Bibliai alapfogalmak

A-Á

 

Abigél: Nabal özvegye, aki a Saul elől menekülő Dávidot befogadta házába, aki ezért később feleségül vette, Dávid második fiának, Kileábnak ő lett az anyja

Abiság: az idős, beteg Dávid gondozására kirendelt fiatal lány, akit a király feleségül is vett

Ábrahám: a zsidók és az arab nép ősapja (patriarka.) Felesége Sára, akinek Izsák a fia, ágyasa Hágár, akinek a fia Ismael.

Absalom: Dávid király harmadik fia, anyja Macha, akit testvére megölése miatt száműztek. Fellázadt apja ellen, királlyá kiáltotta ki magát Hebronban. Jeruzsálem ostromára készült, amikor a harcokban meghalt

Ádám és Éva: az első emberpár a bibliai teremtéstörténet szerint, akik hosszú ideig a Paradicsomban éltek, de a bűn elkövetése miatt (szakítottak a tudás fájáról) az Úr angyalai kiűzték onnan. Gyermekeik Káin, Ábel és Szet. Egy legenda szerint Ádámot ott temették el, ahol a Kálvária is állt.

Adonáj: Jahve megszólítása az Ószövetségben, mert a zsidók néven nem nevezhették istenüket

Agape: őskeresztény szeretet-lakoma, az utolsó vacsora mintájára, amelyből az áldozás és az úrvacsoraosztás megteremtődött Alfa és omega: Isten, mint az idő kezdete és vége (a görög abc első és utolsó betűje)

Amnon: Dávid elsőszülött fia, aki meggyalázta féltestvérét, Támárt, ezért Absalom megölte /megölette

András: apostol, Péter testvére, aki korábban Keresztelő Szent János tanítványa volt s elsők között csatlakozott Jézushoz. Keleten folytatott hittérítő tevékenységet, majd kereszthalált halt. Bizánc első püspökének tartják, a konstantinápolyi pártiarka tőle származtatja hatalmát

Angyalok: Isten udvartartásának tagjai, titokzatos hírnökei, az emberek őrei. Kezdetben jó és rossz feladatot egyaránt végrehajtanak, majd -perzsa hatásra - fokozatosan elkülönülnek az ördögtől s a két tábor között állandósul a harc. Az Újtestamentumban Isten akaratának végrehajtói: hírt adnak Jézus születéséről, feltámadásról, támogatják tevékenységét s ők hajtják végre az utolsó ítéletet.

Antikrisztus: Jézus Krisztus nagy ellenfele, aki az idők végén jelenik meg a Sátán (ördög) küldötteként, természetfeletti erejével csodákat tesz és apoztáziára készteti az embereket. Hatalmának Krisztus vet véget második eljövetelével.

Apokalipszis: Jelenések könyve az Újtestamentumban - látomás a jövőről, mely szorosan kapcsolódik az ótestamentumi próféták által megjövendöltekhez és "hét pecsétes titkokat" fejt meg

Apokrif iratok: azok a könyvek, amelyek címük vagy tartalmuk miatt nem kerültek be a Bibliába

Apostoli zsinat: az apostolok állítólagos jeruzsálemi vitája a mózesi törvények kötelező erejéről

Apostolok: Jézus 12 tanítványa, akiket tekintéllyel és hatalommal ruházott fel, hogy ők közvetítsék tanításait, alkalmasak legyenek a csodatételekre, s a végítélet végrehajtására: Péter, András, Jakab (Zebedeus fia), János, Fülöp, Bertalan, tamás, Máté, Jakab, Tádé, Simon, Júdás (halála után Mátyás)

Apoztázia: Jézus második eljövetele előtti, a keresztény hittől való nagy elfordulás

Aranyborjú: öntött bikaisten, amelynek a kultuszát a Biblia tiltja. Amikor Mózes a Sínai-hegyen tartózkodott, a nép arany ékszereiből Áron öntötte s ezt imádták. Mózes amikor ezt megtudta, összetörte a tízparancsolat kőtábláit, s a 3000 férfit megöletett

Arimateai József: Jézus titkos tanítványa, a főtanács tagja, a kereszthalál után ő temettette el Jézust (gyolcsba göngyölte és egy sziklába vájt sírboltba helyezte)

Áron: Mózes fivére, az első főpap, akinek hatalmát Isten csodával igazolta: botja kivirágzott. Hivatala örökletessé vált családja elsőszülött fiai számára - Egy másik hagyomány szerint nem került soha szembe az Istennel, a Sínai hegyre is felkísérte Mózest, s ő volt a fáraó előtt is a tolmácsa

