy-egy részre. Az irodalom iránti szeretetemet Enikő néninek köszönhetem, mert egy egyedi látásmóddal közelített a művek felé. Ez az egyediség tükröződik a regényben is. Úgy olvasom, hogy közben hallom a kedves, nyugodt hangot is hozzá, mely hang annyi örök értéket közvetített és adott nekem. Megtisztelő a számomra hogy a MAGYARTANÁRNÉNIM regényét olvashatom. Még nem értem a végére, de nem kapkodom el, mert jó megmártózni minden gondolatában. Köszönöm, hogy átélhettem azt, amit annak idején – tegnap előtt – tanultunk a katarzisról. Nagyon tetszik a regény, gratulálok hozzá.

Horváth Laci

Nagyon érdekes és fordulatos a cselekmény, élvezetes a stílus, gratulálok. Mindenütt érezhető a hely ismerete és szeretete, gondolom, az újhelyiek örömmel forgatnák. Nem tudom, sikerül-e kiadnod, mert érdemes lenne. Számomra is új helytörténeti adattal szolgált, pataki lévén nem nagyon ismerem Újhely részeit. A versezet nagyon érdekes, és elgondolkodtató, hogy ilyen asszonysorsok is létezhettek, amelyről nem nagyon tudunk. Bár még ma is nagyon messze vagyunk az egyenlő megmérettetéstől…

Derdáné Tóth Ildikó

Akarsz-e játszani blog: Molnár Borbála, az első magyar költőnő (2019)

1760, kislány születik, Molnár István, nemesi származású református tanító leánya. A korban szokatlan módon Borbálát édesapja megtanítja olvasni. Ám a szokatlan dolgoknak ezzel nincs vége, itt kezdődnek.

Írni Borbála már magától, lopva tanult meg, édesapja szerint ugyanis a leánynak nincs ilyesmire szüksége, úgyis csak bugyuta szerelmes leveleket firkálna. Bár iskolába nem járhat, szívesen tanul otthon két öccsével, később pedig saját fiaival. Mindent elolvas, ami a kezébe kerül.

Anyja fiatalon férjhez kényszeríti egy jómódú gazdához, akit Borbála nem szeret. Bántalmazás, alkoholizmus, tehetetlen feleség, az eseményeket részvéttel, de csendben és tétlenül figyelő falu. Azok a régi szép idők.

De Borbála kilóg a sorból. Mihelyt bevezetik a polgári válást, beadja a válópert. A halál végül hamarabb választja el tőle a férjét. Nem házasodik újra, egyedülálló nőként neveli fel és iskolázza három fiát.

Néhány jó szemű és jó szándékú támogató segítségével kerül az irodalmi életbe, kiadják első könyvét. Saját érzéseit, boldogtalan házasságát, fájdalmát önti versbe. Molnár Borbála ezzel az első olyan költőnőnk lesz, akinek nyomtatásban jelennek meg magyar nyelven írott versei.

Azért ferdén néznek rá sokan, hiszen nőként irkálni, és idegen férfiakkal levelezni micsoda dolog mégis. Pedig Borbála nem tipikus lázadó, pedáns és szorgalmas háziasszony, éveken át csendben tűrő feleség, és anyai kötelességeit soha nem téveszti szem elől. Csakhogy egy olyan korban él, amikor nemhogy az írás, de az olvasás sem számít mindennapos elfoglaltságnak a nők körében. Ha pedig mégis olvasnak, szinte közügynek számít, mit olvashat egy nő?

Molnár Borbála sok szempontból hagyományos, sok szempontból viszont nagyon is kirívó életét Martinák Jánosné Újhelyi poétriánk című könyvéből ismertem meg, melynek fejezetei a költőnő életének egy-egy időszakát mutatják be gyermekkorától kezdve unokái terelgetéséig, majd haláláig. Portré egy nőről, akinek pont az a nehéz, előre elrendelt asszonysors jutott, mint számos társának a korban, ám aki a maga és mindannyiunk nevében leírta, és könyvben megjelentette ennek a sorsnak darabkáit.

Te milyen magyar költőnőket ismersz és szeretsz?

 

Vélemények Minkámról

Köszönöm a könyvedet, most értem a végére. S köszönöm, hogy „beleszőttél”. Megértettem a második „belefoglalás” lényegét.:))

Könnyebb a nyelvezete, mint az elsődnek. Jó a vonalvezetése. Sokat tanultam belőle Minkáról, aki eddig ismeretlen volt számomra. Szép

emléket állítottál neki, légy büszke az alkotásodra. Aranyos volt, hogy Zsuzska kutya is belekerült. Így most már ő is halhatatlan lett.

Jöhet a következő könyv! Puszillak Andi (Posgay)

Friss olvasás után vagyok, így a módszerességre ne számíts, csupán hevenyészett impressziókra. Maga az ötlet is fantasztikus, kortársak

ilyen-olyan négykezesét ismerem (Déry-Illyés, E.P.-Kertész), de hajdanvolttal szegődni az már bravúr a javából. Nagyon imponáló a

kultúr- és irodalomtörténeti anyag,s a tálalása nem kevésbé. Gratulálok Lengváry Judit

Egyelőre belekóstoltam, érdekesnek ígérkezik, úgyhogy megyek papírért és kinyomtatom. - Az újdonság örömével olvastam el. Tetszett,

és sajnálom, hogy keveset tudtam eddig Minkáról, bár egyszer kirándultam a volt kastélya könyékére. Azt gondolom, nagyon alapos,

szép munkát végeztél, gratulálok hozzá. Olvasmányos, lekötötte a figyelmemet, remélem, mások is így lesznek vele. Gondolom,

Jancsinak is fog tetszeni,vagy már tetszett. Kívánok neki jó egészséget,neked sok erőt és további ilyen szép munkát. Katica (Oláh)

Épp csak belenéztem most, micsoda munka, elragadó. Szívből gratulálok. Jó lenne nagyobb nyilvánosság elé vinni, van valami terve,

kedves Enikő? Legalább részlet közlésében segíthetek, ha gondolja, legkésőbb két hét múlva jelentkezem. Szeretettel Szilvia (Deák

Takács)

Köszönöm a megtisztelő bizalmat,hogy olvassam el legújabb munkádat. Az igazat megvallva még nem értem a végére, de már jelezni

akartam, hogy nagyon érdekes, kortörténeti és személyes hangvételű írást „eszkábáltál” össze. Különösen a tájleírások ragadtak meg.