B

Baál: főníciai eredetű istenség, akit vadul bőgő bika formában ábrázoltak, egyes próféták (Illés) szenvedélyesen támadták tiszteletét

Bábel tornya: az emberek második nagy lázadása Isten ellen, olyan magas épületet akartak építeni, amivel isteni voltukat bebizonyíthatják. Isten azonban összezavarta az emberek nyelvét, nem értették meg egymást, emiatt az épület befejezetlen maradt

Barabás: a latrok egyike, akit Jézus ellenében engedett szabadon Pilátus

Barnabás: Pál apostol társa a térítő utakon

Benedictus: hálaének, amit Zakariás mondott Keresztelő Szent János megszületésekor

Benjámin: Jákób és Ráchel legkisebb gyermeke a 12 közül, Izrael egyik ősatyja - József őt tartotta túszként Egyiptomban

Betsabé: férjét Dávid a csatába küldte, hogy feleségül vehesse, az ő kérésére hagyta Dávid a királyságot Salamonra, pedig legidősebb fia már királlyá nyilvánította magát.

Biblia: azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidó vallás és a kereszténység szentnek és isteni eredetűnek ismer el, s mint ilyeneket, a hit alapnormájának tart. Az Ótestamentum és az Újtestamentum együttesen alkotja. Legősibb példányai elvesztek, hozzánk csak másolatok és fordítások útján jutottak el. Minthogy több ezer év emberi gondolkodásának tükörképe, kultúrtörténeti-irodalmi értéke is nagy, hatása nem kerülhető meg a nem hívők számára sem, mindennapi életünket áthatják az innen vett szófordulatok, utalások, s a művészi alkotások kiapadhatatlan forrása.

C-Cs-D

Chiliazmus: Krisztusnak a közeljövőben bekövetkező ezeréves uralmának hite az Apokalipszis története alapján

Dániel: próféta, akit Dareiosz oroszlánok vermébe dobatott, de isteni segítséggel megmenekült.

Dávid: Izrael második királya, aki pásztorfiúból Góliát legyőzése által híressé vált. Az első király, Saul udvarába került zenészként, feleségül vette a lányát (Mikál) és a fia barátja volt, zenéje nélkülözhetetlenné tette. Ám Saul megharagudott rá, száműzte. Távolléte alatt a filiszteusok legyőzték és megölték Saul családját, ezért Júdea törzsei Dávidot, az északi törzsek pedig Saul életben maradt fiát választották királlyá. Amikor saját hívei megölték Isbeált, Izraelt egyesítette és sikeresen felvette a harcot a filiszteusokkal is. Dávidnak tulajdonítják a zsoltárok megírását, s a messiás - hit is családjához kapcsolódik.

Debora: az egyetlen női bírája (helyi vezetője) Izraelnek, akinek jóvoltából 40 évig béke volt.

Diaszpora: a "szétszóratásban", Palesztinán kívül élő zsidók

E-É

Eszter: a perzsa király zsidó felesége, aki megmenti a zsidók életét a főpap, Ámán bosszújától. Ez a győzelem napja, a purim ünnepe

Eszkatológia: az egyes vallások túlvilágról, a világ végéről és a legtávolabbi jövőről szóló tanítása

Esszénusok: a hivatalos vallással szembehelyezkedő zsidó közösség, akik hátat fordítottak a társadalomnak, a hagyományos vallásnak és a pusztában építették fel sajátos világukat: szigorú, aszketikus életet folytattak, vagyonközösségben éltek, egész életüket imádsággal és munkával töltötték a Messiás közeli eljövetelének reményében. Hitük szerint a világ végét, mely a közeli időre tehető, megelőzi a Messiás érkezése, akinek nagyon hamar el kell jönnie, hogy kialakítsa Istennel az új szövetséget (Holt - tengeri tekercsek)

Evangéliumok: Jézus életéről és tanításáról írott történetek (Máté, Márk, Lukács, János) az Újszövetségben

Ezékiel: az Ószövetség egyik prófétája, aki homályos utalásokkal teli könyvében egy boldog, békés korról jövendölt a babiloni fogságban, de nagy hatással volt a fogságból hazatértekre is. (mindemellett értékes adatokat közöl az ókori keleti kereskedelemről.)

Ézsaiás próféta: az asszír támadások idején élt, az Ószövetségi istenéről a legfontosabb megállapításokat ő írta le. Harcolt a bálványok, a fényűzés, a részegeskedés, az elnyomás ellen, látta, hogy népe nem jár igaz úton, de megjövendölte, hogy Isten egy új királyt fog küldeni, Dávid leszármazottját, hogy egy újjáéledt korba vezesse a megmaradtakat. Később messiásként (felkent) emlegették ezt a királyt.

Ézsau: Izsák és Rebeka fia, Jákób ikertestvére. Ézsau eladta neki elsőszülöttségi jogait egy tál lencséért

Exodus: az egyiptomi kivonulás és a pusztai vándorlás könyve az Ószövetségben, a mózesi könyvek egyik darabja

F

Farizeusok: a fogságból hazatérő zsidók egyik vallási-politikai irányzata, szigorú álláspontot képviseltek, mint az Írás magyarázói: szembefordultak az idegen szellemmel, szinte szőrszálhasogató módon ragaszkodtak a hagyományhoz.

Felebarát: bibliai kifejezés a másik ember jelölésére

Feszület: kereszt, a megfeszített Krisztus szoborként megformált testével

Filiszteusok: az Égei - tenger felől érkező, vasfegyverekkel rendelkező népek egyik csoportja, akik nemzedéken keresztül veszélyeztették a bronzfegyveres Izrael biztonságát, ők adták a Jordántól nyugatra fekvő területnek a Palesztina nevet. Dávid király űzte ki őket az elfoglalt területekről.

G

Gábriel - Mihállyal, Raffaellel együtt - az angyalok fejedelme, arkangyal

Genezis: a teremtés könyve az Ószövetségben, a mózesi könyvek első darabja. Kezdetben minden puszta volt, Isten egyedül létezett. Szavával teremtette meg a fényt, az egeket, a szárazföldet, a növényzetet. A Nap, a Hold, a csillagok általa váltak láthatóvá, vízi és szárazföldi állatokat teremtett, majd a végén - ugyanabból az anyagból, mint az állatokat - megteremtette az embert, de a saját képére, az állatoktól eltérő természettel, hogy uralkodjanak a föld felett.

Gideon: a bírák egyike, híres harcos, aki azonban elhárította magától a királyi koronát. Amikor apja oltárt emelt Baál tiszteletére, ledöntötte, hogy az egyedüli Isten kultuszát megvédje

Golgota: Krisztus kereszthalálának helye, "locus calvariae" = a kálvária helye

Góg és Magóg: Ezékiel próféta jövendölésében e két fejedelem hatalmas sereget vezet Izrael ellen, Isten az ő legyőzésükkel mutatja meg hatalmát

Góliát: a filiszteusok óriási bajnoka, akit a fiatal Dávid győzött le parittyával

H

Hágár: Ábrahám szolgálója, ágyasa, aki Ismael anyjaként az arab nép ősanyja

Harang: az istentisztelet kezdetét jelzi, a hívek összehívását szolgálja, az V. -VI. századtól terjedt el. Minden templomnak több harangja is van, melyek egymással zenei összhangban vannak, s közülük a legkisebb lélekharangként szolgál: az elhunyt lelki üdvéért azzal harangoznak.

Heródes: Palesztina uralkodója i.e. 37-i.sz 4 körül, kegyetlen zsarnok, ugyanakkor ő modernizálta Jeruzsálemet

Húsvét: a kereszténységnek a zsidóktól átvett ünnepe, de megváltozott a tartalma: a zsidók az egyiptomi fogságból való megszabadulásukat ünneplik ekkor a kovásztalan kenyérrel (pászka), a keresztények Krisztus feltámadását.

I

ICHTIS - jelent, ókeresztény szimbólum, betűszó: Jézus az Isten fia megváltó I

konosztáz: a keleti egyház templomaiban a híveket és a szertartást elválasztó festett képes fal, melyen keresztül három ajtó vezet a szentélybe - a falon Jézus történetét, az evangélistákat és az arkangyalokat ábrázoló, lapos lemezre festett ikonok találhatók.