Szinte képszerűen megjelenik minden, olyan részletességgel írod le a tájat,a környezetet. A történet is érdekfeszítő, kíváncsian olvasom

végig. Sok szeretettel gratulálok, és kívánok további jó munkát. Derdáné, Ildikó

Kedves Enikő! Sajnálom a Szivárvány cím végét, az olyan szép jelenség, de igazad van. Itt küldöm a vélemény-szivárványomat:

Nemcsak magad éled bele írásodban pompásan Czóbel Minka kora színeibe, hangulatába, de alaposan, élvezetes stílusban beviszed a

korba az olvasót is. Engem mindenképpen.

Minkát, akiről felületes ismereteim voltak, szeretetre méltó, roppant tehetséges, sokoldalú nőnek ismertem meg a jóvoltodból.

Akár új történelmi regény alapja is lehetne, szinte követelőzik ilyen sorsra a 6.o.2. bekezdése: Mintha…

Ragyogó festészeti részlet, szinte látom a technikát, színeket a 21-22.oldalon

Igazi Szabolcsi értékeket írtál a megye büszkeségére:

Korányidoktor...Berkesz...várdai és nyíregyházi piac...Vayak...Bakta...Mándok...Forgách...Máriapócs...Cégény...Gyarmat...Szalka

...Kölcsey sír...Krucsay oltár

Érdekes asszociáció az anarcsi hiedelmek és Nietzsche, Schopenhauer között a Boszorkány-verseknél

Isteni a 33. oldalon a           Nyírség dicsérete: Nézzétek…

A vadászat esküdt ellenségeként lelki rokonságot érzek Minkával, elvem: én a vadaknak szurkolok

Kiss Margit nyíregyházi tanár mikor és hol tanított?

Ki volt Büttner lengyel anyja?

Mi lehetett az az érdekes könyv Sziléziáról?

Örültem Chopin utalásodnak és Vay Ádám gdanski emlegetésének

Kimondottan tetszenek a fejezetek közötti átkötések (végmondat-kezdőmondat) Izgalmas, szenzációs számomra Minka filozófiai

fejlődése,hitvallása: Az Úr olyan sok szépséggel erősít meg, hogy az ördög is belefér az életembe

Kedves a három bocsánatkérő szó a regény végén

A regény roppant életszerű, korhű, plasztikus. Érzékletesek a természetleírások, színpompás a flóra, ennek egy része az idézetekből

fakad, de a te önálló természetfestő fantáziád is csodálatra méltó. A kurzív idézetek jól ülnek az általad teremtett szövegkörnyezetben.

Élvezem a 19. századi korképet, az öltözékek leírását. Nagyszerű, hogy sok helyen olvasom a korabeli szóhasználatot: villamosság,

sódaros tészta, főnhérc, hónapos szoba. Szubjektíve lelki rokonságot érzek a lelőtt vadakért utólag és előre imádkozóval. Érdekesek

számomra a filozófiai fejtegetések, a valláshoz viszonyulás. Ezek majdnem szabadkőműves elvek. Mi Isten helyett a Világ Nagy

Építőmesterét emlegetjük, s ez lehet az anyag, a molekula, bármelyvallás istensége, az ember, akár te vagy én.

Három kis bajom van:

  1. a gondolatjeles dialógusokat jó lenne úgy beütni, mint a bekezdéseket

  1. Olykor jó lenne a szövegben elhelyezni egy-egy orientáló évszámot

  1. Swidovec helyesen Swidowiec, de ha ő maga így, eltótosítva használta, más. Puszillak Téged és Minkát (Szilágyi Szabolcs, Varsó)

Kedves Enikő! Nagyon boldoggá tettél a novella regényeddel. Margócsy tanár úr már írt az anarcsi családról, és érdekelt a sorsuk. Főleg

Minka élete megkapó, érdekes mindvégig. Tehetsége nem átlagos,lírai költészetét a népiességből merítette, de szimbolikája ámulatba

ejtő. Műveltsége sokrétű, mégis egyéni. Nem elég egyszer elolvasni a történetet, amiben a család és a történelem sorsa eggyé válik.

Köszönöm, nagyon hálás vagyok, hogy olvashattam Czóbel Minka különös életéről tolladon keresztül. - A másik nagy boldogság a János

nem mindennapi verses füzete. Gyöngyszemek ezek a villanások. Legkedvesebb számomra a sok szépségből az Általadlak gondolatsor,

mely befészkelte magát a szívembe. Nagyon mély a mondanivalója, csodás formába öntve. Köszönöm, hogy megismerhettelek

benneteket, ajándék az élettől. Zajtai Emilia

...és most - a leltár után – áttérek a lényegre, igen kedves dologgal ajándékoztál meg (ismét), szívből köszönöm. Reggelire hamarjában

elolvastam (az előszó után pontosan) az első novellát. Már látom, nagyon fogom szeretni a többit is. Lelkesen olvasom, roppant szeretem

ezt a stílust (a stílusod), a szókincset, ezt a hangulatot, amit áraszt, bár hízelegni semmi áron nem szeretnék…. Nagypál Magdi

...ebben a helyzetben újra és újra olvastam Minka részleteit. Azt hiszem, segített, megnyugodtam. Köszönöm neki és neked. Ma újra

olvastam az indítást, ismét végigpörgettem. Nem vagyok műkritikus, ezért csak a rám tett hatást írhatom. Sikerült egy embert

megmutatni a maga egyszerűségében, aki nem akart (és nem is tudott) arisztokrata életet élni. Közöttünk élt ugyan, de leginkább

magának (és leginkább Bobnak.) Én – ismerhető életrajza alapján – egy harmadrangú költőre emlékszem, aki valóban magányosan,

elfeledve halt meg. Megmutattad, annál nem is kicsit, jobb költő volt. Ha nem is a legmaradandóbbak egyike, annál több, mint

amennyire feledésbe merült. S lám, most mások is elővették. S azt külön köszönheti neked mindenki, aki foglalkozik a női költőkkel,

hogy nem nőként, hanem költőként mutattad meg nekünk. Az pedig, hogy az életét úgy vezetted végig előttünk,hogy természetesen

módon szövöd bele a verseket, vagy megfordítva, a versekre fűzöd fel az életét,egészen egyedi, nagyszerű, különleges. Azért is volt jobb

költőként, mint hisszük, mert ha nem curzív-vel jeleznéd, nem is verseknek, hanem magának az élet természetes részének tekinteném a

verseket. Ezt a Minkát megszerettem. (Annak meg örülök, hogy a Bobbal való kapcsolatában egyértelművé tetted, hogy nem arról van

szó, amit a kritikusok végig sejtettek, kimondani nem mertek. Köszönöm, hogy olvashattam. Bán Béla

Enikő, most fejeztem be a könyved olvasását és teljesen a hatása alatt vagyok. Én eddig nem hallottam Minkáról, megrázott az élettörténete, Rengeteg munkád fekszik benne. Élvezetes olvasmány, csak gratulálni tudok hozzá. Puszi és további erőt az új műveidhez