Illés: az Ószövetség egyik prófétája, halálakor az Úr tüzes szekéren ragadta fel az égbe

Ima: az istentisztelet egyik módja

INRI Jézus keresztjének felirata, betűszó: Názáreti Jézus a zsidók királya

Inspiráció: sugalmazás

Ismael: az arab nép ősatyja, Ábrahám és Hágár gyermeke

István: az első keresztény vértanú Jeruzsálemben

Izsák: Ábrahám és Sára gyermeke, Izrael második ősapja

J

Jákob: Izsák és Rebeka kisebbik gyermeke, aki anyja segítségével megáldatta magát s ezért Ézsau - aki ugyan eladta neki egy tál lencséért első szülötti jogát - meg akarta ölni. Jákob menekülésre kényszerült, s közben volt egy látomása: egy égig érő létrán az angyalok járkáltak és Isten szavával megerősítette az Izsáktól kapott áldást. Csak 20 év múlva tért vissza hazájába, amikor újabb látomása miatt - Istennel viaskodott egész éjszaka - az Izrael nevet kapta, s ez lett a tőle származó nép neve is. Hazaérkezésekor kibékült az akkorra megengesztelődött testvérével is.

János: az egyház oszlopa, Jézus egyik tanítványa, a negyedik evangélium szerzője

Jeremiás: papi családból származó próféta, aki látta, hogy a nép pogány szokásokat vett át s Júda papjai is csak a külsőségekre figyelnek. Amikor a babilóniak elfoglalták az országot, arra kényszerítették, hogy Egyiptomba menjen a száműzöttekkel, ahol meghalt. Keserű, komor és pesszimista próféta volt, aki gondolatait Baruknak diktálta, melyben szigorúan megbélyegezte az igazságtalanságot, az irigységet, az erőszakot, a gyilkosságot, a házasságtörést, a bűnökért való egyéni felelősséget hangsúlyozta. Ő mondta ki először az új szövetség megkötésének szükségességét, Jézus az utolsó vacsorán ezeket a sorait idézte.

JHVH - Jahve neve az Ótestamentumban (Úr-ként fordítják magyarra)

Józsué: Mózes tanítványa és utóda, a zsidó nép vezetője az új honfoglalás idején

Jób istenhitét különleges szenvedésekkel tette próbára a sors. Gazdag és boldog ember volt, aki aztán mindenét: egészségét, vagyonát, gyerekeit is elvesztette. Kereste azt a bűnt, amit elkövetett, de nem talált semmi magyarázatot. Végül Isten maga szólt hozzá, s amikor bizalommal fordult újra felé, visszaadta egészségét, gazdagságát. Ez a könyv a vallás egyik kritikája a Bibliában: az igaz emberek szenvednek, miközben jól élnek a bűnösök, összeegyeztethető-e ez az isteni igazsággal? A válasz azt tanítja, hogy a világban minden egy láthatatlan világterv szerint történik, amely végeredményben felold minden látszólagos igazságtalanságot.

Jónás: ószövetségi próféta, aki nem akarta végrehajtani Isten parancsát, ezért az Úr büntetésként három napra egy cethal gyomrába vetette. Később szavára mégis megtértek a niniveiek

József: Jákób kedvenc fia, akit testvérei rabszolgának adtak el. Először Putifár szolgálója lett, majd az egyiptomi fáraó udvarába került álomfejtése révén. Testvéreinek megbocsátott, maga mellé vette őket

József az ács, Szűz Mária jegyese, Jézus nevelőapja

Judás Iskarióti: a 12 apostol egyike, Jézus árulója, aki önkezével vetett véget életének

K

Kabbala: a középkori zsidóság misztikus irányzata, melyet Vak Simon indított el Ragyogás című könyvével

Káin és Ábel: az első emberpár gyermekei, Káin féltékenység miatt megölte Ábelt

Kánon: hitelesnek és kötelező érvényűnek tartott könyvek összessége Az Ószövetség i.e. 90-95-ben, az Újszövetség i.sz. V. században nyerte el mai formáját. Ezt az állapotot rögzítette a tridenti zsinat, amely elkülönítette a kezdettől fogva szentnek tartott (protokanonikus) és csak a később bekerülő (deuterokanonikus ) könyveket.

Katakomba: földalatti temetkezési helyek, melyeket a kereszténység üldözése idején istentiszteleti célokra is használtak, a temetők ugyanis védett helyeknek számítottak.

Karácsony: ez a keresztény ünnep Jézus születésének napja, pogány eredetre tekint vissza. Rómában keletkezett a IV. század közepe táján. A születésnapot illetően több variáció is volt, azért esett erre a napra a választás, mert egybeesett a pogányok "Legyőzhetetlen Nap" ünnepével - ezt a népszerű ünnepet ellensúlyozták az "Üdvösség Napjá" - val.

Keresztény: - a protestáns szóhasználatban keresztyén - szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe, Krisztus nevének görög változatából származik, a Krisztus - hívőket nevezték így a II. századtól.

Keresztelő János: próféta, Jézus előfutára, akit Heródes kivégeztetett Salome kérésére ("hétfátyoltánc")

Korai keresztények: elfogadták a zsidó vallás alaptanításait, ünnepeit (szombat) s engesztelhetetlenül gyűlölték a rómaiakat. Helyzetük megváltozását a messiási ország megvalósulásától várták, ami - úgy hitték - még életükben megtörténik. Javaikat pénzzé tették, közös pénztárból fedezték maguk és hittestvéreik ellátását (szeretetlakoma). A Messiás megérkezését a világvégével kapcsolták össze, mely a nagy ítéletet hozza, s az elnyomottaknak Isten egy örökké tartó boldog országot alapít. Távol tartották magukat az élvezetektől, aszketikusan éltek, mert úgy vélték, szigorú életmódjukkal siettetik a messiási ország elérkezését.

L

Látomás: az Apokalipszisben megjelenő irodalmi műfaj, a jövőről szóló leírás

Latrok: a Jézussal együtt megfeszített 2 gonosztevő, a harmadiknak - a kor szokása szerint- Pilátus megkegyelmezett

Lázár: Jézus egyik történetének hőse, szegény koldus, aki a földi szenvedés után megváltásra jutott

Lea: Rebekka fivérének a lánya. Apjához, Lábánhoz menekült Jákób Ézsau elől s az ő lányait, Leát és Ráchelt vette feleségül. Lea az anyja Rubennnek, Jákób legidősebb fiának

Logosz: Ige - a kezdet, János evangéliuma szerint Jézus

Lót: Ábrahám unokaöccse, aki Szodomában telepedett meg. Amikor a várost erkölcstelensége miatt elpusztították az angyalok, őt, feleségét és két lányát megmentették. Felesége a tilalom ellenére hátra tekintett menekülés közben, emiatt sóbálvánnyá vált. Lányai később lerészegítették atyjukat, s gyermeket fogantak tőle: Moábot és Ammont, akik a moábiták s az ammoniták ősatyjai lettek

Lucifer: "fényhozó" az őskeresztény irodalom a Biblia két történetét összekapcsolva az égből lázadása miatt letaszított egykori főangyalt, a sátánt nevezi így

Lukács: antiochiai orvos, egyike az Újtestamentum szerzőinek (evangélium, Apostolok cselekedetei)

M

Magnificat: Mária dicsőítő énekének első szava, amelyet gyermeke fogantatása feletti örömében mondott el

Mária: Jézus anyja, az ács József felesége (szűzen foganta gyermekét, Jézust)

Márk: az egyik evangélium szerzője, Pál és Barnabás munkatársa, Velence védőszentje - az ő tiszteletére emelték a Szent Márk székesegyházat.

Márta: Lázár és Mária testvére, amikor Jézus náluk járt, sürgött-forgott, s szemére vetette testvérének, Máriának, hogy nem segített neki, csak Jézust hallgatta - Jézus azonban Mária magatartását pozitívabban értékelte, mint Mártáét.

Máté: kafurnaumi vámos, aki Etiópiában terjesztette a kereszténységet, az egyik evangélium szerzője

Mátyás: Júdás halála után ő lett a tizenkettedik apostol

Messiás: a zsidó vallásnak az i.e. VIII. századtól kialakult tanítása, mely szerint Jahve "fölkentje" meg fogja szabadítani a népet minden nyomorúságtól, veszedelemtől, bajtól, s a földön megvalósítja Jahve békés királyságát. A keresztények szerint a messiás Jézus Krisztus volt, aki megkötötte az Úrral az "új szövetséget", s aki a világ végén még egyszer eljön - a zsidók pedig még mindig a messiás első eljövetelét várják.

Mihály: az angyalok egyik fejedelme, arkangyal

Mise: a katolikus kereszténység központi szertartása, a korábbi szeretetlakomák a pogány szent étkezések hatására fokozatosan jelképes értelmet nyertek: a testet tápláló ételek lelki eledellé váltak, kis darab kenyérré és pár csepp borrá zsugorodtak. A belőle való részesedést egységes feltételekhez kötötték, kiszolgáltatásának szertartását szigorúan megszabták.

Moábiták: a Holt-tengertől keletre lakó, az izraelivel rokon törzs, akikkel sokat ellenségeskedtek. A zsidók tiltották a velük való házasságot, mert többistenhívők voltak. Rút, Dávid ősanyja közülük származik.