Sarkadi Katika

 

...Egyre több színe derül ki a szivárványnak….Kováts Dániel

Szia, elolvastam a művedet és csak azzal a banális mondattal reagálok, hogy tetszett. Több okból is élvezet volt olvasni: érdekes volt a

mese, ami egy nő sorsáról szól a 19. század közepétől a 20. század közepéig. Majdnem 100 év története, életérzése, szokásai jelentek meg

benne, Ez számomra azért is érdekes, mert szűkebb pátriám közelében zajlik az élet. Kíváncsivá tett az is, miként élt egy nagybirtokos nő

falusi/ tanyai környezetben...az emlegetett arisztokrata vagy földbirtokos neveket hallottam korábban is, de különösebben nem

érdekeltek. Most elkezdek utána nézni. Pedagógusoknak különösen ajánlanám elolvasását, sőt a kisgyermekes szülőknek,

nagyszülőknek, mivel példákat látnának az ismeretszerzésre, az ismeretátadás indirekt módozataira. De nemcsak a tartalom miatt

tetszik a regény. Érdekes és jól működik a „duett”, szinte észrevétlen az átmenet az elbeszélő és a hősnő szövege között, a te elbeszélésed

s néha ritmikus prózára hajazik. Az idézett versekből bontakozik ki a történet, vagy a történethez megfelelően idéztél? Jól választottad

meg az idézetek feltüntetésének eszközét, az én romló szemüvegemmel azonban alig veszem észre a különbséget. Na de egyelőre ennyi.

Gondolom, nem vársz tőlem részletes elemzést, az biztos, hogy hamarosan újraolvasom. Ez a szokásom azokkal a művekkel, amelyek

tetszenek. Remélem, hamarosan nyomtatásban is olvashatom. Addig is puszillak. Berencsi Zsóka

  1. Kedves Enikő! Ennek igazán örülök. Szépirodalommal sokkal többet tehetünk, Cz M ismertségéért (talán még elismertetéséért is), mint tanulmányok tucatjával. Megtisztelő, ha elküldi, Nagyon köszönöm, szép nyarat.

  1. Nagyon köszönöm, megkaptam, Hát igen, Németh Ványi Klári könyve... Most egy érdekes kötettel gyarapodott nyári olvasmányaim listája. Önnek is jó pihenést, üdvözlettel Kecsmár Szilvia

#####################################

 ...Nagy élményt jelentettek Jancsi versei, a korábbi fordításokhoz (Comenius) képest egészen más arculat, s roppant imponál a

magamfajta kortárs olvasónak. Napfény és meleg! Mily jól esik ebben a zord időben! Na, és az unokás versek!….Gyönyörű munkát

végzett Mátyás a Mama kötetén. Grat….te a „szokott színvonalat” hozod. Felesleges tehát minden szó. Csodálatosan tehetséges família

vagytok. Lengváry Judit

A Sorsok…. és a Minkád már nem grafománia, több annál. Finta Éva

Kedves Enikő néni! Köszönöm szépen, megkaptam a Czóbel Minka kötetét. Már el is kezdtem olvasni és nagyon élvezem. Tetszik a stílus

és a hangulat, de legjobban a szövegkompiláció. Könyvtárosként külön értékelem a megjelenését is: nem is tudom, mikor olvastam ilyen

jó minőségű papírról könyvet! Köszönöm még egyszer, hogy gondolt rám, és saját dedikált példányom lehet. # Csak mostanra sikerült

elolvasnom a könyvet… De nagyon örülök, hogy megkaptam a Bárókertet, mert nagyon tetszett. Alig várom, hogy becsempésszem a

gyerekeknek órán. Főleg azért, mert olyan rettenetesen férfias az irodalmunk. Ha szabad, akkor használom is azt a részt, amikor a

szalonokban megismerkedik az alig néhány fős értelmiséggel. Meg beleolvasunk a Pókhálókba. Köszönöm a könyvet újra, nagyon

megszerettem Czóbel Minkát. Üdvözlettel Csorba Edit

Kedves Enikő néni! Hűha...mit is mondjak? Ezt szavakkal nem is lehet kifejezni. Boldog névnapot kíván a Nagy-Borkó család, én külön

ölelem és puszilom így távolról is, könnyes szemekkel és szavak nélkül. Mert valóban nem tudok megszólalni. Többet érdemel pár

szónál, amit a postás ma hozott, egy facebook üzenetben leírt köszönöm nagyon kevés ahhoz, hogy érzéseimet kinyílvánítsam.

Természetesen megköszönöm a csodálatos könyveket, addig sem kell gépelnem, mert nem látom a billentyűzetet a könnyeimtől. „Már

nem látok tisztán, vagy csak most látok?” Szeretnék erről egy hosszabb levelet, üzenetet, bejegyzést írni, remélem abban talán meg

tudom fogalmazni azt az örömöt, amit ma érzek.

Nagy Peti

Míg ebéd után a különböző gépek jártak a lakásban, én az ágyon pihenve estig elolvastam a Czóbel-regényt. A Bárókert rabja nagyon

értékes és érdekes, egy eltűnt idő nyomában tett időutazás volt, nem csak a Czóbelek egy évszázados viharos családtörténetében, hanem

az extravagáns természetű és viselkedésű Minka sokoldalú tevékenységében (családi, gazdasági, háztartási ügyek, műpártolás, bel-és

külföldi utazások szervezése, művei kiadásának menedzselése, stb.) tükrében is. Művedet nem szabad, de nem is lehet letenni.

Számomra, aki félig zempléni, félig szabolcsi (16 éve meg veszprémi) vagyok, a mű a múltban tett, kellemes hangulatú szabolcsi körutak

emlékét idézte, de egyben mulasztásaimra is emlékeztetett: nem jártam még Mándokon, Anarcson, Ajakon sem….Lehet, hogy

szabolcsiként is jó tanár lettél volna, de ott nem sikerült volna ilyen könyvet írnod...Lengyel Alojzia

...köszönettel vettük A bárókert rabja című regényes korrajzodat. Még nem olvastam el, de ahol belenéztem, ott „profi” munkának

látszik. Igazán gratulálunk neked és Liksay Máriának is. Úgy vélem, Jancsit külön dicséret illeti a „négykezesért”. Jó lenne, ha minél több

helyre eljutna és visszhangot váltana ki a könyv. Küld el az Ezredvéghez Striker Juditnak... és keresd meg Debrecenbe Kántor Bélának,

bizonyosan megszervezné a bemutatást...Szóval ha eddig nem tetted, vedd fel velük a kapcsolatot. Jó egészséget és szép munkákat

kívánok +++ Kis lelkiismeret-furdalásom van, hogy egy szeptemberben érkezett könyvre csak most válaszolok. Az első szavam a

gratulációé (Ich gratuliere Frau Martinák!) A Martinákné Kiskönyvtár szépen, hatékonyan, érdekesen működik, . (Azt innen nem tudom

megítélni, hogy anyagilag is így van-e.) Viszont A Bárókert rabja témaválasztása telitalálat volt. Még az értelmiséginek nevezett