Mózes: a zsidó nép első nagy vezére, az "ószövetség" megkötője, az Ószövetség egyik szerzője. Jákób leszármazottjaként a Lévi törzsből származott, az egyiptomi rabszolgaságban született akkor, amikor a fáraó rendelete szerint a zsidó újszülött fiúkat a folyóba kellett vetni. Anyja egy kis kosárkában tette a Nílusra, egy egyiptomi hercegnő vette magához. Gondos nevelésben részesült, de mert megölt egy egyiptomit - aki bántalmazta a rabszolgákat - menekülnie kellett. A sivatagban megnősült, fia született, s az itteni kemény élet felkészítette a vezéri szerepre. Fivérével, Áronnal kieszközölte, hogy a fáraó kiengedje a zsidókat a rabszolgaságból, s mikor ezt az engedélyt vissza akarta vonni, Isten tíz csapással kényszerítette, hogy ígéretét megtartsa. A sivatagban nehéz volt az út, de az Isten égő csipkebokor képében utat mutatott, fürjjel, mannával és vízzel segítette őket. A Sínai-hegyen átadta Mózesnek a törvényeket, ami szerint élniük kell. Mózes az Ígéret földjéig vezette a zsidókat, de utána a vezérséget átadta Józsuénak, akinek feladata lett a befejezés.

N

Nemzetségtábla: családfa, mely az emberiséget egy atyától származtatja. Ádámtól Noéig 10 nemzetséget sorol fel, Szémtől, Noé fiától Ábrahám atyjáig kilenc nemzetség lett, s a 10. Ábrahám, ettől kezdve a zsidók Jahve kiválasztott népe. Izrael 12 törzse Jákób egy-egy fiától származik, aki maga is Izsák fia, így mindenki Ábrahám leszármazottjává vált. A papok Áron családjából, illetve a Lévi törzsből származtatták magukat, a Messiást pedig Júda törzséből, Dávid házából várták.

Noé: Ádám után az emberiség másik ősapja, hiszen az özönvízből csak ő és felesége menekült meg Fiai: Szem, Kám és Jáfet. Noé földművesként szőlőt is telepített, s amikor részegen feküdt sátrában, Kám nem takarta be, a többiek igen - emiatt áldásban részesültek ők is, leszármazottaik is (sémiták), míg Kám utódait, a kánaánitákat szolgálatra ítélte Isten.

O-Ő

Ószövetség: a Biblia első része, mely a keresztény felfogás szerint azt mondja el, hogyan készítette elő Jahve az emberiséget az üdvösségre. Kifejezetten vallási célt szolgál, nagyrészt a zsidók mitikus hagyományait összegzi, melyet a kereszténység is elfogadott, de vallások szerinti a nagysága: a zsidók és a protestánsok 39, a katolikusok 45 könyvet tartanak nyilván.

Ördög: általában a jóval szembenálló hatalom, melynek képzetére a perzsák vallási dualizmusa hatott - a későbbi történetekben Isten ellenfelévé nőtte ki magát. Pál: Saul néven született farizeus volt, aki a damaszkuszi úton látott látomástól megtért, a Paul nevet vette fel. A keresztény egyház megszervezője ő lett, aki a gazdagokra és a pogányokra is kiterjesztette a hitet. A világvége bekövetkeztét bizonytalannak ítélte, de addig is dolgozni kell, mondta ki. Személyesen megismerte a keresztény közösségeket, leveleivel mindvégig egybekapcsolta őket. Ez az ún. "páli fordulat" tette a kereszténységet világvallássá, ez egy hosszabb folyamat volt, aminek tevékeny részese. Rómában vértanúhalált halt a kereszténységért.

P

Parúzia: Jézus végső, második eljövetele, amikor sor kerül az utolsó ítéletre

Passio: szenvedéstörténet, Jézus életének utolsó szakasza. (virágvasárnaptól a kereszthalálig)

Patriárkák: ősatyák, akiktől a Biblia az emberiséget származtatja, feltűnő magas életkoruk (Ádám 930, Szet 912, Matuzsálem 969, Noé 950 évig élt)

Péter apostol Jézus kereszthalála után a 12 tanítvány vezetője lett, a neve "kősziklát" jelent - utódai a pápák, mint Isten földi hatalmának képviselői

Példabeszéd: rövid elbeszélés, mely a mindennapi életből vett hasonlattal fejezi ki vallási vagy erkölcsi tanítást

Prozeliták: jövevények - akik a pogányok közül elfogadták Jahve hitét és a mózesi törvényeket

Próféták: a nemzeti válságok idején Isten szószólói, Isten emberei. Látnokok, akik Jahve kultuszát megerősítették. Voltak, akik szóban fejtették ki tanításukat (Illés, Elizeus), s voltak, akik kisebb-nagyobb terjedelmű művet hagyták hátra. A négy nagy: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, és a 12 kispróféta: Jónás, Habakuk, Náhum, Malakiás, stb. Az Újszövetségben azok kapnak fontos szerepet, akik Jézus fellépését készítették elő: Keresztelő Szent János

Purim: a babiloni fogság után keletkezett örömünnep, melyet febr-márc. hónap 14-e körül ünnepeltek. Magyarázatára keletkezett az Eszter-könyv

Putifár: egyiptomi testőrparancsnok, akinek felesége megrágalmazta Józsefet, a szolgálójukat, mert nem volt hajlandó elcsábítani őt. A fáraó figyelmébe ő ajánlotta Józsefet, aki aztán nélkülözhetetlenné vált ott.

Pünkösd: a kereszténység a zsidóktól vette át ezt az ünnepet, de megváltoztatta a tartalmát: a zsidók ezen az ünnepen - húsvét után 50 nappal - a sínai-hegyi törvényhozásra emlékeznek, a keresztények pedig a szentlélek eljövetelét és az egyház megalapítását ünneplik

R

Rabbi: szent iratok ismerője, magyarázója

Ráchel: Rebekka testvérének a lánya, Jákób kedvenc felesége, ő az anyja Józsefnek és Benjáminnak, akinek születésekor halt meg. Szolgálólánya, Bilha szülte Jákóbnak Dánt és Naftalit.

Rebekka: Ábrahám felesége, a zsidók egyik ősanyja

Ruben: Jákób legidősebb fia, aki Leától született, Józsefet az ő tanácsára akarták a testvérek megölni.

Ruth: moábita nő, akit a Betlehemből származó Elimelah egyik fia vett feleségül, s aki férje halála után anyósával, Noémivel visszatért Betlehembe. Mint özvegyasszonyok, nagyon nehezen éltek, ezért feleségül ment Boázhoz, az ő fiúk lett Dávid nagyapja, aki egyik őse Jézusnak.

S-Sz

Salamon: Dávid és Betsabé fia, Izrael harmadik királya. Nem katona volt, hanem a birodalom kiépítője. Családi és baráti kapcsolatokat alakított ki a környező országokkal, bölcsességéről vált ismertté. Kereskedelmi flottát épített, lókereskedelmet folytatott, súlyos adókat vetett ki s bevezette a kényszermunkát. Ő volt a jeruzsálemi templom építtetője. Halála után a birodalma Izraelre és Júdára szakadt.

Sámson: legendás erejű hős, népének egyik bírája, aki egész életében a filiszteusok ellen harcolt, de filiszteus nőt szeretett, Delilát, aki elárulta erejének titkát (nagy haja). Ellenfelei csak így tudták legyőzni, de még halálában is nagy gondot okozott ellenségeinek

Sámuel: híres próféta az Ószövetségből, ő jelölte ki az első zsidó királyt, Sault.

Sára: Ábrahám felesége, a zsidók egyik ősanyja

Saul: Izrael első királya, aki bátor és nagylelkű volt. Sámuel kente fel őt királynak, de alkalmazkodásra képtelen természettel rendelkezett, vele is összeveszett. Csak az udvari zenésze, Dávid tudta dalaival lecsillapítani.

Szaddukeusok: a fogságból hazatért zsidók vallási - politikai irányzata, akik úgy ragaszkodtak az Ószövetség elveihez, hogy közben a görög kultúra értékeit sem utasították el.

Szamaritánusok: az északi országrészben, az asszírok által el nem hurcolt zsidók és az odatelepített asszír - babilóniak keveredéséből létrejövő félzsidó nép volt, akik Jahvét tartották az egyetlen istenüknek, elismerték Mózest, de a messiásról alkotott elképzelésük volt más. A fogságból hazatérő zsidók őket tartották legnagyobb ellenségüknek.

Szeptuaginta: az Ószövetség görög nyelvű fordítása, melyet 70 görög bölcs készített közvetlen héber forrásból i.e. II. században.