(társ)réteg sem tudott róla sokat,beleértve jómagamat is. Ez az olvasmányos kismonográfia határozott képet rajzolt (írt) róla. Az

dicséretes, hogy mindent idézetekkel alátámasztva írt le. (A művek még a kezemben sem voltak!) A gratulációt megismételve kívánunk jó

egészséget, szép napokat Zsuzsa és Bandi (Laczkóék)

Tisztelt Martinák Jánosné! A Sorsok áradása és A Bárókert rabja című könyveit megkaptuk, a nyírbátori Könyvtár nevében ezúton

szeretném megköszönni a műveket, s külön a dedikálásokat is. A Múzsák a Magas-hegy tövében kötetet már korábban beleltároztuk,

elnézést, hogy akkor nem reagáltam. További munkásságához sok sikert, jó egészséget kívánok. Sipos Ferenc

Befejeztem a könyved, nagy élmény volt. Érdekes volt ez a kétkezes forma, a tartalom meg nagyon izgalmas: ahogy tönkrement a régi

világ. Nagyon érzékenyen ábrázoltad, köszönöm, hogy elolvashattam. Pasztornyiczky Józsefné

Már három hete hívogatlak, most elkaptalak. Nagyon tetszett a könyved, aznap, amikor megérkezett, nem csináltam semmit, annyira

ekötött. Péter is kedvelte Minkát, a Pókhálók című kötete megvolt, most úgy látom, Dorka lenyúlta. Érzékletes és szeretni való világot

teremtettél, nagyon jó volt olvasni…

Gizi (Szász Péterné)

Enikő, szupi a könyved, alig várom, hogy kézbe vehessem. Minka szövege nehezebb, többször is el kell olvasnom, de ilyenkor te segítel a

részeddel. Ami nagyon élvezetes. Köszönöm, hogy megajándékoztál ezzel az élménnyel.

Kováts Betti

Kedves Martinák Jánosné Enikő! Nagyon hálás szívvel mondok köszönetet az ajándékért. Sajnos elfoglaltságaim miatt még nem értem a

végére a Bárókert rabjainak, de nagyon igyekszem. Remélem majd hosszabban is tudunk beszélgetni - s az lenne az igazi, ha ezt

Anarcson, a Bárókert hűs fái alatt tehetnénk meg, vagy a gyönyörűen felújított kúriában. Szeretettel a találkozás reményében Kertészné Pálma

Szia Drága Enikő néni!

Nagyon-nagyon köszönöm a gyönyörű „kétkezes” regényedet,nagyon tetszik. Szuper az ötlet, kellemesen csengenek, fésülődnek össze a Te és Minka szavai, benne vannak a kettőtök lelki hasonlóságából adódó finomságok, szépségek. Gyönyörű!

Arra gondoltam, mivel éppen 12.-es az osztályom, bár a modern irodalomban Dragomán A fehér királyát gondoltam, a Te és Minka

kötetét választanám helyette, mert szerintem sok gyereknek tetszene. Mit szólsz hozzá? Sok puszi János bácsinak is...Bokorné Ádám

Eszter

Szia Enikő, végre le tudok ülni és írni néhány szót. Remélem, János állapota javul, nincs semmi gond.

Másodjára is sikerült elolvasni Minkát, s őszintén meghatott a sorsa. Gratulálok a szép munkádhoz. Én nem tudtam volna ilyen szépen

megalkotni. Tartalma, stílusa egyaránt az ízlésem szerint való, még nyomdai hibát sem találtam benne(talán egyet!) Az interneten is

megtaláltam, ott olvastam másodjára szép, nagy betűkkel. Akkoriban futott össze a kezemben Erdős Renée , meg a te Minkád, de nem

tudtak még róla. Anarcson talán felújították a kastélyt,ezt interneten olvastam valahol. Nyilván meghatott a cégényi részlet, úgy 4-5 éve

még láttam a platánfát a parkban, alatta még úttörő koromban táboroztam. A tulajdonos Kende Gáborral Írországban Na, ilyenek az élet szálai.

A grafomániád minden nehézségével együtt adj hálát az égnek, hogy van Neked ilyen.Az egyik videón láttam, hogy milyen szeretettel

vesznek körbe a volt tanítványaid, újhelyi emberek egy-egy bemutatón.Ez bizony érték, szép visszajelzés. További szép örömöket,

eredményeket kívánok puszi (Tarapcsák Ilona)

Vélemények a Hékuláról

Nagyon szépen köszönöm a könyvet, amit küldtél nekem. Több olyan szálat is találtam benne, amelyek akkor is érintenek engem, ha az elmúlt ötven évben homályos emlékezetem szerint nem is találkoztunk. A bevezetőben Nyírbátor és Debrecen említése úgy kapcsolja össze életünket, hogy az egyetemi éveinken kívül érdemi kapcsolat nem volt köztünk….Ami pedig a kötetedet illeti, az nagyon meglepett, a pozitív tartalma, az összeszedettsége, őszintesége és nyíltsága miatt. A pályaképek, életrajzok szabolcsi vonatkozásban olyan személyekkel ismertettek meg, akik zöméről én nem is hallottam. (Ami persze engem minősít!) Szerintem, ha némelyiket irodalmi utalásokkal, hivatkozásokkal látnád el, tudományos értekezésként is megállnák a helyüket. A gimnáziumi és egyetemi évekről, illetve a munkában eltöltött évekről írt cikkeid számomra már szinte felfoghatatlanul alaposak, összetettek, ugyanakkor pozitív értelembe vetten szubjektívak. A soraidat olvasva egyre inkább úgy látom, hogy én mindennek legfeljebb a töredékét éltem át….

Bársony Pista

Nagyon köszönöm a kedvességét, nagy érdeklődéssel vettem kézhez a könyvét. Pont egy hete jártam a vidéken, Baktán, Vaján, Anarcson. A kúriába nem jutottunk be, de bejártuk a parkot. Nagy érdeklődéssel fogom olvasni Czóbel Minka életét, és megosztom az élményt kedves útitársaimmal, barátaimmal...Szerencsére ráérősen, nem kutyafuttában jártuk be a kastélyokat, hallgattuk meg a nagyon jó tárlatvezetéseket, így ismerősként olvashattam Büttner Helénről, Dégenfeld Bertáról, Vay Sára / Sándorról, de akkor el sem gondolkodtam azon, hogy kik ismerhették egymást, illetve hogyan ismerték egymást. Nagyon élveztem a munkáját, és nagy tisztelettel gratulálok. Nagyon finoman kezeli a nem hétköznapi emberi kapcsolatokat. Újabb internetes keresgélésre ösztönzi az embert Czóbel Minka munkái után, de szeretnék találni Bob festményeiből, rajzaiból is. Hol lehetnek, melyik kúria falán lehet felfedezni belőlük? Szeretettel és tisztelettel kívánok jó egészséget, további kutató-és alkotókedvet, köszönöm megtisztelő ajándékát Nemes Zoltánné

Az utóbbi években az érdeklődésem a 20. századi és a kortárs magyar, költők, írók felé fordult. Ideértve különösen olyan női szerzőket, akiket általában ritkán, vagy semennyire sem szokás emlegetni. Olyan kincsesbánya ez, amit korábban szinte egyáltalán nem ismertem, és még most is épphogy belekóstoltam. Az étvágyamat minden esetre meghozta. Ezért is volt nagy öröm, amikor egy olvasóm megajándékozott a saját könyvével, A Bárókert rabjával. Meg egyébként is öröm egy ilyen új kapcsolat maga. A blogolás egyik egyik megunhatatlan, előre kiszámíthatatlan öröme – az írás mellett.

A Bárókert rabja egy novella-regény, a kevésbé ismert költőnő, Czóbel Minka életét dolgozza fel. Te sem hallottál még róla? Még eddig én sem. Nem is értem, miért. Ja, de. Grófnő volt. Gróf is, nő is – olyan, aki ráadásul még férjhez sem ment. Nem ilyen költőket várt és bálványozott az kor. Czóbel Minkával, azt hiszem, nem tudtak mit kezdeni, így inkább elfelejtették.

De ki is volt ő? Grófkisasszony, aki egy szabolcsi faluban született és nevelkedett, több nyelven beszélt, a Sorbonne-on hallgatott előadásokat, és a kor emberéhez képest olyan művelt volt, amitől még manapság is óva intik aggódó pszichológusok a nőket. Mert szegény férfiaknak még a végén kisebbségi komplexusa lesz mellettük. Ezt meg senki sem akarhatja, ugyebár.

Minka a Nyugat előfutára. Az elsők közt írt szabadverseket Magyarországon, átvette a franciák dekadens stílusát. A Bárókert rabja nemcsak Minka életéből ad ízelítőt az egymás után fűzött novellákban, hanem a verseiből is. Élete egy-egy mozzanatának kiemelése, a témához kapcsolódó versek idézése közelebb hozta és megszerettette velem Minkát. Egy kíváncsi, gondolkodó lány alakját bontakoztatta ki, akit sok minden foglalkoztat, aki képes kilépni a megszokottból, kérdéseket feltenni, új utakat keresni, miközben csendben küzd a meg nem értettséggel és a magánnyal.

A magányról szól az a verse is, ami leginkább megérintett: Az üvegfal…..

Vannak érzések, amiket képekben könnyebb megfogalmazni, mint szavakkal körülírni és elmagyarázni. Minka képei pedig gyönyörűek, még a fájdalmon is átszúródik a szépség és a természet szeretete. Minka írt, mert író volt, írt anélkül, hogy népszerűséget vagy sikert várt, vagy kapott volna érte. Még élete végén is csak igen visszafogott elismerés jutott neki, s ő nem is küldött ilyesmiért. Csak írt, mert mást nem tehetett, mert az írásban találta meg a teljességet.

Te ismersz olyan írónőket, költőnőket, akikről a világ mintha elfeledkezett volna? Mitől emlékezetesek ők neked?

Könyvajánló: Martinák Jánosné: A Bárókert rabja

„Rokonlelket látsz, mely közelben

melletted vágyva elhalad,

kezed kinyújtod – s megérinted

a jéghideg kemény falat.”

AKARSZEJÁTSZANI.CAFEBLOG.HU- Ürmös Bea

Amikor a fenti írást – kommentár nélkül, mint szívsimogatást - megosztottam FB oldalamon, nagy aktivitást váltott ki, sokan gratuláltak, és még egy kis polémiát is gerjesztett:

Berencsi Zsóka: Ennél az írásnál már csak A Bárókert rabja a szívet simogatóbb. Azért jó, hogy mások is felfigyelnek rá, értékelik. Ami Minkát illeti, szerintem nem a grófnői mivolta miatt mellőzték, egyszerűen elfeledkeztek róla. Kellett néhány olyan érdeklődő, megszállott szimpatizáns, aki nem sajnálta a fáradtságot felkutatni a vele kapcsolatos emlékeket. És olyan élvezetes, átélt módon megírni, hogy az olvasó (én), néha nem is tudja megkülönböztetni az írót és az írás főhősét. Ez Te vagy Enikő, még egyszer gratulálok….

Martinák Jánosné: Játékom igazi célja Czóbel Minka felfedeztetése volt, s ez az értő, érző írás azt mutatja, érdemes volt. A honlapomon elolvashatjátok a novella-regényt, mert nem a pacsirta fontos, hanem a dal…

Szász Anna: Az ő korában nem ismerték el, de mégis sokan megismertük, és megszerettük általad, és ilyen módon örök élet jutott Czóbel Minkának mégis, minden ellenére, neked meg azért, mert megírtad. Mártikával és még sokan másokkal büszkék vagyunk rád...

Szilágyi Szabolcs: én is sokat gondolkodtam azon, hogyan szerezzünk ennek a könyvednek nagyobb nyilvánosságot….

Eddigi csúcsomat megdöntve sokan lájkolták a bejegyzést, és Márti lányom oda is írta, hogy büszke rám….

 

Martinák Jánosné, Enikő ajándéka. Hozta a postás, kibontottam… és muszáj volt elolvasnom...nem bírtam letenni, annyira magával ragadott Czóbel Minka története. Csak ajánlani tudom a drága TANÁRNŐ novellaregényét mindenkinek, fantasztikus olvasmány. Hálás szívvel köszönöm kedves Enikő, hogy megtiszteltél egy példánnyal. Kerekes Éva hegymászótanonc

Nagyon ismerős az érzés, én is nagyon szívesen forgatom a novellagyűjteményt. Szász Gizella

Századforduló elvesztegetett tehetsége – Sosem jutottam volna hozzá ehhez a novellaregényhez, ha nem tartozna Enikő néni (én így szoktam hívni) lelkes blogolvasóim táborába. Generációkon átívelő barátság a miénk, mely az irodalom és az alkotás szeretetén nyugszik. Mai könyvünk azért esett jól, mert barátságokról és egy elfeledett írónőről szól, akiről sose hallottam volna, ha nem találkozom ezzel a novellaregénnyel.