Simon: lázadó zelótából vált apostollá, akit Jézus meggyőzött, hogy nem az idegen uralom, hanem a gonoszság ellen kell harcolnia

Szinoptikusok: együttlátók - az első három evangélium megnevezése, mivel témájuk és látásmódjuk azonos

T

Tamás: kétkedéséről híres apostol, aki Indiában terjesztette a kereszténységet

Talmud: az Ótestamentum egyes könyveihez fűzött kiegészítések, értelmezések, melyeket a rabbik készítettek az időszámítás körüli időktől a VI. századig. Ettől kezdve a Talmud nagyszámú aprólékos előírásának, szertartásbeli szabályainak megtartása lett a zsidó vallás követőinek a legfőbb kötelessége.

Templom: a vallásos emberek gyülekezőhelye, ahol meghatározott időközönként közösen imádkoznak, énekelnek, szertartásaik szerint magasztalják istenüket. A katolikus templom tetején kereszt, bejáratánál feszület látható, a görögkeleti templomok gyakran hagymakupolás tetején kettős kereszt látható, bejárata mellett ikonnal. Az evangélikus templom tetején is kereszt van, bejárata fölött bibliai idézet: "Erős vár a mi Istenünk" s a református templom tornyán kakas vagy csillag van, semmilyen kép vagy szobor nem díszíti sem a belsejét, sem a külsejét. A zsidó templomnak (zsinagóga) nincs tornya, hétágú csillagos díszeiről és héber feliratáról könnyen felismerhető. A buddhizmus istentiszteleti helye a kupola lakú sztúpa vagy pagoda, az iszlám szent helye a mecset, melynek tornyát minaretnek hívják.

Teremtés: a Bibliában is az ősállapotot követi a rendezés: az össze nem tartozó dolgok szétválasztása és a díszítés. Az ember teremtése több változatban jelenik meg, aszerint hogy a Föld ura vagy csak a Föld szolgája. Az asszony teremtése is két formában jelenik meg: egyenrangú fél az emberrel, vagy annak oldalbordájából, függvényeként.

U-Z

Újszövetség: a Biblia keresztény eredetű része, melyhez jelenleg 27 irat tartozik. Ezek az I. század második felében keletkeztek, s a IV. századig nincs egyöntetű hagyomány arra vonatkozóan, mely részeket kell szentnek tartani. A II. század körülményei szükségessé tették, hogy az ellentmondásos iratok között rendet teremtsenek, kanonizálták a szent könyveket, s az eretnekeket megbélyegezték.

Vasárnap: a kereszténység hetente ismétlődő ünnepnapja, mert ez Krisztus feltámadásának napja. Magyar neve onnan származik, hogy a templomokkal rendelkező helységekben az e napon összesereglett hívek között vásárt tartottak.

Vízkereszt: összetett keresztény ünnep: a napkeleti bölcsek imádása, Jézus Krisztusnak a megkeresztelkedése a Jordánban, a kánai menyegző csodájáról való megemlékezés. Eredetileg ez volt Krisztus születésnapjának ünnepe, de a december 25-i karácsony kijelölése ennek útját állta. Az ortodox egyházban ez a legnagyobb ünnep ma is, Krisztus megkeresztelésére vízszenteléssel emlékeznek.

Vízözön: amikor az ember kiűzte Isten a Paradicsomból, szaporodni kezdett, városokat épített s elfordult Istentől, lázadó maradt. Ezért vízözönnel pusztította el őket, csak Noénak és családjának kegyelmezett meg. Figyelmeztette őt, hogy építsen bárkát, a családján kívül mindenféle állatból tegyen bele egy-egy párat, s így megmenekültek a hatalmas vízözöntől. Az áradat lecsendülése után az Ararát hegyén kikötött, először egy hollót, majd galambokat engedett ki. Amikor a harmadik galamb nem tért vissza, Noé áldozatot mutatott be Istennek, aki megígérte, hogy nem lesz több vízözön, ennek jeleként szivárványt küldött az égre.

Vulgata: a Biblia IV. századbeli latin fordítása, melyet Szent Jeromos (Hieronymus) készített az Ó-és Újszövetség egybeszerkesztésével. Kezdetben tartózkodással fogadták ezt a munkát, de a tridenti zsinat végül ezt tartotta autentikusnak: dogmatikai értelemben tévedést nem tartalmaz, ezért bizonyításra alkalmas. Ekkor határozták el az eredeti szöveg helyreállítását is, amely azonban többszöri kísérlet után sem sikerült.

Zelóták: a Jézus születése körüli időkben alakult politikai színezetű zsidó párt, akik a farizeusokkal szemben a fegyveres harcot hirdették, nem Isten akaratától várták a messiás földi uralmának megvalósulását