Történetük: Czóbel Minka életének epizódjait követi fiatal korától egészen öregkoráig. A tehetséges bárókisasszony világ nevelésének köszönhetően beszélt franciául, németül és angolul, ezekről rendszeresen fordít oda-vissza, járt a Sorbonne-ra, irodalmi körökben is megfordult, de a szülői ház mindig hazahúzta. Sosem ment férjhez, de két emberrel is szoros kapcsolatban állt, amolyan lelki társak voltak egymásnak. Munkásságával megelőzte a Nyugatosokat, és pont a koraiság és a modernség miatt nem ismerték el.

Nagyon inspiráló volt a számomra ez az életregény, ami ugyan nem önéletrajz, hisz regényes formában tárja elénk a szerző Minka életének egyes szakaszait, mégis elhittem róla, hogy így történt. Eleve is szeretem a századfordulón játszódó könyveket, és ennél is élveztem a korbéli elhelyezkedését. Ugyan keveset említi a politikát, és az aktuális helyzetet, csak ott, ahol szükség van rá. Meg hát egy eldugott kis szabolcsi faluban távol marad a fontosabb eseményektől. A történetek helyszíne azonban nemcsak az anarcsi kúria, hanem járunk egy osztrák fürdőhelyen, a Lomnici-csúcsnál, Erdélyben és Párizsban is. A könyv jelzője kétkezes, ami becsatolásokat takar Minka műveiből. Enikő néni előszeretettel építi be Minka műveit a szövegbe, (természetesen helyenként mai helyesírásra átírva), hogy ezzel is azt az érzést keltse, hogy Minka egy valódi ember volt, valódi érzésekkel. Ugyan néha egy kicsit elütött az eredeti szövegektől, és az elején nem igazán éreztem rá az ízére, a végén már tudtam sodródni az árral.

De hogy ki volt Czóbel Minka? Nagybirtokos család harmadik gyermekeként született egy szabolcsi kis faluban. Külföldi nevelők, majd később a Sorbonne-i tanulmányai hozzájárultak a nyitottságához. Verlaine nagy kedvelője, és nagy hatással volt rá munkássága. Nem véletlenül nem értették meg itthon, hisz Magyarhonban ekkor még ismeretlen volt a szimbolizmus. Sosem ment férhez, de mély barátságot ápolt Justh Zsigmonddal, aki nem mellesleg a magyar irodalomtörténet jeles alakja. Inspirációja és bátorítása sokkal hozzájárult munkásságához. Sajnos, egy TBC félbeszakította ezt a kapcsolatot, és vissza is vonult a nyilvánosságtól. Bogaras és csúnya vénkisasszonynak tartották, de talán azért, mert nem tudott volna megfelelni a kor elvárásainak. Mély barátság fűzte Helen Büttner berlini festőhöz, akivel a hölgy haláláig együtt is élt. A külvilág ezt nem nézte jó szemmel, hisz „Bob” meglehetősen különc szerzet volt. Művészlélekként rövid haja volt, és férfimód ülte meg a nyerget. Egymás lelki társai lettek, a többi meg maradjon az ő titkuk. Németh Réka

Megkaptam a „kétkezest”. A napló naplója. Kinek a naplója? Izgató. A „meszes gödör” generáció. A nemesség és a parasztság velük együtt a dögkútban. A halál civilizációja ez. Csak a feltámadás jöhet még. Az élet kultúrája. Szenttamás. Nem tudom hova tenni. Szerb? Elírás? Justh parasztszínházáról alig van tudósítás. Pedig Czóbel Minka dramatikus érzékenysége többet sejtetne. A saját sorsának határa a szerep, amibe belekényszerült. Magyar groteszk Patakon. Bucz Hunor

...köszönöm az ajándékot, áttanulmányozva kellemes érzésekkel és tudással is gazdagodva álltam fel. Könnyen írsz, szerzel örömet- és nemcsak a barátoknak. Ki gondolta volna, hogy egy XIX-XX. századi feministát próbáltam hatástalanítani a tornaórán! Köszönettel...Szekeres Melinda

Kisvárdán születtem és nőttem fel, így fokozott érdeklődéssel olvastam a könyvet. Gratulálok. Igényes, szép munka, a tehetség átüt a sorokon. Somogyi Anna

Örömmel és nagy érdeklődéssel olvastam. A stílusod szép, igényes, színvonalas, mint az írónőé. Jó volt olvasni az ismert neveket és helyeket, a kastélyokban már múzeum működik (Baktán, Cégénydányádon, Vaján, talán Mándokon is.) A Mednyánszky hagyatékot, a festményeket Nyírbátorban őrzik, de még nem állították ki. Duljánszky Mihályné

Örömmel vettem kézbe és lapozgattam, olvasgattam Czóbel Minka-könyvedet. Hálásan köszönöm. Ez az író- és költőnő méltó az emlékezetre. Sokkal kevesebbet kap az utókortól, mint amennyit megérdemelne. Ezt egyebek mellett egyik kedves tanítványomtól, Bozók Ferenc költőtől, piarista szerzetestől tudom, aki hozzád hasonlóan fújdogálja róla a múló idő, a feledés porát. Szívből gratulálok nemes és értékes vállalkozásodhoz. Lisztóczky László

A könyv elolvasása előtt még nem mondott különösebbet a Proust idézet,csak igazándiból most, hogy ezt a levelet írom…. Ismertem (anno: 1960-65) egy Martinák Jánost, és valamelyest egy Enikőt. És most, 2020! az Úrnak évében tágra nyitott szemmel ámulok. Igen, a legőszintébb ámulattal mártózom a szellemi szépségben, gazdagságban Jancsi verseiben és A Bárókert rabjában. Köszönöm a dedikációt, és hátralapozok a Martinákné Kiskönyvtárához, igen, 2004-ben valami beindult. Nemes lelki-szellemi-gondolat-érzelmi és magas szintű irodalmi láncreakció, szívmeleget termelő reaktor – adjon az Isten működéséhez sok-sok éveket ….. Czóbel Minkáról eddig mit sem tudtam, azt hiszem, még a névvel sem találkoztam, csak néhány Tormay Cecil könyvet birtokolok és olvastam. Ez a könyv szerintem egészen zseniális, ahogy megszerkesztetted és megírtad. Sok -sok részlettel gazdag kincses bánya. Az ajánlásod is megható: Ajándék férjem, társam, barátom 75. születésnapjára. Hálát adok a Jó Istennek, hogy ezt a mondatot jómagam is így írhatom...

Zelena Gyuri

Öröm kézbe venni a könyvedet az elegáns külső miatt, Többször elolvastam, nagy élvezetet találtam a témaválasztásban, a megformálásban, a stílusban. Egy elfeledett költőnő életét-korát elevenítetted fel, a leélt 90 évet. Jól sikerültek a történelmi háttér mozaikjainak rajzai. Jellemzőnek tartom a megválasztott, felvillanó képeket: szüreti bál, vadászat, paraszt-színház, piacok, rokonlátogatás, „mozgó fénykép”, Toscanini pesti szereplése, a történelmi hamvak hazahozatala. Stb. Az írónőt filozófiai szintű belső monológokból ismerhetjük meg. Élvezetesnek találtam a teremtett élethelyzeteket, a táj, a kert emberközeliségét. Kb. 10 évvel ezelőtt barátnőimmel nyírségi kirándulást szerveztünk, Mátészalka (Zsuzsi barátnőm) volt a bázis. Mi dunántúliak vagyunk (Kati-Pápa, Gabi-Veszprém), én Pécs és egy kicsit debreceni is. A túra májusban volt, a vidék a legszebb arcát mutatta. A könyvedben szereplő helyeket i bejártuk. Én ötödéves koromban Spatakon voltam gyakorló tanár, télben, fagyban. Életemben többször jártam Spatakon, elvittem a családomat és az egyik osztályomat is. Köszönöm, hogy elküldted a könyvedet. Gratulálok! Üdvözlettel:

Földiné Ferencz Anikó

Matyi énekelt verseit megkaptam, ez csudaszép! Örömmel olvastam minden sorát! A legszebb ajándék, amit valaha láttam, köszönöm, hogy én is szerepelhetek benne. Matyi nem véletlenül vált korát meghazudtoló, értelmes, értékes fiatalemberré. Ilyen nagymamával….Sok szeretettel gratulálok neki az érettségihez, és kívánom, hogy olyan szép élete legyen, mint amilyen szép a lelke. És ünneplem a drága nagymamát is. Szeretettel ölellek Jászter Betti

Méltán lehettek büszkék Matyira, a költőre és arra az ifjú emberre is, aki ezeket a verseket írta, és akit olyan vonzóan festettél le. És büszke lehet Matyi is: nemcsak önmagára, de az őt nevelő családjára is, Nagyira, aki olyan értően és megértően, elfogadóan sok szeretettel, empátiával és érthető büszkeséggel szól a versekről, illetve azon keresztül Matyiról, az őt alakító közös élményekről. Gratulálok a nagyszülőknek, szülőknek, és természetesen Matyinak. Kívánm neki, hogy még sok kötettel lepje meg a családot, az olvasóit, s kívánom, hogy az élet sok szeretettel ajándékozza meg őt. Szeretettel üdvözöl Némedi Adi

„Köszönöm, hogy megosztottad velem lelked titkait, izgalmas volt végigjárni belső utadat, még akkor is, ha voltak olyan sorok, melyekkel nem tudtam mit kezdeni. Talán egyszer én is megérek azokra.” Bár a fenti sorokat az unokádnak írtad, de úgy érzem velem kapcsolatban is tökéletes. Mindig nagyra értékelem, amikor megosztod velem a munkáidat...bár én már nem írok, csak olvasok. Mint most Matyi énekelt verseit... Esztétikai elemzési sorokat ne várj tőlem, csak érzésekről, hangulatokról tudok írni. Először is megköszönöm a bizalmad. Gondolom, nem a nagy nyilvánosságnak szántad ezeket az oldalakat, ettől még nagyobb a megtiszteltetés. Tudod, előttem van a kis(?)unokád kópés arca (bár csak pár percig tartott a találkozásunk!), s a tudat, hogy alig 18 éves, versei jó részét pedig évekkel korábban fogalmazta. Csak csodálkozom. Nem egy kiskamaszra jellemzőek a gondolatai. De remélem, napjai nagy részében még mindig pajkos, igazi 18 éves. A világ gondjait, remélem, még legyőzik 18 éves örömei, gondjai. Viszont biztos nem lesz felelőtlen, cinikus, érzelmektől mentes felnőtt, nem fog lehunyt-lesunyt szemmel elmenni embertársai mellett. Mindegy, lesz-e belőle valaha is igazi költő, az a lényeg, hogy érzéseit-érzelmeit – gondolatait – örömét meg tudja fogalmazni, ha másra nem is jó ez a képesség, megkönnyíti életét, hogy van ez a „szelep”, ami segít feldolgozni az örömet és a bánatot. Kívánom neki, hogy sikerüljön…

Feledy Mari

A gazdag lelkületű nagymama és az unokája. Gratulálok Mindkettőtöknek. Szemánné Majoros Anikó

Gratulálok Matyihoz, tehetség! Versei a következő sorrendben tetszettek. Az enyémhez hasonló lelki húrokat pendítget. Kötetben látom a folytatást, megérdemli a helyet nálad is. Lelke- Csillagfény - Ítélet - Soha nem mondd - Hullik a hársfavirág - Melletted- Hajnali álmodás - Bécsi éjszakák – Tiszaparton - Kutyabánat. Hogy lehet, hogy a zenéjét még nem kaptam meg eddig, pedig én is zenész lennék! Puszi neked, biztatás az ifjúnak! Szilágyi Szabolcs

Nagy örömöt szereztél az irományoddal! Most nyitottam csak ki a laptopomon, mert a kütyüm nagyon tele van, s nem akartam arra tenni. Viszont igazándiból csak a bevezető szöveget olvastam el, meg a verseket, dalokat, mivel olyan betűket választottál, amelyek nagyon nehézzé, ha nem lehetetlenné teszik az olvasást. Viszont az, amit elolvastam, azok nagyon tetszettek. Gratulálok a szerzőnek. Na és a bevezetőd őszinte irigységet váltott ki belőlem (Érted irigyellek, nem ellened), mint nagyanyából. Örülök, hogy megírtad, hogy összeszedted, elküldted ezt az ajándékot, köszönöm. Liksay Mari

Nagyon köszönöm neked Matykó eddigi munkásságának ismertetését és kiértékelését. Hát le a kalappal mindkettőtök előtt! Büszkék is lehetünk rá, neked meg a szülőknek határtalan boldogság gondolom, az ő kis zsengéit olvasni. Nem beszélve arról, hogy Martinák János nagyapának is dagad a melle ott fenn az égben, hogy megvan a méltó utódja itt a földön. Hálásan köszönöm, ölellek, puszillak Schné Szász Anna

Szeretettel gratulálok mind a sorok írójának, mind azok ihletőjének. Köszönöm, hogy megosztottad velem az emlékedet és érzéseidet, és egy ifjú költő „szárba szökkenését”. Hiszem, hogy „Minden más táján a világnak / Szent dalnok lett volna belőle.” Egyszerre élhettem meg, ahogy „virág nőtt a szívében” mindkettőtöknek: míg Matyinál a szép iránti érzék nyiladozott, Neked az unokád iránti büszkeség töltötte be csordultig a szíved, és általa nekem, az olvasónak is, attól, hogy így egymásra hangolódtatok! És jól, sőt csodásan van ez így! Kivételes kapcsolat a tiétek! Remek ötlet, hogy az írásod által meg is őrzöd ezt a kincset, s mert megosztottad velem, már én is az őrzők közé tartozom. A lelkemig hatoltak a szavak, és egyhamar elszorult a torkom, megeredtek a könnyeim – nem csak úgy, tessék-lássék, hanem úgy emberesen. Megindítottak a csupaszív, kreatív és energikus nagymama és ízig-vérig magyartanár szavai! A rám zúdúló érzéskavalkádban egyszerre benne voltak az én élményeim, emlékeim, álmaim és vágyaim, reményeim és hiteim, a felmenőimmel és gyermekeimmel való kapcsolatom, a majdani unokáimmal remélt emlékbonbonjaim és terveim is. Ilyen a valóban hatásos írás: magával ragad és inspirál. Köszönöm az élményt, a bizalmat, mindkettőtöknek szeretettel kívánok sok-sok sikert, sok-sok boldog közös élményt a továbbiakban. Szeretettel Borosné Nyisztor Csilla

Még hogy neked nincs író unokád! De jó volt a Te kiegészítéseidet is olvasni, süt belőle a nyitottság, hogy meg akarod érteni, hogy látod az értéket benne, hogy nyitott vagy az újra. Puszillak Ürmös Bea

 

Az Újhelyi poétriánk nagyszerű munka, érdekes olvasmány, remek a stílusa, olyan iromány, amit nem lehet letenni. Tudományos ismeretterjesztő mű, amit ajánlott olvasmányként javaslok volt iskolám tantestületének. Még egyszer köszönöm az ajándékot, s mint olvasó azt a rengeteg munkát, amit a kutatásba és az írásba fektettél Daragó Ferenc

Amikor a Párhuzamosokat elolvastam, ismételten rád csodálkoztam. Milyen nehéz lehetett olyan hosszú ideig a Jancsi betegségét végigasszisztálni. De mennyi alkotóerő, szépség, örömforrás fakadt fel ezekben a nehéz években. De honnan? Azt gondolom, a te személyiségedben (az emberek iránti nyitottságodban, szeretetedben, megértésedben, adni akarásodban) és tehetségedben rejlik a titok. Ez sugárzik a szavaidból mikor Jancsiról írsz, a gyerekeitekről beszélsz, s tükröződik a Párhuzamosokról megnyilatkozó véleményekben ( a tieidben a megtalált barátokról, alkotó és szellemi társakról, és az ő vallomásaik rólad, a veled való kapcsolatukról.) S mindez párosul az írás képességével, örömével, szellemi nyitottsággal, igényességgel, felfedező kedvvel. Boldog embernek mondhatod magad. Némedi Dénesné

Érdeklődéssel és élvezettel olvastuk mindketten a szerényen leányregénynek titulált Molnár Borbála könyvedet. Társadalom - és kultúrtörténetben, ismeretanyagban igen gazdag az írás, gazdagodik, akinek a kezébe kerül és elolvassa. A szerkezet világos, az előadásmód takarékos és tiszta. Köszönjük, hogy elküldted és köszönjük a dedikációt is. Baráti szeretettel (Kóbor) Pista és Orsi

Megkaptam és hálásan köszönöm a Hékulát. Könnyeimmel küszködve lapoztam végig. Könnyet csalt a szemembe Jancsi emléke,akit nagyon szerettem, aki a barátom volt. És könnyet csalt a szemembe a te példamutató emberséged és hűséged, ami holtában is szépen, esküjéhez híven őrzi Párja emlékét….elsodortak bennünket az évek és a gondok, ...de csak testeben távolodtam el tőletek, lélekben sosem. Valahányszor eszembe jutottatok vagy hírt hallottam felőletek, mindig csordultig telt a szívem szeretettel. Most ezt az érzést a végsőkig fokozta rám gondolásod és az elküldött, szép és ékesszólóan sokatmondó kötet. Áldjon meg érte az Isten, és kísérje minden lépésedet! A régi szeretettel ölellek Lisztóczky László

Megtisztelsz nagyon kedves soraiddal, köszönöm, és tudnod kell, hogy most már 400 feletti esszéimben nagyon benne van a kapcsoltunk. Igazán megindító, ahogy semmibe veszed az elszigetelődés lehetőségét, és fenntartod kapcsolataidat. Igyekszem méltó lenni hozzád. Ölellek Várkonyi Tibor

Irigyellek egyrészt virtuális barátaidért, másrészt, hogy ennyire tudsz még adni. ….együltömben olvastam végig a Párhuzamosok sorait...rám inkább már a bezárkózás jellemző, ezért is olyan jó olvasni a soraidat. Írd meg a Susana Lorántfit. Feledy Mária

Most fejeztem be a Párhuzamosok olvasását. Nem is tudtam, hogy ilyen meghitt kapcsolatod van a generációs barátaiddal, akik olyan szeretettel, csodálattal és szinte rajongással beszélnek rólad. Azt tudom, hogy a szíved tele van a mások iránti önzetlen segítőkészséggel, amit én magam is sokszor megtapasztaltam. Az én irodalmi tudásom messze van attól, hogy az írásaidat bíráljam, vagy szakvéleményt mondjak róla, csak azt tudom, mennyire élvezettel olvastam, és akár éjfélig is – mint most is – nem tudtam letenni. Sarkadi Antalné

Végre hozzájutottam, hogy elolvassam, mi lett a Párhuzamosokból….színes, szívet melengető mozaikírás. Jó volt újra felidézni az emlékeket, és a többiek írását is nagy élvezettel olvastam, mosolyogva néhány közös ponton. (pl. Réka is bizalmatlan volt kezdetben, de később ugyanúgy nagymama-pótlékká léptetett elő, s lám, hány embernek megmutattad, hogy a korkülönbség nem áthidalhatatlan szakadék, ha van más, ami összekössön.) Kicsit elszomorodtam, amikor az Akarsz-e játszani-ról szóló részt olvastam, ettől el kellett búcsúznom az idén, de az új blog majd… Ürmös Beáta